A német autóklub (ADAC) komoly statisztikai adatállománnyal rendelkezik, s minden évben közreadja aktuális megbízhatósági listáját, mely kategóriákra bontva tartalmazza a modelleket. A 2008-as és 2009-es eredmények feldolgozása után – sokak megdöbbenésére – a kompakt egyterűek között egy francia modell, a Xsara Picasso került az első helyre! A C-Max ezen a listán csak a 9. helyen tanyázik, különösen a 2004-es és 2005-ös gyártású darabokkal fordultak elő gondok, a későbbi évjáratok már kevesebb hibaszámmal bírnak.
Az ADAC adatbázisában megtalálhatók a gyári visszahívások is, a Xsara Picassónál például 2006-ban rendeltek el szervizlátogatást, hogy szoftverfrissítéssel orvosolják az indokolatlanul világító kontroll-lámpák hibáját. A C-Maxon módosították a hátsó ablaktörlő berendezést (2005), ugyanis a mozgatómotorhoz beszivárgott a víz, így rövidzárlat keletkezett. 2008-ban visszarendelték a 2005-ös 2.0 TDCi változatok egy részét, mert hideg időben problémák adódtak a fékrásegítővel. Ugyanebben az évben a szivárgó szervórendszer, majd 2009-ben fékgondok miatt szólították műhelyekbe a C-Maxokat. Persze a német statisztika egy dolog, a hazai szerviztapasztalatok más képet rajzolnak a két modellről.
Bármennyire is szépen csillog a Citroën aranyérme, azért a Xsara Picassónál is akadtak súlyos gondok, melyek beárnyékolták a típus megítélését. A motorhibát jelző figyelmeztető üzeneteket nem szabad félvállról venni, a porlasztócsúcsok, a kis- és nagynyomású szivattyú is a Picassók rákfenéjét jelentik. Problémás elemek a nyomásszabályozó szelepek, az üzemanyag-szivattyú, a légtömegmérő, az indítómotor, a generátor és a vezérlő elektronika is. Utóbbi, ha hibát észlel – ez nem minden esetben indokolt, egy újraindítással akár meg is szüntethető! –, vészüzemre vált, korlátozza a fordulatszámot, így csak csigatempóban lehet közlekedni az autóval. A motortartó bakok általában idő előtt válnak csereéretté, a dízeleknél akár gázolajszivárgás is tapasztalható.
Lármás utastér, változó minőségű fényezés
A kabint állandó zörgések, nyikorgások uralják, a belső tükör, a könyöklő leeshet, ahogy a gyenge felfogatással ellátott kipufogó is. Az ablakmozgatás hektikusan működik, a CD-lejátszó néha csak dísznek jó, az ablaktörlő és az indexkar sem üzembiztos. A kormányról és a váltógombról a bőrözés mállik, púposodik, a klímavezérlés sztrájkolhat, az ajtók megereszkedhetnek, ilyenkor nehezen csukódnak, a rádió pedig gyakran elnémul. Egy aranyérmest nem így képzelnénk el, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a hibák zöme a gyártás beindítását követően jelentkezett, többségüket azóta már orvosolták. Sajátosság, hogy a Picasso kormánya furcsa szögben áll, szűk tartományban szabályozható, emiatt nehéz az ideális vezetési pozíció kialakítása, a futómű hangolása pedig finoman szólva is puha. A tulajok sok esetben ugyanúgy kifogásolják a satnya egyenesfutást, mint az imbolygós kanyartulajdonságokat.
A C-Max más tészta, magasabb építését hatásosan kompenzálja a feszes futóműve, vezetése mondhatni teljesen személyautós élmény. A hosszú utak kényelmes megtételét azonban nagyban rontják a rövid első és hátsó ülőlapok, egy termetesebb sofőr mögött már csak gyerekek férnek el kényelmesen. A Focus C-Maxnál az indítómotor, a toronycsapágyak, a termosztát, a fojtószelep érzékelője és a gyertyák okozhatnak meglepetéseket. Néha csak recsegve kapcsolhatók a váltó bizonyos fokozatai, hamar elfáradhatnak a csapágyak és a lengőkarok. A fényezés minősége változó, a matt részek nem mutatnak jól, ahogy az elálló ajtóillesztések sem, melyek menet közben állandóan nyöszörögnek. Utóbbi „hangversenyhez” príma kis füttykoncerttel járulnak hozzá a szoruló ablakok. A központi zár néha nincs hatással a hátsó sorra, a csomagtérajtó pedig beragadhat. Sérülésmentes példányokon is előfordulhatnak barna rozsdafoltok, de ezek száma elenyésző…
A hatástalan klímakompresszor, az első ülés alatti szétcsúszó légzsákérzékelő, a zörgő hátsó asztalka és a bedöglő hazakísérő fény ronthatja a C-Maxok megítélését. Mindkét típusra igaz, hogy az 1,6-os, benzines változatok csak éppen elégséges dinamikával bírnak és iszákosak is. Terhelt állapotban, netán városi szaladgálás során könnyedén benyelhetnek akár 10 liter körüli üzemanyagot is 100 kilométerenként. A Fordnál az 1.8 TDCi helyett érdemesebb az 1,6-os vagy a 2,0 literes gázolajosokat keresni, míg a Picassónál a 90 lovas 2.0 HDi-nél partiképesebb a 110 lóerős, 1,6-os dízel.