A harmadik Golf-generáció óta van a szereposztás, hogy a GTI csak másodhegedűs szerepet játszik: anno VR6-os modell volt a csúcsragadozó a maga 174 lóerejével, azóta pedig az R változat a netovább – aktuálisan 300 lóerővel. Ugyanez a technika elérhető a szabadidő-autó karosszériában is, és a szerkesztőségünknél vendégeskedő T-Roc R ideális alanynak bizonyul arra, hogy szemügyre vegyük az elmúlt 3 évtizedben megtapasztalt változásokat a kompakt kategóriában – még mielőtt bekövetkezik a villanyautóra váltás…
Alapvetően egyszerű recept alapján készültek-készülnek a GTI modellek, a nagyobb modellekben használt erőforrást teszik bele a kisebb karosszériába, és mindehhez sportos körítést adnak megjelenés és technika tekintetében is. Az 1991 novemberében piacra dobott Golf III-asnál ez fekete kerékjárat-peremeket jelentett – milyen érdekes, később a szabadidő-autóknál lett kedvelt ez a megoldás –, 15 mm-rel csökkentett hasmagasságot, Recaro sportülések kerülnek az első sorba, dupla kipufogón keresztül távoznak a 2,0 literes, hengerenként 2 szelepes 4 hengeres szívómotor kipufogógázai.
A 115 lóerővel is igen fürge helyváltoztatásra képes az autó, hiszen a saját tömeg 1185 kg, a 0-100 km/óra sprint 10,1 másodperc alatt van meg a gyári adatok szerint, és 198 km/óránál szab határt a száguldásnak a menetellenállás. Persze az igazi GTI-rajongóknak ez nem volt elég, így már 1992-ben érkezik a 16 szelepes blokk 150 lóerővel és olyan szívósorral, ami teljesen megtölti a motorteret, később aztán az 1,9-es TDI is elérhető lesz. Érdekes látni, hogy még a GTI Edition limitált szériánál sincsenek meg azok a jellegzetességek, amik manapság GTI-sajátosságok, tehát az egyedi szövetkárpit és a golflabda-váltókat; azok csak a 20 Jahre limitált szériánál alkalmazzák a 3. Golf-generációnál.
Ugorjunk előre az időben közel 3 évtizedet, és ott tartunk, hogy a 8. Golf-generációnak már szabadidő-autó alternatívája is van T-Roc néven, sőt, a kabrió karosszériaváltozat már csak ennél a modellnél létezik – a Golf kabrió tetejével… Az évek-évtizedek alatt 20 centivel lett hosszabb a karosszéria, manapság ezzel a kompakt kategória alján tanyázik a típus, ezért is volt nagy meglepetés, amikor 2019-ben bemutatták a T-Roc R-változatát, hiszen amúgy hiányzik a kínálatból a köztes lépcsőfokot jelentő – és ma már ugyanazt a 2,0 literes turbómotort használó – GTI.
Európában már nincsenek nagy köbcentis motorok a VW-kínálatban, így a 2008 márciusa óta gyártott, idő közben többször is átdolgozott 2,0 literes turbómotort vették át a nagyobb modellekből, 300 LE/400 Nm teljesítménnyel. Nem csoda, hogy az 1581 kg-ra hízott karosszériával is könnyedén elbánik a technika, a 0-100 km/óra sprint 4,9 másodperc alatt megvan és könnyen reprodukálható, hiszen van összkerékhajtás és 7 fokozatú automatikus váltó is, azaz csak a kormányt kell markolni és a gázt kell nyomni. No meg ki kell választani a megfelelő R-üzemmódot, hiszen ma már csak akkor sportos egy Volkswagen, ha tényleg nagyon akarja azt az ügyfél. 30 éve elég volt csak gázt adni…
Gázadásra van egy pillanatnyi gondolkodási szünet, mielőtt a 300 lóerő és 400 Nm megérkezik a kerekekhez, hiszen vissza kell kapcsolnia a váltónak, de addig legalább az utasok is felkészülhetnek a gyorsulásra. A hátsó megjelenést uraló, 4 hatalmas méretű csőben végződő Akrapovic-kipufogó fontos része az előadásnak, hiszen gázállástól függően üvöltéssel vagy morgással és durrogással pótolja a hiányzó motorhangot, persze csak megfelelő üzemmódban, hiszen manapság már a jószomszédi viszonyra is figyelnie kell egy politikailag korrekt autónak – már ha lehet ilyennek nevezni egy elborult, 300 lóerős kompakt szabadidő-autót.
