VII. Lada kooperáció találkozó

Először a leltár: mintegy félezer Lada, jó két és félezer ember, s hogy a Celsiusokról is hírt adjunk: 33 fok. Ennyi lenne árnyékban is, ha lenne ami árnyékot adna ebben a kősivatagban. Helyszín: Veszprém határa, egy kilométerre a Shell-kúttól. De hát mit kell itt magyarázni? Ott, ahol a Lada-találkozókat rendezik mindig. Mindig, tehát most is. Június 15-én éppen a hetediket.

Minden versenyen izgalmasak a rajt pillanatai

A „ring”, azaz az ügyességi pálya szalagokkal körbekerítve, s aztán ezen a kerítésen túl újabb „határ”: Ladák végtelennek tűnő sorakozója. Megvan, persze, hogy megvan most is a „sátrak utcája”, ahol ingyenes gyújtásállításért sorakoznak az autósok, itt a Bakony Művek árusítással egybekötött bemutatója, de természetes, hogy valamilyen szolgáltatással, vagy bemutatóval képviselteti magát a Lada-kooperációban résztvevő valamennyi vállalat, s ugyancsak jelen vannak az értékesítésben érdekeltek, a Merkur, az Autóker és az Afit is. Sok főszereplője van ennek a találkozónak. Hiszen igazi „címszerepet” kaptak a Ladák, s olyannyira, hogy az egyetlen „idegen” autó egy ötszázas Fiat, szinte szégyenlősen bújik egy sóderdomb mögé: de hát főszereplő itt minden résztvevő is.

Valamikor, újkori motorizációnk kezdetén, úgy húsz-huszonöt évvel ezelőtt az országúton a márkatársak amúgy autósmódra, tompított fénnyel „kacsintottak” egymásnak. Igaz, akkor senki sem kapott izomlázat a sok jelezgetéstől. Ma már 330 ezer Lada fut Magyarország útjain. Köszönteni mindet? De hogy mégis van valamiféle „márka-patriotizmus”, azt bizonyítja a beszámoló elején jelzett tömeg. Emberek, akik az otthoni hűsölés, vagy éppen a balatoni fürdőzés helyett vállalták a sokszor több száz kilométeres autózást, a gyengítő és izzasztó kánikulát, hogy itt legyenek a Lada márka-találkozón, a hetediken is. Sokan már ismerősként köszöntik egymást, s az ismertség az évi egyszeri találkozásokból adódik, mert sokan rendszeres résztvevői immár évek óta a találkozónak.

Sós Gyula, a Bakony Művek vezérigazgatója köszönti a résztvevőket, a jubileumi találkozóra érkezett szovjet vendégeket. Pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a gépkocsigyártás Togliattiban, s ezzel egy időben az alkatrészgyártás Veszprémben

– Meghatározó volt ez a tíz év a Bakony Művek életében – mondta a megnyitó után az Autó-Motor kérdésére Sós Gyula -, hiszen a Volgai Autógyárral kötött kooperációs szerződés jelentette a gyár igazi fejlődését. Fejlődött a gyár, s ez egyben azt is jelentette, hogy termékeink révén hozzájárultunk a magyar gépkocsipark fejlesztéséhez, hiszen köztudott, hogy az általunk gyártott Lada-alkatrészek – az ablaktörlő, a gyújtáskapcsoló, a gyújtáselosztó és a kürtpár – ellenértékeként személygépkocsikat kapunk.
– Röviden hogyan határozná meg a Bakony Művek fejlődését?
– A mennyiségi fejlődés ismert, hiszen szerződéseink egy dinamikus felfutást követeltek tőlünk a darabszámot illetően. Ehhez a felfutáshoz – évi hatszázezer alkatrész-garnitúra – a valamikor viszonylag kis üzemből hatezer dolgozót számláló több modern gyáregységgel rendelkező nagyüzem lett.
– És a minőségi változás?
– A tíz év eddigi eredményei ezt is kiválóan tükrözik. Az első évek legfontosabb feladatának a szerződésben vállalt feladatok pontos és jó minőségű teljesítését tekintettük, amikor már szert tettünk a megfelelő termelési biztonságra, foglalkozni kezdtünk fejlesztési témákkal is. A kooperációban ma már több olyan alkatrészt szállítunk togliattiba, amelyeket itt Veszprémben fejlesztettünk ki, s ajánlottuk a szovjet megrendelőknek. Élő munkakapcsolatban vagyunk az autógyárral, s így fejlesztési céljainkat hosszú távra meghatározhattuk.
– Hallhatnánk a tervek közül valamiről?
– Új kürtpár, új gyújtáskapcsoló fejlesztésével foglalkozunk, s változatlanul fő témánk az energiatakarékosságot, üzembiztonságot, hosszabb élettartamot biztosító tranzisztoros gyújtás nagyszériájú gyártásának kialakítása.

