Manapság teljesen hétköznapi látvány, a városkép szerves része a temérdek, csillogó-villogó, gyönyörű és nyilván méregdrága tréler, amelyeket az utca népe egyszerűen csak „lopóskocsinak” nevez, és amelyek vezetői fáradtságot nem ismerve szedik össze a szabálytalanul parkoló gépjárműveket.

Kétségtelen, hogy a rendőrséget még kevésbé kedvelik, mióta ekkora méreteket ölt az autók elszállítása, ám az is bizonyos, hogy ez az üzletág mostanra a legjövedelmezőbb vállalkozássá nőtte ki magát, és mint ilyennek, természetesen sok az ellensége. De nem az irigység miatt.

Egyre több gépjármű-tulajdonos átélte már azt a riadalmat, amikor autójának hűlt helyét találja, és az első megdöbbenés után elkezdi rendszerezni a teendők hadát. Modern világunkban számos teher (adók, biztosítások, egetverő benzinárak, stb.) sújtja az autósokat. További félelemre ad okot, hogy az autólopások száma európai viszonylatban is kiemelkedően magas. Tehát az első teendő meggyőződni arról, hogy rabló vagy pandúr vitte-e el a kocsit. A következő: lemondani az üzleti találkozót, a randevút, az utazást, és kideríteni, hogy melyik telephelyen várakozik közlekedési eszközünk. Budapest négy telephelyének egyikén, a III. kerület, Nagyszombat utca 2. alatt (a budai rakpart mellett) is számos gépjármű várja gazdáját, és jó néhány gazda várja autóját hétfőtől szombatig, reggel nyolctól este háromnegyed nyolcig. A sorban állókkal, majd az ott dolgozókkal beszélgetve nem kevés érdemes tapasztalatot sikerült szereznem.

A kisteherautó sem akadály, viszont a rendőr (fizikai) segítsége is szükséges

Z. Erzsébet Ladáját az Október 6. utcából vitték el, amíg bevásárolt az egyik üzletben. Elismerte, hogy tábla tiltotta a várakozást, de mivel az övén kívül még 7-8 kocsi parkolt ott, hát ő is beállt egy felszabadult helyre. Szemtanúk elmondása szerint nem telt bele öt perc, és máris felpakolták az öregecske Ladát, annak ellenére, hogy semmivel nem volt jobban útban, mint a többi. A jogszabály szerint a tilosban parkolás szabálysértési eljárást von maga után, amely során 5-től 20 ezer forintig terjedő pénzbírságot állapíthatnak meg. Elszállításra akkor kerül sor, amikor a jármű balesetveszélyes vagy forgalmat nagymértékben akadályozó helyen várakozik.

Tanulságos lenne megtudni, mi alapján szemelik ki az elszállítandó autókat. Egy mindenesetre biztos. Előszeretettel a külföldi rendszámú kocsikat viszik el. Annak gazdái ugyanis azonnal fizetnek, nem problémáznak, nyelvi nehézségek miatt szitkozódásuk nem zavarja a telep dolgozóit, és nem akarnak fellebbezni.

T. Kristóf a Veres Pálné utcában parkolt szabályosan, éppen a Várakozni tilos tábla előtt, de sem a kéziféket nem húzta be, sem sebességben nem hagyta kétéves Opeljét, mivel a járdán (szabálytalanul) parkol autó nem tudott volna elhajtani tőle. Pár órával később már hiába kereste autóját, ugyanis a másik kocsi tulajdonosa, előbbre tolta az Opelt, majd miután kiállt, nem gurította vissza. (Hálátlan autóstárs!) Az Opelt elvitték, s a járdára is új kocsi került. Ez utóbbi maradt is.

Ny. Eszter Citroënjét saját kapubejárójából vitték el, amíg ő felszaladt az emeletre ellenőrizni, hogy jól zárta-e be a lakást. Szerinte házának udvarában és abból ki egyedül az ő autója közlekedik, nem akadályozott senkit. (Az intézkedő rendőr nem tudhatta, hogy éppen a tulajdonos kocsiját viteti el. Nyilván a házban lakók érdekeit kívánta képviselni.) Beszéltem olyan ügyféllel is, aki az idegességtől szinte fuldokolt. Nemcsak azért, mert “az egész napomat elszúrték ezek a …, és még meg is húzták a kocsimat. Semmi baja nem volt a Volvónak, most meg az elején van egy nagy horpadás. Biztosan nekihimbálták valaminek. A kártérítés persze büdös nekik. Fogadni mernék, hogy a videofelvételből kitörölték azokat a részeket, amelyeken a kocsi eleje volt látható, de én beperelem az egész…”

