A HungaroLadától tartós tesztre átvett új Nivával az idei esztendő valamennyi terepralifutamán jelen voltunk. Ez adta az ötletet, hogy korábbi beszámolóink után rendhagyó módon most a hazai mezőny legerősebb, versenyzésre speciálisan átalakított Ladájával vessük össze tesztautónkat.
A 16 colos kerekek, valamint az erősített futómű nem ismernek lehetetlent, terepjáró képességben a szériaváltozat sem szégyenkezhet. Nagynyomású ablakmosó, az áramtalanító és az oltórendszer kapcsolója, a szériakivitelnél külön mosható a fényszóró A Syncro Tereprali Team versenygépe első pillantásra számos különbséget mutat – a megváltoztatott főbb szerkezeti elemekről nem is beszélve -, ugyanis karosszériájának alapját még a régi Niva adta. (Az átalakításokat a Bertalan és Dévényi karosszéria-műhelyben végezték el.) A versenyváltozatról hiányoznak a lökhárítók, csak az elsőt helyettesíti gallytörő rács. Az első oldalablakokat plexiből, míg a hátsókat fémlemezből készítették védekezésül az erdőben esetlegesen becsapódó ágak ellen. A Niva eredeti 15-ös keréktárcsáival szemben, némi átalakítás után 16 colos Suzuki-felnik kerültek a versenygépre, így a szériához képest sokkal durvább mintázatú gumik is szerelhetők rá. A szabályok értelmében nem egy, hanem két pótkereket rejt az utastér. Előírás az úgynevezett porlámpák használata is, amelyeket az utólagosan felszerelt hátsó légterelő szárnyban rögzítettek.
Célszerű kialakítás, mindenből csak a legszükségesebb, a széria akár egy személyautó. A FIAT Argentából származó motor 150 lóerős, az utcai kivitel 80 lóerős teljesítménye is elegendő
A pilótafülkéből hiányoznak a gumiszőnyegek, valamint az ajtóborítások, s nincs hátsó üléssor sem. Hatpontos öv, beépített oltórendszer, valamint szabvány bukóketrec gondoskodik a versenyzők biztonságáról. Az oltórendszer a motorháztető két sarkán elhelyezett kapcsolóval kívülről is működésbe hozható, akárcsak az áramtalanító berendezés. Alaposan eltér a szériától a versenygép műszerezettsége is. A pilóta előtt mindössze két visszajelző található, a fordulatszámé és a vízhőfoké, az olajnyomásról egy sárga lámpa ad tájékoztatást. A kapcsolókat (ablaktörlő, kompresszoros légkürt, világítás) a vezető és a navigátor is eléri, de ezeknek a kezelése általában a segédpilóta feladata. Nélkülözhetetlen volt egy tripmaster, azaz méterszámláló beépítése, amelynek használatával találják meg a célba vezető, helyes utat a versenyzők.
Bukóketrec, kagylóülés és hatpontos öv a biztonságért, terepen is kényelmesek a Szamarából átvett első ülések. Két pótkerék és külön rekesz a szerszámoknak, a csomagtartó mélyről nyílik, de a kalaptartó „kézi vezérlésű”
A láthatatlan specialitások közül kiemelkedik a terepező Niva erőforrása, amely az 1,7 literes szériamotorral szemben 2 literes, s az olasz rokon, a FIAT terméke. A megközelítőleg 150 lóerős, benzinbefecskendezős motor a torinói autógyár Argenta modelljéből származik, és Rákosi László motormester műhelyében kapta meg végső „fazonját”. A versenyeken felmerülő nagyobb és erőteljesebb igénybevétel miatt az autó futóművén is változtatni kellett. Az alsó háromszög lengőkarokat külön rúddal kitámasztották a karosszériához. Hosszú kísérletezés után sikerült erősebbet találni az eredeti gyári rugók helyére. Természetesen megerősítették a rugótányért, s a tartó szilentblokkok helyére fémperselyek kerültek. A verseny-Niva oldalanként két-két teleszkópot kapott, és a kormányösszekötőt is átdolgozták.
Profi teszt
Az összehasonlítás alkalmával autót cseréltünk, s így a versenygép „gazdái”, Pribula Adrián és Bertalan Péter is kipróbálták az új Nivát.
– Az 1,7 literes erőforrást alapul véve az autó menetteljesítményei megfelelőek – állapították meg. A fékrendszer hatékonyságáról hasonló nem mondható el, csak erőteljes „taposásra” állítható meg a Niva. Pontosan és precízen működtethető a kormánymű és a váltómű, igaz, erőteljes fizikai munkával. Nagyon zavaró, hogy az öv feszessége miatt tolatásoknál szinte megfojtja a vezetőt a biztonsági berendezés.
Végelszámolás
Szinte észre sem vettük, de elszaladt fél és. Ennyi ideig használtuk az új Lada Nivát, amelyet még frissiben, az első hazánkba érkezett szállítmányból bocsátott rendelkezésünkre a HungaroLada. A rövid, de intenzív kapcsolatból – a Niva apróbb gyengéi ellenére – barátság szövődött, hiszen terepkörülmények között mindössze egyetlen alkalommal okozott kellemetlen meglepetést, amikor a Bakonyban megadta magát az orosz elektronika. A 10 ezer kilométeres próba során felmerült javítási és anyagköltségek nem haladták meg a 30 ezer forintot. Mivel a Nivával párhuzamosan egy Opel Astra is tartós tesztjét futja csapatunkkal, kínálkozik az összehasonlítás: míg a Niva revíziója díjmentes, addig az Astráé meglehetősen drága volt. A hat hónapos tesztet követően az Autódiszkont Kft.-nél alaposan „kivesézték” a Nivát. Néhány apróbb külsérelmi nyomot leszámítva – faágak egy-egy helyen megkarcolták a karosszériát – egyetlen probléma merült fel: a hátsó differenciálműből szivárgott az olaj.
K.R.
Fotó: Branstetter Sándor
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