A sikeres manővereket egyaránt jelzik a pontozó bírók, valamint a nézők soraiból felcsattanó tapsok

Autók sorakozója. A félezerből hetvenhárom, de csak azért ennyi, mert a helyszínen már nem lehetett nevezni, már sorakozik a rajthoz, az embert és gépet próbáló „rodeóhoz”.
– Három… kettő… egy… rajt!
Hetvenhárom felbőgő motor, futóművet, difit kormányművet és természetesen motort próbáló szlalom, s közben a hangok:
– Szédületesen csinálja!
Vagy éppen:
– Ez meg elvesztette valahol a rükvercet?!

Aztán elismerő felszisszenések egy-egy jó időeredmény hallatán. Várhalmi Miklós Székesfehérvárról eddig valamennyi Lada-találkozón rész vett, s nem is rossz eredménnyel.
– A verseny kedvéért jön el minden évben?
– Szeretem az ügyességi versenyzést, mert aki ezt gyakorolja, az a mindennapi autózásban is jól vizsgázik. De nemcsak erről van szó. Itt ugye mindig első kézből kapjuk az információkat – sőt, a máshol hiába keresett alkatrészeket is. Jó ez a vásár is itt… és persze elbeszélgethet az ember a márkatársakkal…

Díjtalan műszaki, karbantartási szolgáltatásra, szaktanácsadásra és alkatrész-árusításra számíthattak a részvevők

A hetedik Lada-találkozó kedves vendége K. G. Szaharov, a Volgai Autógyár vezérigazgató-helyettese, a szovjet delegáció vezetője. A verseny végén rövid interjút kértünk olvasóink számára.
– Milyennek ítéli meg Szaharov elvtárs a Lada-kooperációban résztvevő magyar vállalatok munkáját?
– Tíz év jó munkája már magában hordja a dicséretet. De hét éppen ezek a Lada-találkozók, s az ügyességi versenyezők igazolják a Ladák megbízhatóságát, s ebben természetesen benne van a magyar dolgozók, a Bakony Művek, az Elzett Művek, s a többi kooperáló cég dolgozóinak munkája is. Ma már mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében, s a határidők tartásában is a legjobbnak mondható az együttműködés.
– Mi várható az elkövetkező években?
– Elhangzott a tájékoztatón: az elkövetkező ötéves terv minden évében egy-egy új típussal kívánunk megjelenni a piacon. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden tekintetben egyre korszerűbb, jobb, megbízhatóbb és még biztonságosabb gépkocsikat kívánunk gyártani. A gépkocsiknál ez minden egyes alkatrészre vonatkozik.
– Mennyiben várják el a kooperáló partnerek önálló fejlesztési törekvéseit?
– Egyértelműen igényeljük, s a Bakony Művek esetében egy-két alkatrésznél ez már bizonyított is. A tranzisztoros gyújtás széria alkalmazása is egyre közelebb van a megvalósításhoz.
– Hallhatnánk valamit az új típusokról?
– A 2105-ös típusszámot viselő Ladával hamarosan már a magyar autóvásárlók is megismerkedhetnek. Elöljáróként csak annyit: modernebb forma, kényelmesebb kocsibelső, s motorikusan is egy-két újdonság.
– Befejezésül hogy tetszik önnek a Lada-találkozó?
– Érdekes, hasznos, hangulatos rendezvény. Talán nehezebb próba elé is állíthatnánk az ügyességi verseny résztvevőit. A gépkocsik bírnák. Úgy tudom, máshol nem rendeznek ilyen márkatalálkozókat, talán érdemes és érdekes lenne egyszer nemzetközivé tenni ezt a rendezvényt.

Egyénien színezett autójával Kajári József az összevont 1200/1300-as kategória győztese lett

Eredményhirdetés a Hotel Veszprémben. Feszült kíváncsiság az arcokon, illetőleg egy név előtt szinte már súg a közönség:
– A hölgyek legjobbja, azaz Miss Lada…
És kórusban a „segítség”.
– A fehérvári Bátor Ágnes.
– Hát senki nem tudja ezt az asszonykát legyőzni?
Senki. A férfiak versenyében is ötödik lett volna eredményével. A két kategóriában lebonyolított verseny eredménye: az 1200-as és 1300-as autóval versenyzők között: 1. Kajári József (Székesfehérvár), 2. Farkas János (Gyöngyös), 3. Hegyes Ferenc (Csepel), az 1500-asok és 1600-asok között: 1. Kardos Péter, 2. Szlina József, 3. Németh István, mindhárom Székesfehérvárról. A rendezők elbúcsúznak. A résztvevők egyik fele elfogadja a Veszprém megyei Autóklub autósainak meghívását a Nosztory-völgybe egy szalonnasütésre, másik fele a Balatonhoz indul fürdeni. Búcsúzni azonban mindenki így búcsúzik:
– Viszlát a nyolcadikon!