Egy fekete Rába nyerges vontató várja sorsának jobbra fordulását az egyik velencei ház udvarán. Vajon hogyan került oda? Ahogyan a legtöbb gyerek egykor katona és tűzoltó akart lenni (most nem tudom, mi az álmok tárgya, talán a celeb?), szerintem ezt a sort nyugodtan ki lehetne egészíteni a kamionsofőrökkel. Én már régen nem vagyok kölyök, de még tavaly is ugyanúgy bámultam Minnesota végtelen országútjain a hatalmas dögöket, mint ahogyan megtettem azt jóval szerényebb szerelvényeinkkel annak idején itthon, a hetvenes, nyolcvanas években. Persze sokan nem csak bámulták, vezették is ezeket a járműveket és megszerették őket egy életre, bármilyen kényelmetlenek, megbízhatatlanok, hűvösek és zajosak voltak. De hagyjuk a nosztalgiát, nézzük, mit talált már megint az utókornak veterán járműveket tisztelő és kereső, egykori kamionsofőr barátom, Nagy György két fiával, Péterrel és Bertalannal.

– Ez egy Rába 853-as, annak idején „kis Rábának” is nevezték – mutatja Péter a szebb napokat látott nyerges vontatót, amely 1981-ben készült el Győrben, a legendás gyárban. Fellapozom a műszaki engedélyt, abból olvasom hangosan: a hengerűrtartalom 10 ezer 350 köbcenti, 9300 saját tömeggel elvileg 36 ezer 400 kilót vontathatott. De Péter itt közbeszól.
– Ez csak elvileg volt így, mert nálunk korlátozták a súlyt, a határ 38 ezer kilogramm volt. Máshol, például az egykori Szovjetunióban ilyen intézkedést nem vezettek be, ott annyit vitt el a kamion, amennyit csak elbírt. És persze elbírt, akár 45 tonnát is. Nézem a feketére mázolt Rábát, ami olyan, mint egy Mad Max-film díszlete, aztán felmászok a fülkébe. Ott aztán kiderül, hogy ez a példány éppen a fülke miatt különleges, ilyen Nagy Péter tudomása szerint csak kettő van még kerekeken az egész országban.
– Ez francia fülkés, így hívták. A Rába annak idején kétféle fülkével szerelte ezeket a járműveket, köztudott volt, hogy a francia gyártású fülkéket a Hungarocamion kapta, vagy exportra szállítottak ilyet. A többit a Volánnak adták, és azoknak a vállalatoknak, akik még a belföldi fuvarozás kategóriájába tartoztak. Ezek a Rábák annak idején bejárták Észak-Afrikát, a Közel-Keletet. Nagyon jól vizsgáztak a duplán hajtott hátsó tengelyek miatt olyan helyeken, ahol még az aszfalt is hiányzott az utakról, ahol kő, hó és jég fogadta a magyar kamionsofőröket. Akik tele vannak vadregényes történetekkel.

– Hihetetlen volt, amit ezek, az egyébként elég kezdetleges műszaki megoldásokkal is rendelkező kamionok akkor tudtak és elviseltek – emlékezett vissza Nagy György. – A mi eltökéltségünk az, hogy a járművet a Hungarocamion eredeti, zöld és piros festésével állítsuk helyre, restauráljuk. A gép első ránézésre persze egy igazi kortünet, hiszen a szocialista ipar nem hazudtolta meg önmagát, a magyar sofőrök sok tízezer kilométeren át keletnémet gyártmányú IFA üléseken rázkódtak és vezettek, miközben nyugati kollégáik légrugós üléseken és légkondicionált fülkékben rágták a rágógumit.
– Annak idején, aki belépett a Hungarocamionhoz, azt azzal fogadták, hogy tanuljon meg mindent a járművön, legjobb, ha le sem veszi a szerelőruhát, különben a török hegyekben megeszik a farkasok. Csak nagyon ritkán került le rólunk a csibesárga gönc – emlékezett Nagy György. Ez a Rába utolsó aktív éveit vándor vidámparkosok között töltötte, dodgemet és céllövöldét vontatott településről településre. Talán dicstelen sors, ha a gyártó patinás múltját nézzük. A Rába elődjét 1896-ban alapították Magyar Vagon- és Gépgyár Részvénytársaság elnevezéssel. Az első gyártmány egy 15 tonnás kéttengelyű tartálykocsi volt galíciai megrendelésre, azután is többnyire személy- és teherszállító vasúti kocsikat készítettek. Kevesen gondolnák, hogy 1899-ben már olasz, német és amerikai vevőik voltak, két év múlva pedig indiai, dél-afrikai és angliai üzleteket bonyolítottak a győriek. Az első autómobil 1904-ben teljesítette kilométereit.

A második világháború idején még repülőgépeket is készítettek, közöttük volt a legendás német Messerschmitt vadászgép. A hadiipari fejlesztések egyébként mérföldkövet jelentettek a vállalat életében: tüzérségi vontatók, katonai teherautók indultak a harcterek felé. Nem is késett válasz, rövidesen kemény bombatámadások érték a várost és üzemét. Az első és legpusztítóbb mindössze 20 percig tartott, de ennyi idő alatt iszonyatos mennyiségű romboló és gyújtóbombát vetettek be az amerikai terrorbombázók. A hidak összedőltek, a város és a gyár romokban hevert. A háború után targoncákat, gőzdarut, tartályokat, hidat készítettek, a hatvanas években előbb az Ikarus buszokhoz szereltek alvázat, majd megkezdődött a 16 tonnás Rába tehergépkocsi és a 22 tonnás, háromtengelyes pótkocsikból álló nyergesvontatók gyártása. De ez az összefoglaló persze nem lehet teljes, csupán néhány felvonás egy olyan előadásból, amelyben szerepelt az a jármű is, amely Velencén várja újjászületését.