A 90-es években jól menő vállalkozónak kellett lenni ahhoz, hogy valaki új dobozos kisteherautót tudjon vásárolni. A Toyota Hiace mentőautók remek reklámnak számítottak, de a cikkünkben szereplő jármű első és eddigi egyetlen tulajdonosa, Tóth József inkább személyes tapasztalatokra alapozva vásárolta meg máig becsben tartott furgonját villanyszereléssel foglalkozó vállalkozása számára. Megkérdezte azokat, akiknek már volt, és azt a választ kapta, hogy „izgalommentes, de minden reggel biztosan indul”. Ez az a kiszámíthatóság, amire minden iparosnak szüksége van. Bár nem a Hiace volt a legolcsóbb a piacon, hiszen már akkoriban is akadtak számottevően olcsóbb koreai modellek, a Toyota azóta rászolgált a bizalomra. Sosem hagyta cserben tulajdonosát, immár több mint 18 év és 620 ezer kilométer után, s gyakorlatilag pontosan olyan kiszámíthatóan működik, mint új korában.

Ez a Hiace nagyjából az első négy évében volt egyszerre privát és melósautó, azóta kizárólag utóbbiként szolgál. Szervizelése gyakori odafigyelést kíván, hiszen a 79 lóerős, 163 Nm nyomatékot adó, 2,4 literes szívó dízelmotor számára 7500 kilométerenkénti olajcserét és 15 ezer kilométeres karbantartást írt elő a gyár. „Olyan szépen jár a motor, hogy néha úgy érzem, mintha most járattuk volna be az autót” – meséli a tulajdonos. Ez a példány természetesen megkapta a rendszeres karbantartásokat, illetve kapja a mai napig.

Szerviztörténete több mint száz bejegyzést tartalmaz. Az előírt folyadék- és szűrőcseréken túl egy-egy kopó alkatrész, például fékbetétek és tárcsák cseréje történt, a legkomolyabb javítás pedig az 522 ezer kilométernél megejtett differenciálmű-javítás, majd a 600 ezer kilométernél első alkalommal elvégzett kuplungcsere volt – utóbbihoz tegyük hozzá, hogy az autót rendszerint komoly terheléssel, nem ritkán utánfutóval használják. Vezethetősége az alapáras szervokormánnyal megfelelő, autópályán a 120 km/óra körüli utazótempót szereti. Gyári extrákra egyébként nem költött a tulaj, az autó olyannyira alapmodell, hogy még az elektromos ablakok is utólag kerültek bele. Egyedül annak egyik kapcsolója hullott ki az idők során a műszerfalból.

A már nagykorú karosszéria rozsdamentessége mindenképp pozitív csalódás. Az rendben van, hogy vannak elemek, amiket kisebb-nagyobb koccanások miatt már fényezni kellett, de az alvázvédelem még az eredeti gyári, s ennek ellenére nincs rozsda alatta. Alighanem számít a gondos karbantartás, valamint az, hogy bár a Hiace valójában munkagép, az időszakos, az autó aljára is kiterjedő mosásokat megkapta. Ezüstszínű fényezése Tóth úr szerint roppant hálás: a napi használatban sem tűnik porosnak vagy koszosnak. Ami pedig a fogyasztását illeti: a gyárilag megadott 10,0 literes átlag még tetőcsomagtartóval is tartható.