A Fiat testesebb, hosszabb (+130 mm), szélesebb (+30 mm) és magasabb (5 mm) is az V-ös Golfnál Autóvásárláskor egyaránt sokat nyom a latban a jó felszereltség, a megbízhatóság és az ár. A VW nagyobb presztízsű márkanevével és német precizitásával, időtállóságával csalogatja a vevőket, míg a Fiat az olaszos eleganciájában és a partiképesebb vételárában bízik.
A Bravo mélyre helyezett szellőzésirányító gombjai nehezen leolvashatók A használt Golf jobban tartja az árát, mint a Bravo, de ha az előforduló hibákat vesszük számba, akkor bizony fej-fej mellett halad a két típus. Az utastér helykínálatát tekintve nagyjából egál a verseny, csomagszállításban azonban előnyre tesz szert a Bravo: a Golf 350 literes hátsójával szemben 400 literrel büszkélkedhet a Fiat.
Fiat Bravo: turbógondok, utastéri nyekergések
Nemcsak karakterre, hanem vezethetőségre is jelentős a két modell közötti különbség. A Bravo túlságosan lágy kormányzása, akadós, kissé pontatlan váltója nem éppen örömautózásra termett. A Golf irányítása közvetlenebb, a váltója egzaktabb, no és a feszesebb futóműve is jobban tűri a tempós kanyarokat. Olaszos báj vagy hűvös német vonalak – szabad a választás!
Fiat-bajok: olajfogyasztás, indítási nehézségek és defektes vezérlés
Nem igazán szeretik a Bravók a hideg időket, mínuszokban indítási nehézségek jellemzik a típus bizonyos szériáit. Az olajfogyasztás mértéke néha meghaladja a gyári normát, két szervizinspekció között is ajánlatos ellenőrizni a szintet. A remek, pörgős T-Jet benzinesek turbócsöve gyakorta meglazul, a motorvezérlés sem bombabiztos, általában egy szoftverfrissítés után magára talál a rendszer. Panaszra adhat okot, hogy a kormánymű már kis futásteljesítménynél is recseghet, nyöszöröghet, a váltó akadozhat, gyengének bizonyul a kézifékhuzal és rövid életű az AC-pumpa. Az inkább kényelmes, mint sportos hangolású futómű az eddigi tapasztalatok alapján viszonylag tisztességesen viseli a változó minőségű hazai úthálózatot, a féltengelyeknél azért tapasztalható némi olajfolyás, s a gömbcsuklók sem örökéletűek.
VW Golf V: hibás ASR szenzor, széteső kipufogó
A néhol slendrián összeszerelés és a gyenge anyagfelfogatás miatt számítani lehet az utastéri műanyagok zörgésére, ajtónyikorgásra, recsegő B-oszlopokra. A központi zár hibájából fakadóan az ajtók beragadhatnak, az elektromos ablakemelők és az ablaktörlők pedig hektikusan működnek. Idegesítő a gyakori izzókiégés és az égve maradó kesztyűtartó-világítás, mely hosszabb állás esetén lemerítheti az akkumulátort.
Unalmas és letisztult VW műszerfal, a váltógomb gyorsan fényesedik
Kérészéletűek a szoruló ablakmozgató gombok, a törésre hajlamos napellenző és az indexkar is. Az idő bizony nyomot hagy a Golfokon is, a gyenge pontok listáján szerepel a kuplungszerkezet, a gyújtótrafó, a gyújtásvezérlés, az EGR-szelep és a befecskendező rendszer. A kinyomócsapággyal, a leváló alsó motorvédő burkolattal és a széteső kipufogórendszerrel is akadhatnak gondok. A kipörgésgátló szenzora megzavarodhat, egyes változatok hengerfeje pedig idő előtt felújításra, cserére szorulhat. A futóművet érintő gyakori kifogások általában a lengéscsillapítókat, a lengőkarokat és a szilenteket érintik. Ahogy a Bravónál, úgy a Golfnál sem mindig működőképes a központi zár, csakúgy, mint az elektromos mozgatású ablakok némelyike.
VW-gondok: gyújtótrafó, befecskendező rendszer és hengerfej
A szellőzőrostélyok lötyöghetnek, a hűthető kesztyűtartó levegőáramlását elzáró/megnyitó panel leeshet, az elengedő rögzítésű tetőkárpit pedig lóghat. Bosszantóak a fényesedő, málló borítású kapcsolók, a laza műanyagok, a nehezen lecsukható csomagtérajtó és a pislákoló belső világítás. A csak többszöri próbálkozásra becsukható ajtók mögött általában a beállításra szoruló csuklópántok rejtőznek. A zenekedvelő Golf-tulajok szívébe nem lopja be magát az alaphifi soványka és nem éppen szépen szóló hangszórókészlete – igény esetén a csere jelenti a megoldást, finombeállítással nem érhető el a kívánt hatás.
Mindkét modellből a benzines változatok dominálnak
