Nincs napi használatban ez a második generációs Fiat Punto, viszont olykor hosszabb túrákon kell helytállnia, legyen az 300 kilométeres belföldi, vagy éppen egy oda-vissza 1400 kilométeres németországi utazás. Talán jobban is örül neki a derék masina, mintha rövid szakaszokon kellene húznia az igát, 5-6 literes átlagfogyasztással vígan elvan.

Öt évvel ezelőtt az első tulajdonosától került a családba az autó, azóta mindössze 9000 kilométert hajtottak bele apósomék. Új mandátumát rögtön egy vezérlőelektronikai hisztivel kezdte, ám egy ügyeskezű „villanyász” kihúzta a néhány napos működésképtelenség méregfogát. Mindemellett a jobb első fényszóróizzó háromszori cseréje (eddig egyetlen másik világítótestben sem kellett cserélni fényforrást), valamint a jobb első sárvédő rozsdásodása róható fel neki. A precíz gazda igyekszik a Punto minden porcikáját tisztán tartani és ápolni, valódi kényeztetésként pedig szőnyeges (!) garázsban tárolja. Az utazások során néha „kiégeti” a rendszert, ilyenkor például alacsonyabb sebességfokozatban megy a sztrádán pár kilométert, a magasabb fordulatszám és a nagyobb hőterhelés okán tiszta is a gyertyakép, s vélhetően az égéstér bugyrai is jó néven veszik a tisztítókúrát.

Időközönként prémiumminőségű üzemanyagot tankol, és használt már hatásfokjavító adalékot is – tapasztalatai szerint ilyenkor halkabb az 1,2-es, 60 lovas motor járása. Autópályán könnyedén tartja a 130 km/órás tempót, s bár szerinte gond nélkül tudná a nagyobb utazósebességet is, a könnyű kocsitest (875 kg önsúly) egyenesfutása bizonytalanná válik, így aztán Németországban sem lép ki biztonságos szerepéből.