Nálunk is népszerű volt az újautó-vásárlók körében a Fabia, kisautó létére alapáron kínált ötajtós karosszériát, 2000-től kombiként is elérhető volt, a 2001-ben bemutatott lépcsős hátú változat ritka maradt. A 2003-as frissítés során kapta meg a VW-konszern 1,2 literes háromhengeresét. Mindegyikről elmondható, hogy takarékos, de bizony megérzik a légkondicionálót. A fekete lökhárítós, fapados alapváltozattól a sportos RS-ig terjed a kínálat, mivel nagy számban van jelen, nyugodtan lehet válogatni. Magyarországon néhanapján felbukkan egy-egy 2,0 literes, 115 lóerős benzinmotoros példány, amivel a nagyobb teljesítményre vágyók és a dízelektől idegenkedők járhatnak jól. A hétköznapi modelleknél az 1,4 literes, 16 szelepes négyhengeresek jelentik a csúcsot, a 75 és 100 lóerős változat közötti különbség leginkább csak a motort pörgetve válik észlelhetővé.
Utóbbi dolgozik ebben a példányban is, amely csak hozománya volt a Sportline felszereltségnek. Ehhez mindenképpen ragaszkodott a tulaj, amikor hároméves korában megvette a mintegy 70 ezer km-t futott cégautót, mert ebben a belső kilincsek és az ajtógombok valódi fémből vannak, nem a hámlani hajlamos műanyagkrómos elemeket kapta – a váltókaron bizony meglátszik a használat. Bónuszként még a biztonsági övek is pirosak, bár ettől még nem lesz versenyautó, ellenben hátul is tárcsafékei vannak, amitől tényleg nagyon jól lassít. Azonban utóbbi ritka, ennek megfelelően az alkatrész is sokkal drágább hozzá, mint a hagyományos, dobfékes rendszernél.
A használatból eredő apróbb makulákon kívül annyi a hiba a külsőn, hogy az egyik lökhárító elkezdte levetni magáról a festéket (10 éves kor), és mindkét hátsó ajtónál beázik a karosszéria. Ezt már évek óta produkálja, a tömítések szemre rendben vannak, ellenben az ajtókárpit alsó, a zsebnél lévő részén már egész szép kis biotóp alakult ki annak köszönhetően, hogy állandóan van némi nedvesség ott. Időnként letörlik, de már beletörődtek… Egyébként az első ajtó felső sarkánál látszik, hogy összementek a gumitömítések, és a sarkoknál már elváltak a karosszéria élétől; a hátsó ajtónál nincs ilyen látható probléma.
Az általános tapasztalatok alapján megbízható a kis Škoda, egy komoly szériahibája volt, a nedvesség miatt korrodálódó kábelköteg, ami egyszerűbb esetben megbénította az autót, de a zárlat miatt akár tüzet is okozhatott; a problémás autóknál garanciában cserélték a kábelkorbácsot. Mindemellett az ablakemelők mechanikus részével lehetnek problémák, a gyári központi zár is szokott rendetlenkedni, egyébként a benzinmotoroknál a lambdaszonda-csere említhető még az átlagosnál gyakrabban előforduló gondnak. Ha nem is általános, de azért említést érdemel a kuplung- és váltóprobléma, ami a benzines motornál jelentkezik. A használattal kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy a háromhengeres motorok (1,2 literes benzines és 1,4 literes turbódízel) magas fordulaton hangosak, illetve hogy a kisebb méretű jobb oldali külső tükör megnehezíti a hátralátást, a hátul lemezelt ablakú Praktik haszonjárműnél különösen. A kis benzinmotorok nem túl erősek, cserébe takarékosak, szóval a dízelek fogyasztáselőnye nem számottevő, különösen azok magasabb karbantartási költségét is figyelembe véve.
Piaci mustra
Negyedmillió forint környékén indulnak a „bontószökevények” és a karambolos, sérült példányok. Azok a Fabiák, amelyeket a kötelező szervizelés után már nyugodtan használni is lehet, ennek a kétszeresénél jelennek meg a kínálatban. Bőven egymillió felett ér véget a lista, ennyi pénzért már dízelmotoros RS-t vagy akár megkímélt, automatát is kifoghatunk. Sokkal több a benzines, mint a dízel, utóbbiak is jellemzően külföldről érkeztek hazánkba. Még az olcsó hitel előtti korszak autójáról beszélünk, nem jellemző a „bankos” autó a piacon.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!