A környezetvédelmet gyakran a „zöldek” magánügyének gondoljuk, hadd rágódjanak rajta ezek a köztisztaság-mániásak. Aztán egy szép napon nem látjuk a napot, a levegő helyett valami nyúlós, savas vacakot szívunk be, a kopasz fák mellett vidáman csörgedez a medrében a fenol, tetején békésen ringatóznak a haltetemek. Ekkor megijedünk, vagy csak megbetegszünk, és a tudomány művelőitől érdeklődünk, vajon mit csináltak eddig. A mocsoktermelésből egyre nagyobb részt vállal magára a közlekedés, fáradtságot nem ismerve ontja a kipufogó gázokat, mindenféle ártalmas oxidokat, és ha nem fújdogálna a jótékony szél, senki sem tudná kitakarítani szennyüket a városokból.

Mit szívunk be?

A dízelmotoros járművek légfelesleggel üzemelnek, ennek javára írható a kevesebb elégetlen szénhidrogén, viszont veszettül füstölnek, kormoznak, nitrogén-oxid kibocsátásuk pedig nagyobb, mint a benzines kocsiké. A benzines motorok sem parfümszórók. Szénhidrogén és szén-monoxid, ólom, meg mindenféle, vegyészeknek való elnevezésű titokzatos anyag távozik a kipufogócsövön. Az ólom nemcsak lőszer formájában árt a szervezetnek. A testbe kíméletesebben juttatva lerakódik a csontrendszerben, nagyvárosi ember az alapadagnál ötször többet hord a bőre alatt. Az ólmot a magas oktánszám eléréséhez használják, egy liter benzinbe 0,6 grammot kevernek. Az Erzsébet-híd budai vége és a Keleti Pályaudvar közötti 3 kilométeres szakaszon naponta 15 kiló ólom jut a levegőbe, az egész fővárosban pedig 580 kiló, ennek bő felét a személyautók termelik.

Zsákba gyűjtik a füstöt a Kötuki laboratóriumában

A Rákóczi úton legalább nem termesztenek takarmánynövényeket. Az országutak mellett annál inkább. Ezt a tehenek elfogyasztják ólmostul, majd a tejükkel visszaküldik a feladónak, az embernek. Néhány motorizációval-fertőzött országban már előírják, hogy az autópályák mentén hány méteres körzetben tilos a takarmány termesztése. Nálunk is ez várható, hiszen nekünk is van autópályánk, tehenünk, és sajnos ólmunk is. A szén-monoxid könnyedén kötődik a vérhez. Kellő mennyiségben mérgezést okoz, a legérzékenyebb területen, az agyban kezdi a rombolását. Az elégetlen szénhidrogének a gáz szagáról gondoskodnak, köhögésre ingerlik az embert. Egészen kis koncentrációban rákkeltő anyagokat is tartalmaz a kipufogó gáz. A dízelmotorok a nitrogén-oxidok fő termelői. Ez a vegyület vízzel keveredve enyhe salétromsavat képez. A kormot sem ajánlhatjuk a friss hegyi levegő helyett. Budapesten a közlekedés egy és negyedszer több szén-monoxidot bocsát ki, mint az ipar és a fűtés együttvéve. A nitrogén-oxidból pedig 1,4-szeres a közlekedés termelése. A többi városban szerényebb a közlekedés légszennyező aránya, Miskolcon az évi 100 ezer tonna szén-monoxidból csak 760 tonnát eregetnek ki az autók, motorok. Ez a vizsgálat azt tudakolta, hogy naponta hány kiló szán-monoxid jut egy km2-nyi területre. Budapesten 655 kg, Miskolcon 113, Debrecenben csak 33 kg. Debrecenbe kéne menni…

