Egy évvel ezelőtt mutattuk be először ezt a paksi Suzukit, kilométer-számlálója akkor 801 364-en állt, az újabb fotózásig 96 695-öt tett meg, a kerek számhoz hiányzó 1941 kilométer pedig lapszámunk megjelenéséig bőven belekerül, hiszen az SX4-es sosem pihen, tulajdonosa, Hanol József éjjel a Tolnai Népújságot terjeszti vele, majd felesége indul a lakhelyüktől 70 km-re található Szabadegyházára, a Kossuth Lajos Általános Iskolába, hogy tanítás után hazaautózzon és néhány óra múlva kezdődjön minden elölről. Hétvégén sem áll az udvarban az autó, akkor is akad elintéznivaló.
Érthető, hogy a megbízhatóság többet ér a jó megjelenésnél, a viharvert külső gondosan karbantartott mechanikát takar. A Peugeot-féle dízelmotor meghálálja az odafigyelést, közel a 900 000-hez továbbra is teszi a dolgát, bár az elmúlt hónapokban már mutatkoznak a fáradás jelei. Megnőtt az olajfogyasztása, jellemzően 15 ezrenként három litert utána kell tölteni, és a még mindig kiváló üzemanyag-fogyasztás is elkezdett emelkedni. Az egy évvel ezelőtti 4,5 helyett 4,7-4,8 literre jön ki, miközben a saját komputere 3,9 helyett már 3,8 literes átlagot regisztrál. Ettől függetlenül még mindig elmegy 1000 kilométert egy tank gázolajjal, ami az előrelátó vezetésnek is köszönhető.
Erről már az országúton megtett, iskolából hazavezető úton győződtünk meg, melyen elkísértük a Suzukit a saját tenyerénél jobban ismerő pedagógust, aki takarékosan, mégis dinamikusan közlekedik. Nem zavartatja magát kamionoktól, mezőgazdasági járművektől sem, ahogy abba is bátran belevágott, hogy naponta kétszer egy órát autózzon egy munkahelyért cserébe. Lehet, hogy elsőre soknak tűnik, de Budapesten és vonzáskörzetében is gyakran eltöltenek ennyi időt az autósok a dugóban, ráadásul legfeljebb a táv felét teszik meg, stresszes körülmények között.
Miközben közeledünk a cél felé, kiderül, hogy az újabb 100 000 km semmit sem rontott a Suzuki komfortszintjén. Az utastérben a kormány mellett a váltógomb kopásán látható az átlagosnál tízszer intenzívebb használat, sem a műanyagok, sem a kárpitelemek nem zörögnek, hangja pedig akár egy 90 ezret futott SX4-esé is lehetne. Utazás közben még a halkan szóló rádió mellett is lehet beszélgetni, nincsenek friss vibrációk, ugyanolyan masszív tárgy benyomását kelti, mint újkorában.
A generátor felújítása és a kézifék munkahenger javítása időszerű volt, és bele is fért a családi költségvetésbe, hiszen a kímélő használat nyomán fékbetéteket a megszokottnál jóval ritkábban kell cserélni. Nem kizárt, hogy a jelenlegi kitart még egy évig. Mi ott leszünk, és mielőtt nyugdíjba megy, elkísérjük a családfőt, hogy lássuk, amint az egymilliomodik kilométert is beleteszi a hősies Suzukiba.
