Ünnepség a világ legnagyobb oldalkocsigyárában

Nem valószínű, hogy a sokszáztonnás prés mellett dolgozó munkások tudták volna március első napjaiban, hogy mikor emelik be azt az alumíniumlemezt, amelyikből a 25 000-ik Duna oldalkocsi sajtolódik. Serberisz Károly, a volt salakpályaversenyző, a váci Duna Hajógyár főmeósa állapította meg, az alváz számának alapján, hogy a 443 325-ös képezi e jubileumi darabot. (Vajon hova és kihez kerül majd az „OK” család eme illusztris tagja? Talán a hazai utakon szerez örömet tulajdonosának? Majd elválik.)

A világ legnagyobb oldalkocsigyárának végszereldéjében állványokon sorakoznak az elszállításra várakozó OK-3 oldalkocsik

Kedves, mondhatni családi ünnepség keretében állták körül a váci Hajógyár egyik hatalmas csarnokában a „jubilánst”, amikor a gyár igazgatója, Miskai Ferenc, megemlékezett erről a ritka alkalomról. Először is megtudtuk, hogy ez üzem a Duna hajlatában – a világ legnagyobb oldalkocsigyára! Szinte hihetetlen ez, hiszen annak ellenére, hogy Magyarországon több mint negyed évszázada készül sorozatgyártásban motorkerékpár, oldalkocsikból a felszabadulásig összesen nem készítették el ennek a mennyiségnek még az 5 százalékát sem. Magában Vác városában sem mélyek az oldalkocsigyártás gyökerei, mindössze néhány évre tekinthetnek vissza. A gyár igazgatója elmondta, hogy amilyen mértékben emelkedik a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat oldalkocsi-exportja, úgy kell növelni a gyár termelését. A tervek szerint sorra kerül egy újabb nagy, korszerű csarnok felépítése, amelynek nyomán tovább javul a termelékenység és csökken az önköltség. Nagy szükség van erre, mert ma már szerte a világban jól ismerik – és rögtön hozzá is tehetjük: kedvelik – a magyar „Duna” oldalkocsit. Talán Dzsakartában többet tudnak ezekről a jó vonalú oldalkocsikról, mint nálunk.

Guti Lajos kedvenc szórakozásának, a modellezésnek hódol

Hogy miért éppen ezt a távoli várost választottuk, annak is oka van. Itt talált ugyanis gazdára az első Duna márkájú oldalkocsi. Ennek történetét az 57 esztendős Guti Lajos rajzpadlás-vezetőtől ismertük meg. Guti elvtárs 1923-tól 1950-ig tevékenykedett a magyar autóiparban, mint karosszériarajzoló. Igaz, elvégezte annak idején az Ipartechnológiát, ahol ugyancsak megtanulta a lemezmunkát. Kétségtelenül Guti Lajos volt az ünnepség legérdekesebb személye, ugyanis éppen az ő lemezmunkáját dicséri ama bizonyos dzsakartai Duna oldalkocsi – és az azóta elkészült három újabb modell is.
– Érdeklődésemet felkeltette az alumínium, mint építőelem – kezdett emlékezésében a fáradhatatlan és megbecsült szakember. – Úgy 1953-ban volt, amikor azt kerestem, mit lehetne itt a a Hajógyárban, a hajók mellett építeni. Ekkor keresett fel a MOGÜRT megbízottja, Wohlmuth Emil, aki néhány oldalkocsi-rajzot tett az asztalomra. Úgy mondhatom, ez volt a „Duna” születésének perce. Az elképzelést tett követte. Formáltuk, alakítottuk az anyagot, és amikor elkészült a mintadarab, minden előzetes próba nélkül elvitték első „gyermekünket” a dzsakartai kiállításra, ahol azt, a MOGÜRT engedélye nélkül nyomban el is adták. Miként egyetlen oldalkocsinkra sem érkezett panasz, azonképpen ama dzsakartai motoros sem jelentkezett.
– Ezután az első darab mintájára további öt oldalkocsit készítettünk „kézből”, hogy azokat alávethessük egy 5000 kilométeres futáspróbának. Úgy emlékszem, erről az Autó-Motor részletesen be is számolt akkoriban. Aztán, 1955-ben itt, Vácott elkészültek a szerszámok és egy év múlva kibocsátottuk az első 450 darabos sorozatot, amelyből a hazai motorosok is kaptak. Nem hallgathatom el, hogy ekkor még bizony jócskán jutott szerepe a kézi munkának. De mert egyre növekedett oldalkocsijaink után az érdeklődés, mindinkább áttértünk a gépesítésre. Ezzel nemcsak a termelékenység nőtt, hanem az előállítási költségek is csökkentek.
– Ma már szép számok sorakoznak a tervünkben. Bizony, amikor annak idején Wohlmuth elvtárssal azon vitatkoztunk, hogy milyen legyen az oldalkocsi orrkiképzése, magam sem gondoltam arra, hogy alig hat év múlva elérjük a 25 000-ik Duna elkészítését. És ha ilyen ütemben folyik továbbra is a gyártás, akkor rövidesen, még nyugdíjba kerülésem előtt elkészül az 50 000-ik oldalkocsink. Az már persze nem a ma gyártott OK-3, hanem a legújabb OK-4, a felül nyitható modell lesz, vagy talán egy még frissebb típusunk.
Reméljük, hogy a Hajógyár népszerű Lajos bácsija még a százezredik Duna oldalkocsi elkészültének ünneplésénél is éppen olyan tevékeny tagja lesz a váci együttesnek, mint napjainkban.