A 323F legnagyobb ütőkártyája a sportos formája és a zseniálisan variálható kabinja. A lapos kasztni, a mély üléspozíció bejön a fiataloknak, persze kicsit idősebben, fájós háttal már nem olyan könnyű kikecmeregni az autóból. A műszerfal fehér számlapos órái – magasabb felszereltségnél vagy a sportcsomagos változatoknál – feldobják a fülke hangulatát. A világos betétek, a tapintásra finom anyagú kárpitok és a kétszínű műszerfal jót tesznek a térérzetnek. Az első ülések kényelmesek, karunkat pedig középső könyöklőn pihentethetjük, mely alatt tágas rekesz található. A műszerfal átláthatósága japánosan letisztult, kevés és kellően nagy kapcsoló között könnyű kiigazodni.
A nagy tengelytáv (2610 mm) fórja a szellős hátsó sor és a 355 literes raktér. A hátsó ülések is tologathatók, az anyósülés pedig hosszú tárgyak szállításához lapjára hajtható. Apró szépséghiba, hogy a hátsó támlák faramuci módon 50:50 arányban osztottak, így részleges ülésdöntés után csak egy utas fér el a második sorban. A biztonságot a legtöbb 323-asban front-, valamint mellkast és fejet is védő oldallégzsákok fokozzák.
Motormustra és egy-két típushiba
A 323F alapmotorja a kissé vérszegény 1,3-as (73 LE), ennél jóval ütőképesebb a jól bevált 88 lovas 1,5-ös, mely a sztrádát leszámítva elfogadható dinamikával ruházza fel a Mazdát. Persze nyomatéktengerre ne számítsunk, de kb. 3500-tól vehemensen nekirugaszkodik. Az 1,5-öst 2000-ben váltotta az 1,6-os (98 LE) kivitel. Elvétve rá lehet bukkanni egy-egy német vagy svájci származású 1,8-as (114 LE) vagy 2,0 literes benzinesre (130 LE), de a piacon egyértelműen az 1,5-ösök és az 1,6-osok dominálnak. A dízelpártiak nagy örömére választható a 2.0 D szívó (71 LE) és ennek turbós változata (DiTD). Utóbbi először 90, késobb 101 lóerős kivitelben készült. A DiTD verziókról elmondható, hogy erejük és nyomatékuk (220 vagy 230 Nm) bőséges, még magasabb autópálya-tempónál sem fogynak ki a szuszból. Kíméletes vezetési stílus mellett beérik akár 5,0 literrel is, de reális átlagfogyasztásuk inkább 6,0 liter környékére tehető. A kormányzás egzakt, a futómű sportosan feszes hangolású, a könnyű kasztnival jól sprintel a 2.0 DiTD, az ötfokozatú váltó pedig pontosan kapcsolható.
A kiszemelt 2003-as példány szériájának egyik utolsó darabja, fényezése egységes, belső állapota a megtett 165 000 kilométer dacára egészen újszerű – egyedül a kifényesedett kormánykarima és az enyhén kopott vezetőülés-kárpit utal a közel tízéves használatra. A műanyagok, az ajtóbehúzó fogantyúk és az egyéb textilek, a padlószonyegek megőrizték eredetihez közeli állapotukat. A 323-asoknak két rákfenéje van, az egyik a rozsdásodási hajlam, a másik a nagyobb tempónál (kb. 110 km/órától) relatíve zajos kabin. Utóbbiakat a cikkünkben szereplő példányon orvosolták, az autót masszív alvázvédelemmel látták el, a motor- és utastérbe pedig utólagos hangszigetelő betéteket helyeztek.
Nemcsak az alváz, hanem a küszöbök környéke is gyenge pont, a sokat futott példányokon a nehezen kiemelő kuplungszerkezetre, az elfáradó motortartó bakokra és a néha háklis vezérlő elektronikára érdemes figyelni. Nagy ritkán szorulhatnak az elektromos ablakok, az utólagosan beépített riasztók is galibát okozhatnak, de nem jellemző e szériára komolyabb elektromos hiba. A sportos karakter átka az alacsony hasmagasság, vásárlás előtt ellenőrizzük a kocsi orrát, a spoiler könnyen leszakadhat, és az autó hasán is gyakoriak a sérülések. Az alkatrész- és karosszériaárak a német és az olasz húzómodellekhez képest magasabb régiót képviselnek. Jó hír azonban, hogy a 323-as kora egyik legmegbízhatóbb modellje, így ritkák a komoly meghibásodások. A hazai használt 323-as kínálat bőséges (kb. 90 db), az árak 420 000 és 1,3 millió forint között mozognak.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!