A vendéglátó házigazda Bodnár István kertjébe elsőként Lipták Zsolt pöfögött be Tárnokról. Őt Kiss Árpád követte Zalán fiával együtt Gyálról, majd szép sorjában begördültek a többiek. Több mint húszan vettek részt Császáron a találkozón, és köztük volt a felvidéki Balonyról útnak indult Darnai Gábor, aki utánfutóval is rendelkező, oldalkocsis konstrukcióval ért célba. Imádják, hogy nagyobb feltűnést keltenek, mint ha Jaguárral közlekednének. Bár csak 60-70 kilométert tudnak megtenni óránként, élvezik, hogy a jóval gyorsabb kocsik nem dudálják le őket az országutakról. Sőt! Lelassítanak azok vezetői is, integetnek, mosolyognak, szeretnek fotózkodni velük. Ennek a hobbinak ezek a legszebb percei. Ám csak azoknak adatik meg, akik sok napot, hetet, hónapot szánnak arra, hogy minden rendben legyen a közlekedéstudományi ritkaságukkal kapcsolatban.
Persze nem csak sok idő kell hozzá, de pénz is. Mert a főtengelyhez szükséges három csapágyat be lehet szerezni 12, de 120 ezer forintért is. Ezeket legalább viszonylag könnyű megvenni, a kerekeket viszont sokkal nehezebb. Kompletten ugyanis sehol sem kaphatók, gyárilag már nem csinálnak ilyeneket. Ezért három-négy mester összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy elkészüljenek, s bizony ezt is meg kell fizetni. A Budapesten élő Szőnyi Zoltán például elmondta, hogy az egyik barátja évekkel ezelőtt ötszázezerért vett egy öreg Velorexet. Ráköltött két és fél milliót, aztán amikor egészségi állapotának a változása miatt eladta, nem kapott érte még 1 millió 200 ezret sem. A remek csapatban egyébként ő volt az egyetlen, aki nem háromkerekűvel, hanem egy 44 éve gyártott, bogárhátú Volkswagennel érkezett. A többiekkel együtt azért szintén megígérte, hogy június 16-án ott lesz a legközelebbi országos Velorex-találkozón is, amit Balonyban tartanak.
Még béketeremtésre is alkalmas a kocsinak látszó motor
A háromnapos találkozó alatt sok-sok emlékezetes történet is szóba került. Például az, amikor Szőnyi Zoltán Boskovicéből jött haza zuhogó esőben, s egy mellette elszáguldó kamion telefröcskölte utasterét. Nem esett kétségbe, mert tudta, hogy a folyadék kicsurog majd a csővázra szerelt deszkák között. Volt aki azt idézte fel, hogy egy eredeti Velorex-emblémáért ötezer forintot fizetett, de a háromszorosánál is többet költött benzinre az oda- és visszavezető úton. Aztán az is kiderült, hogy van olyan Velorex, amit autóként tartanak nyilván, de a legtöbbet motorkerékpárként, bár mindegyik egyforma. Valamennyiért ugyanúgy kell adót fizetni, mint a luxuskocsikért, ámbár jóval kevesebbet, hiszen maximális súlyuk alig haladja meg a 300 kilogrammot. Idővel szóba került az a megható történet is, amiből kiderült, hogy ez a különleges, kocsinak látszó motor még béketeremtésre is alkalmas. Van ugyanis olyan család, ahol az apa és a fiai között elromlott a kapcsolat. Az egyik srác vett egy Velorexet, melynek javítgatása közben elsimultak az ellentétek, s azóta is minden rendben van közöttük.