Bűzmérés

A vizsgálatot a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézet levegőszennyezés-csökkentési osztálya végezte. Itt dolgozik Méretei Tamás főmunkatárs, aki kérdéseinkre válaszol.
– Ennyi károkozás láttán nem gondoltak még arra, hogy legjobb lenne abbahagyni az egész autózást?
– A közlekedés, akárhogy nézzük, áldás az emberiségnek. Fölösleges hosszan magyarázni, mi történne nélküle, mint ahogy az ipart sem tilthatjuk be ártalmas melléktermékei miatt. Nem az a célunk, hogy a közlekedést szüntessük meg, hanem, hogy a káros termékeit csökkentsük. Nagy szerencse, hogy a légszennyezés mérsékelése egy irányba esik az energiatakarékossági törekvésekkel. Az egyikben elért eredmény a másikra is hatással van.
– Hogyan csökkenthető a levegő közlekedési szennyezése?
– A legelső lépés a járműtípusok jó megválasztása. Magyarország is csatlakozott ahhoz az ENSZ-ajánláshoz, amely kipufogógáz-szabványokat állapított meg. Fékpadon mérjük az új típusokat. Az autó 18,7 km/h-s átlagsebességgel, legfeljebb 50-ig gyorsulva jár, ideje harmadát alapjáratban, ugyanúgy, mint városi forgalomban. A kipufogó gázt egy zsákban összegyűjtjük, majd elemezzük, hány gramm szennyezőanyag hagyja el az autót kilométerenként. A személyautókkal már végeztünk, most kezdődik a teherkocsik vizsgálata.
– Volt már olyan típus, amire nemet mondtak? Sokat hallani például a kétüteműek ártalmas gázairól, mégis furcsa lenne, ha kitiltanák a Trabantokat, Wartburgokat.
– A Magyarországra behozott típusok megfelelnek az előírásoknak. A Trabant és a Wartburg valóban több szénhidrogént bocsát ki, viszonyt javukra szól, hogy a veszedelmes nitrogén-oxidokból a többi típus megelőzi ezeket a kocsikat.
– Mindennapi bűztermelésünk szempontjából állandónak tekinthetjük a típusösszetételt. A vizsgálat is csak a szabványhoz viszonyít, ettől nem lesz tisztább a levegő.
– A szennyezés csökkentésének nagyon jót tett a műszaki vizsgán bevezetett szén-monoxid- (CO)-mérés. A szén-monoxid méreg, ezért is mérik, továbbá azért éppen ezt az anyagot, mert a CO kifejezi a motorban lezajló égés minőségét, szintjéből egyéb szennyezőanyag-mennyiségekre is következtetni lehet.
– Háromévenként egy mérés. Várható ettől igazi eredmény?
– Három, két- és egyévenként van vizsga az autók kora szerint, de ez természetesen nem elég sűrű. Arra azonban nagyon jó, hogy legalább időnként ezzel is törődjenek a szerelők. Mára már felkészült a javítóhálózat, és ez hasznos, mert a CO-értékből következtetni lehet a túlfogyasztásra is. A vizsgákat ki kell egészítenie a rendőrség rendszeres, utcai méréseinek.
– Nincs más műszaki megoldás, mint a CO-mérés és a helyes motorbeállítás?
– Mióta divatos az energiamegtakarítás, elég sok szerkezetet kitaláltak az üzemanyag-fogyasztás mérséklésére. Az igazán jók egyben a környezetet is kímélik. Persze, van ismert megoldás is, például a drága befecskendező, amely pontosan szabályoz, és motorfékezéskor nem küld üzemanyagot a robbanótérbe.
– Ez utóbbit tudja a Kreisz-Surányi-féle benzinmegtakarító berendezés is.
– Vizsgáltuk a találmányt. Nagyon sok múlik a vezetőn, ha a benzinben és a szennyezésben megtakarítást akar elérni, együtt kell működnie a szerkezettel.

„Technikásan” vezetni

– Tegyük fel, hogy jól kiválasztott autótípussal, helyesen beállított motorral közlekedünk. Van-e még valamilyen lehetőség?
– Van. Az igazán nagy megtakarítást a forgalomban lehet elérni. Ezek egy része a vezetőkön, a másik a forgalmi körülményeken múlik. Egy-egy új híd, aluljáró, forgalomirányító berendezés észrevehetően megváltoztatja a környék levegőjét. Az ideális az lenne, ha a kocsik a városokban is megállás nélkül, egyenletes tempóban közlekedhetnének. Ilyen állapot persze csak álom. Mindenesetre erre törekednek a forgalomszervezők, -tervezők is.
– És mit tehetnek a vezetők?
– Sokat. Rengeteg múlik a vezetési technikán. Megvizsgáltuk, mennyi CO-t termel 40 km/h-s átlagsebességnél a körültekintően, előrelátóan vezető, és mennyit a sportos, hirtelen fékező, nagyokat gyorsító autós. Az elsőnél mért 25-ről 60-70 g/km-re nő ez a szint. Az elégetlenül kiáramló szénhidrogének aránya még kedvezőtlenebbül változik. Az országúton elérhető egyenletes tempó áldásosságának illusztrálására egy mért adatunk: 30 km/h-s országúti és ugyanilyen városi sebesség között hatszoros a szennyezőanyag-eltérés.

Egy mély lélegzetvétel

Ma már a környezetvédelem mindnyájunkon múlik. Egészséges életünk lehetőségeit magunk is javíthatjuk, ha az autóban illően bánunk a gázpedállal. A Kötuki emisszió-katasztert (légszennytérképet) készített Budapestről és hat városról, mérések sorozatával igazolta, hogy a levegő, a csend védelme, a takarékosság követelménye a tömegközlekedés elsőbbségét igazolja. Furcsa módon, éppen az Autó-Motor beszéljen le az autózásról? Ha nem is teszi ezt (hiába is próbálná), azért jelezheti az autózás megváltozott szerepét életünkben, és még hírverést is csaphat a tömegközlekedésnek, meg a kétkerekű járműveknek. Meg tán még a gyaloglásnak is. Olyan jó egy kis séta a friss levegőn!

Földvári András
Fotó: Favics Péter

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!