Mindegyik típus értékvesztése átlag feletti, így használtan különösen jó vételnek számítanak

A Logan formája finoman szólva is múltidéző, a „baltával faragott” vonalakat megszeretni nehezen, inkább csak megszokni lehet. De kit érdekel a külcsín, ha öt felnőtt kényelmesen elfér a kabinban, s még a poggyászoknak is jut 510 liternyi hely? Tud ilyet valamelyik kompakt, netán középkategóriás modell?

Nem sokan vannak, annyi szent, pláne nem ennyiért! A műszerfal korábbi Renault típusok elemeiből épül fel, a műanyagok nemcsak kemények, hanem sorjásak is, a kárpitok pedig talán nem is lehetnének ennél sprődebbek. Mindenhol olcsó megoldás és változó minőségű összeszerelés látható. Kicsit lötyög az ülés, nyikorognak az ajtók, netán leválik egy-két műanyag elem a helyéről? Nem nagy ügy, a bagóért kínált példányok vevői ezt általában elnézik a Daciának.

Az egyszerűnél is egyszerűbb, rideg anyagok, ingadozó minőség

A szintén nem szépségdíjas Thaliában valamivel jobb a helyzet, a Renault összeszerelése és a felhasznált anyagok egy fokkal magasabb szintet képviselnek. A francia négyajtósnak azonban van egy komoly hátránya a Daciával szemben: 158 mm-rel kisebb a tengelytávolsága. Utóbbinak tudható be, hogy a második sorban elhelyezkedő utasok kisautós méretű helyen kénytelenek kuporogni.

Logan, Thalia: olcsó húsnak híg a leve?

Nagyon változó a Loganról kialakult szervizvélemény, a motorvezérlő elektronika kényes darab, gyakran rángatnak a benzines aggregátok, az olajszivárgás és a gyújtásproblémák sem egyedi esetek. Hibaforrás lehet a légtömegmérő, az eresztő hűtővíztartály, az anyaghibás féltengely, a hengerfej és a termosztát is. A Logan alkatrészforgalmának jelentős részét a toronycsapágyak, a hűtőventilátorok és a dízelek porlasztócsúcsai teszik ki. Tipikus Dacia-betegség, hogy ha az üzemanyagszint a negyed alá csökken, akkor csak többszöri próbálkozásra lehet beindítani az autót.

Óriási a hely hátul a Loganben, ide akár három felnőtt is beülhet

Idegesítő a műanyagok állandó zörgése, nemkülönben a meglazuló, csavarodó ajtópántok, a bedöglő ablaktörlő motor és a széthulló kipufogó. Utóbbit általában nem megfelelően rögzítik a gyárban, így rövid futásteljesítmény esetén is könnyedén kilazulhat, leeshet például a dob rész. A váltó akadozva kapcsolható, a szélvédőnél (első-hátsó egyaránt) beázás, szivárgás tapasztalható, a fényezés minősége pedig meglehetősen halovány. A nagy csomagtérajtó az erősen ellentartó, szoruló zsanérok miatt nehezen csukható le, a pedálokról pikk-pakk lejönnek a gumibetétek, a kabinban virító csavarok pedig előszeretettel kilazulnak. No de mivel számos helyen nem fedték be a csavarfejeket, legalább könnyű meghúzni őket…

Valamivel jobb a helyzet a Thaliában, esztétikusabb a pult kialakítása

A belső világítás és a lámpatestek sem mindig üzemképesek, gyakran nem az izzókkal, vagy adott esetben az ajtónyitás érzékelőjével van gond, hanem magával a foglalattal. No de a Thalia sem éppen a megbízhatóság mintaképe! Problémás elemek a gyenge gumitartó bakok, az indítómotor, a benzinpumpa és az ékszíjtárcsa. Az indításgátló néha megmakacsolja magát, s nem kis balesetveszélyt jelentve menet közben lép működésbe. A dízeleknél jellemző a porlasztó, a befecskendező-rendszer, különösen a befecskendezőszelepek hibája, de ajánlott a gázolajszűrő állapotát is ellenőrizni.

Kisautós méretű a Renault hátsója, a tengelytávolság 2472 mm

Érdemes tankolásnál a betöltőcsőben lévő erős vákuumra figyelni, melynek jele, hogy a tank sapkát csak nehezen lehet kitekerni a helyéről. A probléma hátterében általában a tank hibás felső „szellőzője” lapul. A hátsó ajtó zárja beragadhat, az indexkar általában furcsa hangot, „tücsökciripelést” hallat, a duda pedig egészen egyszerűen bemondhatja az unalmast. Izzókiégések, a kormánykarima fényesedése és a dísztárcsa kopása borzolhatja még a Thalia-tulajok kedélyeit.

Szépség helyett a célszerűség dominál ezeknél a modelleknél