Az általános hangulat azonban inkább unott, mint bosszús. Az esetek túlnyomó részében elismerik az ügyfelek, hogy rossz helyen álltak, és az autójuk nem szenvedett sérülést. Nyugodtan állnak a sorban és viszonylag gyors ügyintézésnek köszönhetően (van gyakorlatuk az alkalmazottaknak) gördülékenyen zajlik az autók visszaszerzése. Nem kell más hozzá, mint egy személyi, forgalmi, esetleg meghatalmazás, az 5500 forintos szállítási díj, valamint 500 plusz 50 forint áfa napi tárolási díj kifizetéséhez szükséges készpénz. Csekken átutalás nem létezik, így a vidékiek, ha nincs elegendő pénz náluk, kénytelenek hazavonatozni, majd újra eljönni, mert az autót addig nem adják ki, míg a teljes összeget be nem fizették. Aztán már csak a büntetés összegéről szóló határozatot kell várni.

Korántsem ilyen egyszerű a helyzet akkor, amikor az ügyfél nem ismeri el a vétséget, és a szabálysértést bizonyító videofelvételre kíváncsi. Ekkor is ki kell fizetnie a szállítási díjat, majd fellebbezését a IX. kerületi, Nádasdi utca 1-3. alatt adhatja le. Amennyiben a gépjármű megsérült a szállítás következtében, polgári peres eljárást lehet kezdeményezni a szállító céggel szemben. Ez köztudottan több évet vesz igénybe, temérdek bosszúsággal jár, és kimenetele minden esetben kétes.

Ami konkrét információt megtudtam, azt mind a BRFK szállítási irodájának diszpécserétől, a 118-9369-ées számon hallottam (egyébként a tulajdonosoknak ezt a számot kell hívniuk, ha autójukat elszállították), mert a szóban forgó telep munkatársai olyan elutasítóak voltak, mintha az aranycsinálás receptjét kértem volna tőlük. Hiába mondtam, hogy én csak olyanokat szeretnék kérdezni, amit egy egyszerű ügyfélnek is kötelesek elmondani, azt válaszolták, ha bármit meg akar tudni, akkor vitesse el az autóját, akkor majd kérdezhet, egyébként az ügyfélnek sem mondunk semmit. Megdöbbentem: profi vállalkozás, ám felháborító viselkedés. A telepvezető persze nem volt sehol, nem tudják, hogy mikor lesz legközelebb, a nevüket sem mondták meg (azt pedig biztosan tudták), azt sem, hogy kit és milyen számon lehetne felhívnom ez ügyben. A végén még sportot is csináltak a tudatlanságukból, mert a nyitvatartási időt sem voltak hajlandók elárulni a rend derék őrei, sőt ekkortól bármit kérdeztem és bárhányszor, egyszerűen figyelmen kívül hagytak, mélyen belebújtak a papírokba, és tudomást sem véve lankadatlan érdeklődéssel és illedelmesen feltett egyszerű kérdéseimre, beszélgettek egymással, vagy székükben hátradőlve szívták cigarettájukat.

Ez a büfé nyilván frissiben kapta nevét. Ha valamire, hát nyugalomra valóban szükségük van az ügyfeleknek

Bizony, jó hasznát vettem a bejárat mellett lévő Nyugi büfének, ahol a flippereken levezethettem felgyülemlett indulataimat. Ez a bolt is jól megy, sokaknak szüksége van a nyugira, akik itt megfordulnak. A rakparton hazafelé menet többször alig tudtam lehúzódni a száguldozó trélerek elől, amelyeknek vezetői fittyet hányva a közlekedési szabályoknak (rendőri felügyelettel), száz kilométeres tempó körül előzgették a kocsikat, hátul mögött gyakorta ferde kerékkel a betonon radírozó elszállított autókkal. Bár azt mondták, hogy ilyen nincs, és mégis láttam már a bekapcsolt kormányzár miatt csalinkázó kocsikat, amelyek futóművének és kormányberendezésének nyilvánvalóan nem tesz jót az ilyenfajta szállítás. Arra vonatkozóan sem tudtam meg semmit, hogy jány rendőr munkaidejét köti le ez a munka, az viszonyt bizonyos, hogy elkelne a rendőri erősítés a közbiztonság és a bűnüldözés terén is, legalább ilyen szervezettséggel.

Szűcs László
Fotó: E. Várkonyi Péter és Balogh Róbert

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!