Földesurak

A mai pick-upok vásárlórétege meglehetősen vegyes, van, aki valóban munkára használja ezeket az autókat, s akadnak szép számmal olyanok is, akik a drágább terepjárók helyett kötnek ki az áfa visszaigénylése miatt olcsóbb 4×4-eseknél. A valamivel frissebb L200-as jól feszít a betondzsungelben is, míg a Nissan Pick-Up az egyszerűbb, off-roados vonalat erősíti.

Modernebb benyomást kelt az L200-as fülkéje. Gyenge a hangszigetelés, a motorzaj hosszú távon fárasztó

Az L200-as fazonja megnyerőbb, kabinja tágasabb, s platója is valamivel nagyobb, mint a Nissané. A fülkében sok rekesz található, a pult kialakítása gusztusos, már-már személyautós, persze a felhasznált műanyagok a haszongépjárműves érát képviselik. Az érintett L200-as széria (2006-tól, kb. 80 db) legolcsóbb tagjait bruttó 2,6 milliótól lehet kapni, az alig futott példányokat pedig 6,7 millióért hirdetik.

Nagyobb a lábhely, hárompontos öv jár minden utasnak

A vizsgált Nissan Pick-Up generáció 1998-ban jelent meg, és annak ellenére, hogy a Navara az abszolút húzómodell, még mindig forgalmazzák NP300-as néven. A műszerfal kialakítása puritánabb, az anyagok könnyen tisztíthatók, s kevésbé igényesek, utóbbi igaz a kárpitokra is. Nem meglepő, hogy konstrukciója, kialakítása jóval egyszerűbb a riválisénál, de ez például a terepjárás tekintetében nem jelent hátrányt.

A Nissan off-road körülmények között hajszállal jobban boldogul, mint a hosszabb Mitsubishi, a Pick-Up hátsó terepszöge 31 fok, szabad hasmagassága 230 mm, míg az L200-as idevágó adatai (24,7 fok és 200 mm) szerényebbek. Lestrapált, melósautónak használt Pick-Upot – a kínálat kb. 30 db – már 1,2 millióért kapni, de a megkíméltebb, fiatalabb darabokért sem kérnek 2,8 milliónál többet.

Nyikorgó laprugók és rozsdásodó kasztni

Az L200-as egyes, 2006 és 2009 között gyártott példányait a keresztlengőkar kilazuló csavarjai miatt rendelték a műhelyekbe. Átnézték a 2007 és 2009 közötti Mitsubishiket is, mivel a plató zárszerkezete egy hibás stift miatt menet közben kioldhat. A tulajok gyakran panaszkodnak a gyatra hangszigetelésre, az L200-as gázolajosa nagyon hangos, ráadásul lomha is. Gyenge pont a nem túl tartós fényezés, és a belső műanyagokkal sem lehet büszkélkedni. A sűrűn használt karok, kapcsolók gyorsan kopásnak indulnak, karcolódnak, a hátsó biztonsági övek csatjai rakoncátlankodhatnak. Tipikus L200-as betegség a nyikorgó laprugók idegesítő zaja, a gazdagabban felszerelt példányok krómozott kiegészítői idővel mattulásnak, kopásnak indulnak.

Régimódi, tolócsúszkás karokkal szabályozható a szellőzés, persze ez nem befolyásolja a hatékonyságot

A fedélzeti számítógép néha megzavarodik, az első könyöklő nehezen érhető el, egészen egyszerűen nincs jó magasságban és túlságosan is hátratolták. A váltó nem kifinomult darab, és a sűrű izzókiégések is bosszantók. A kemény terepen használt példányok kuplungja hamar beadhatja a kulcsot, ahogy a terepváltó is. Érdemes a turbócsövek állapotát és különösen a rögzítések masszívságát ellenőrizni, mert nem zárható ki a csövek lazulása, esetleg leválása – a hirtelen beálló teljesítménycsökkenés hátterében általában ez a probléma áll.

Hátul szűk a Nissan, középen csak csípőöv van

A Nissan Pick-Up egyes példányait (gyártási idő: 2001–2002) a vezérműlánc feszítőrendszere miatt nézték át a márkaszervizekben, kezdetben csak megnövekedett motorzaj utal a gondra, de extrém esetben motorkárosodás sem zárható ki. A Nissan menettulajdonságai kiegyensúlyozottabbak, helykínálata csak elöl megfelelő, a hátsó sor lábtere szűk, a meredek támlák, a vékonyka ülések nem teszik kényelmessé az utazást. A típus hajlamos a rozsdásodásra, a kuplungszerkezet és a lengéscsillapítók itt is a fogyóeszközök sorát gyarapítják. A 2,5 literes dízel nagyon strapabíró, de azért nem zárható ki adagoló-, tápszivattyú-, vagy éppen termosztáthiba sem. Néha makacskodik az indításgátló és a klíma hőmérséklet-érzékelője.