Hanol József évtizedek óta a Tolnai Népújságot teríti a megyében, munkájából kifolyólag éjjelente 219 km-t tesz meg, majd reggel a felesége ül a volán mögé, aki munkahelyére 70 km-t autózik, majd délután ugyanezt a távolságot teszi meg. Hétvégén a szokásos utak mellett gyakran előkerül az utánfutó is, barátnak-rokonnak segít építkezéseknél ez az SX4-es. Ami igazából szükségmegoldásként került a családba, miután az előző autó – 1,3-as dízelmotorral felszerelt Wagon R+ – egy balesetben megsemmisült, szerencsére senkinek nem lett baja. Azonban gyorsan kellett egy kis fogyasztású autó a családnak, a paksi márkakereskedéssel ápolt jó kapcsolat révén az ottani bemutatómasinát vették meg, egy 1,6-os Peugeot dízellel felszerelt SX4-est, 84 km-es futásteljesítménnyel. Ekkor még a válság előtt jártunk, sok sorstársához hasonlóan ezt az autó is hosszú lejáratú hitelkonstrukció keretében vásárolták, mire lejár a törlesztés, meglesz a 900 000 km-es futás is. Jelenleg még nem tartunk ott, augusztus 30-án érte el a 800 000 km-t az autó, de három nappal később, látogatásom idején már 801 364 km-t mutatott a digitális számláló…
Az eltérő színű első lökhárítót leszámítva csak a bal hátsó sárvédő sérülése szembeötlő. Előbbi a beletörődés következménye, az éjjeli műszak Tolna megye útjain veszélyes, csak az utóbbi hónapokban vaddisznóval, őzzel és borzzal találkozott az autó, egyszerűen felesleges pénzt költeni új – akárcsak bontott – lökhárítóra addig, amíg a régit vissza lehet csavarozni a helyére. A bal hátsó sárvédő sérülését József magára veszi, egy téli tolatáskor egy hóbuckában megakadt az utánfutó kereke és bebicsaklott, akkor karistolta össze a karosszériát. Csak egy helyen fedeztek fel rozsdát a karosszérián, a jobb első sárvédő kerékjárati ívén pattant le a fényezés egy körömnyi felületen.
Ezek után kíváncsi vagyok az utastérre is, hiszen leginkább ott kell meglátszania a váltott sofőrrel megtett hatalmas távolságnak, de csalódnom kell. Pontosabban dicsérnem a Suzuki fejlesztőit, mert nagyon jó minőségű anyagokból rakták össze a belső teret. Aztán felvilágosítanak, hogy szép ugyan a kormány, de eredetileg rücskös volt a karimája, ami mára simára kopott, a küllőkön még látszik az eredeti mintázat. Ezenkívül még a volán közepén lévő márkajelzés fénye kopott meg, és a hangerőállító gombokról kezd eltűnni a festés. Az ülés kényelmes, nincs „kiülve”, a kárpit sem szakadt, később tudom meg, hogy az első üléseket már cserélték bontott darabokra – ezekben még csak 350 000 km van. Egy ismerősük pár hónappal utánuk vett egy ugyanilyen dízel SX4-est, amelyet nemrég összetört, onnan származnak az „új” darabok. A hátsó ülések még a gyáriak, ezeket alig használják, megkértek, hogy a csomagtartót ne fényképezzem a rendetlenség miatt; a megszokott KRESZ-tartozékok mellett pár flakon motorolaj és néhány gyorskötöző van – tudják, a vadgázolások.
Apropó, motorolaj, a 15 ezer km-es szervizintervallum másfél havonta telik le, olajat csak akkor kell utántölteni, ha sokat utánfutóztak az SX4-essel. A francia eredetű, 90 lóerős dízelmotor problémamentes, az elmúlt 9 év és 801 364 km alatt csak egyszer hagyta őket ott az út szélén, amikor elszakadt a vezérműszíj, ám azt követően a szelepeket kellett cserélni. A turbó még az eredeti, az EGR-szelepet egyszer cserélték, hamarosan megint sor kerül majd erre, hiszen újra sárgán világít a motorellenőrző-lámpa a műszerfalon. Egyszer adta meg magát az önindító, a cseréig betolással indult, továbbá a sebességváltót is cserélni kellett már egyszer. Egyszerűen nem vette be az 1-es fokozatot, tehát egy hétig úgy dolgozott az SX4-es, hogy 2-esből indultak vele; kevés dízel SX4-es van, bontóban sem könnyű hozzá specifikus alkatrészt találni. Meglepő, de még csak a harmadik kuplung van az autóban, igaz, az előző kettőt se kopás miatt kellett cserélni, hanem azért, mert eltörött a rugótányér – mindkétszer induláskor, a házkapu előtt. Ezenkívül még a jobb oldali féltengely belső csuklójának cseréjét tudja felidézni a tulajdonos házaspár, mint rendkívüli kiadást. Ekkora futásteljesítménynél ez igazán elhanyagolható hibalista.
Még azt is megengedték, hogy kipróbáljam az autót, ők pedig boldogan pattantak be a hátsó ülésre, hiszen abból a perspektívából nem ismerik még a Suzukit. József szabadkozik, hogy érik már a stabilizátorszilentek és a lengéscsillapítók cseréje, ezért kicsit hangos most a futómű, egyébként semmi nyomát nem érzékelem annak, hogy milyen csillagászati futással büszkélkedő autó volánja mögött ülök. Búcsúzáskor még egy meghívót is kaptam, azaz rögtön kettőt: jövő ilyenkor, a 900 000. km betöltésekor a helyi Suzuki-szalonban találkozunk, ahogy majd két év múlva, az 1 000 000. km elérésekor is visszavárnak. Ott leszek!
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
