Mivel idén az időjárás idén nagyon nehezen akart tavaszba fordulni, a kecskeméti veteránautó-kiállítás szervezői nem kockáztattak; fedett helyen állították ki a veterán autókat és motorokat.
Ha túlverekedjük magunkat a bejárat előtti büfékocsikon, és megváltjuk a belépőt, amit aztán egy lépéssel odébb már szét is tép a biztonsági őr, az előtérben kiállított régi motorkerékpárok csodálásával kezdhetjük a nézelődést. Kicsit zsúfolt ugyan a hely, de azért minden részletet meg lehet figyelni.
Semmilyen tábla nem mutatja, merre találhatóak az autók, és amikor ott jártam, még a tömeg áramlása se jelezte a helyes irányt, ellenben nem volt más választási lehetőségem a továbbhaladásra, mint az indulást követően úgy 5 méterrel helyes kis korláttal lezárt folyosó. A tornaterembe utcai cipővel belépni tilos táblát követve jutottam el a fő attrakcióhoz, az autókat tartalmazó csarnokhoz.
Vékony filc gondoskodik arról, hogy a több tonnás autók – Csajka is van köztük – ne okozzanak akkora bajt, mint az utcai cipők. Párosával kerítették el az autókat, így csak csodálni lehet a kiállított veteránokat, aki fényképezni is szeretne, annak mindig útba lesz a kötél. A kor- és márka kínálat széles, az ősrégi Panhard & Levassor-tól az NSU Ro80-ig terjed a sor, van régi Bugatti meg Bentley is.
A veterán jelző egyébként nyugodtan ráfogható a hangosbemondó szövegére is, a 125 éves autóval kapcsolatban arról beszélt a hölgy, hogy a DaimlerChrylser konszern a világ ötödik legnagyobb autógyára. Nos, ez az együttműködés 2007-ben megszűnt, ma már „FiatChrysler”-ről és Daimler AG-ról beszélhetünk.