Az idei esemény, melyen 96 fő, körülbelül 40 járművel vett részt, a „Szirénák Közt” címet kapta, hiszen az oldtimer csodák Gárdonyból indulva ellátogattak a székesfehérvári mentőállomásra, a dunaújvárosi rendőrkapitányságra, valamint a sárbogárdi tűzoltóállomásra is. Pázmánd körülbelül 10-12 éve fertőződött meg a veteránautós őrülettel. Akkoriban mindössze egyetlen öreg autó volt a településen, ami azóta odáig nőtte ki magát, hogy ma már hét muzeális minősítésű jármű található csak Pázmándon.

Miért ez lett a téma?
Kerkuska Csaba, a Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület elnöke szerint amikor valaki mellett elhúz egy szirénázó autó, mindig elgondolkodik azon, hogy a hangos kürtszó mögött emberek vannak, akik arra tették fel az életüket, hogy másokon segítsenek. Egy mentőautó belsejében nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy milyen annak a felszereltsége, hanem hogy a benne utazó felépüljön. Innen jött az ötlet, hogy felkérjük a mentőket, és ha ők vállalják, megkeressük a rendőröket, tűzoltókat is. Mindannyian vállalták.

A csapatot a székesfehérvári mentőállomáson értük utol, ahol a mentőszolgálat munkatársai egy különleges bemutatóval várták az érdeklődőket. Egy könnyedebb hangvételű előadás során nagyon fontos információkat kaphattunk az újraélesztésről, embertársainkon való segítségnyújtásról. A sors fintora, hogy a bemutató egy pillanat alatt élesbe váltott, az egyik jelenlévő kisfiú ugyanis rosszul lett a nagy melegben, őt a mentők ellátták, szerencsére semmi komoly baja nem történt.

Arra a kérdésre, hogy melyik jármű a legidősebb a konvojban, Kerkuska Csaba mosolyogva csak annyit mondott, hogy az ő Renault 4 CV-je. Regisztrációk (és ránézés) alapján 1955-ös évjáratú autóról beszélhetünk, ami a muzeális minősítést is megkapta.

Melyik a favorit?
Ezzel a nem könnyű kérdéssel bombázom az elnököt, aki ismét csak mosolyog és körbenéz a parkolóban álló gyönyörűségeken. Nehéz lenne dönteni, mert elnézek jobbra, ott áll egy Lada 1500, amim volt. Tőlük nem messze állnak a Fiat 500-ak, amim meg lesz, szóval lehetetlen választani. Mind nagyon szép és mind egy egyéniség.

Jövőre jubileum
2019-ben a X. felvonulásra kerül sor, így az egyesület mindenképp valami nagy dologra készülne. Szeretnének egyfajta körtúrát létrehozni (adott pontról indulnak és ugyanoda érkeznek vissza) a Velencei-tó környéki településeken, ahol különféle feladatokkal kell majd megküzdeniük a résztvevőknek. A konvoj szombaton reggel 9:15-kor érkezett a mentőállomásra, majd 10:45-kor indultak tovább a dunaújvárosi rendőrkapitányságra, majd onnan a célállomásra, a sárbogárdi tűzoltóságra.

Látogatók az ország minden tájáról
A teljesség igénye nélkül érkeztek felvonulók Székesfehérvárról, Budapestről, Iváncsáról, Pécsről, Debrecenből, Albertirsáról, Etyekről, Pázmándról, Kecskemétről. Ugyan van egy állandó kör, akik kilenc éve rendszeresen megjelennek a felvonulásokon, de minden évben érkeznek újak is. Patus Zsolt 1990 óta rendőr, és egy olyan Ladával kezdte a munkát, mint amilyennel most Székesfehérvárra érkezett. Emellett egy Yamaha XJ650 motorkerékpárral és egy 1.6-os F Opel Astrával is rendelkezik. Mindig az érdekességeket kereste, ezért esett a választása erre a három járműre. Megnéznek minket az utcán, mosolyogva integetnek nekünk és hála az égnek, nem csak a veteránok rajongói, hanem olyanok is, akik előtte-utána füstölik a kerekeket a modern autóikkal – mesélte a 38 éves Lada tulajdonosa.

Fiatalok a veteránok bűvöletében
A Lőrincz család két ifjú tagját, Bertalant és Mártont már kicsi korukban elkapta a veteránmánia. Velük beszélgettünk.
Honnan jött a veteránok iránti szeretet?
Lőrincz Bertalan: Négy éves lehettem, amikor édesapámmal részt vettem egy veteránautó kiállításon, és nagyon tetszettek ezek a járművek. Sok olyat láttam, amit azelőtt még soha, rögtön megtetszett ez a világ.
Lőrincz Márton: Én picivel később fedeztem fel ezt a világot, hat éves lehettem, amikor először belecsöppentem a veterán világba. Azóta is nagy rajongója vagyok ezeknek a járműveknek.
Van kedvencetek?
Lőrincz Bertalan: Például a mienk, egy Citroën 2CV Kacsa, de nagyon szeretem a Volkswagen bogarat is. Sokáig lehetne sorolni.
Lőrincz Márton: A Kacsa az abszolút favorit, de én is nagyon kedvelem a VW bogarat, a VW kisbuszt, a Porschét.
Arra a kérdésre, hogy felnőttként terveznek-e saját veterán járművet tartani, a testvérek egyöntetű, hangos igennel válaszoltak, én pedig láttam a szemükben, hogy komolyan gondolják.

Hogy került hozzátok a Kacsa?
Apa kutatott az interneten veteránautók után. Gondolkodtunk VW bogarakban, kisbuszokban, Fiatban is, aztán egy nap megláttuk ezt a Kacsát. A papánk akkor jött épp át hozzánk, apa pedig megmutatta neki az autót. Papa „Ne vicceljetek, ezt megvesszük!” felkiáltással adott hangot tetszésének. Másnap nagyapánk felhívta a kereskedőt, így összeszedtük a családot és elmentünk megnézni a járgányt. Ott volt, bele is lehetett ülni, egyszerűen imádtuk, papa pedig kimondta a kulcsszót: megvesszük.
Az autópályán hazafelé jövet autósok, motorosok mutatták nekünk, hogy mennyire tetszik nekik az autónk – meséli csillogó szemmel Bertalan, majd hozzáteszi, már három éve van náluk a Kacsa.

Szüleik, Lőrinczné Mező Katalin és Lőrincz László nagyon örülnek, hogy fiaik is ekkora rajongói ennek a világnak, hiszen ezekbe a járművekbe beleülni egészen más, mint a mai modern gépkocsikba. A 33 éves francia csoda „családja” úgy véli, hogy ez a veterán találkozó barátok találkozója is egyben, hiszen ebben a közösségben mindenki ismeri a másikat, a hétköznapi életben is barátok, még azokkal is, akikkel lehet, hogy egy évben egyszer, július második szombatján, a felvonuláson találkoznak.
Évről-évre több barátunk van – mesélte mosolyogva László.
Izgalmas napon vannak túl a veteránautók szerelmesei, megállás pedig nincs, folytatás jövőre, a jubileumi tizedik találkozón.