Az Universal Motorgerät-et (UniMoG), azaz univerzális motoros eszközt Albert Friedrich és Heinrich Rößler, a Daimler-Benz egykori repülőgép- illetve járműtervezője álmodta meg valamikor a II. világháború vége felé. Egy – talajviszonyoktól függetlenül – bárhol bevethető multifunkciós járművet szerettek volna létrehozni, ami hozzájárulhat a háború utáni Németország újjáépítéséhez.
Mivel a prototípus elkészítéséhez szerszámokra volt szükség, a két mérnök a Schwäbish Gmünd-i Erhard&Söhne aranyműves vállalkozáshoz fordult segítségért, itt indulhatott el a munka 1946-ban.
A feladat adott: menjen el mindenhol!
Első lépésként az U-szelvényekből összeállított, rugalmas, ugyanakkor rendkívüli teherbírású létravázat hegesztették össze, erre ültették rá hosszában a Mercedes 170 V-ből származó 1,7 literes, benzines erőforrást. Az igazi különlegességet az oldalszelepelt, 45 lóerős négyhengereshez kapcsolt erőátvitel jelentette, a klasszikus megoldás helyett ugyanis portálhidat alkalmaztak, jelentősen megemelve a szabad hasmagasságot. A rendszer lényege, hogy a féltengelyek nem közvetlenül a kerékagyakra kapcsolódnak, hanem – egy fogaskerék-rendszer beiktatásával – a felnik középpontjánál magasabban adják át a nyomatékot, lehetővé téve, hogy a (zárható) differenciálművek és maguk a féltengelyek távolabb kerüljenek a talajtól.
A márka 60. születésnapján mutatták be ezt az űrbéli koncepciót. 4,8 literes, négyhengeres dízelmotorja 218 lóerős, a csúcsnyomaték 810 Nm!
Az U1-es névre keresztelt próbadarab végül 1946. október 9-én gurult le a szerelőasztalról, és már az első teszteken lenyűgözött mindenkit. Terepjáró képessége a tankokéval vetekedett, viszont sokkal könnyebb és takarékosabb volt a harci monstrumoknál, s „fillérekből” elő lehetett állítani. Egyedül a motorral nem volt megelégedve a szakembergárda, de ez a probléma is megoldódott, ugyanis Julius Witczky ekkor építette meg az OM636-os típuskóddal fémjelzett 1697 cm3-es, 25 lóerős Mercedes dízelt, amelyből a csillagosok 600 darabot adtak el Friedrichéknek.
Sikerrecept: máig egyedülálló konstrukció
A traktorként beharangozott újonc 1947-ben, a Ludwigsburgi Mezőgazdasági Vásáron lépett először a nagyközönség elé, és a várakozásoknak megfelelően óriási sikert aratott. Három nap alatt 150 megrendelést adtak le a látogatók, s a kereslet a kiállítás után is folyamatosan nőtt, így Erhard műhelye már nem volt képes előállítani a szükséges mennyiséget. A termelés 1948-ban a göppingeni Boehringer Szerszámgépgyárba költözött, de itt sem maradt sokáig, mert 1950-ben a Daimler-Benz illetékesei úgy döntöttek, hogy megvásárolják az Unimog gyártási jogát, s 1951-ben Gaggenauba helyezték át a munkafolyamatokat (több forrás ezt a dátumot tekinti a márka születésének). Érdekesség, hogy a – háborúban betöltött szerepe miatt – korábban elbocsátott Friedrich az Unimog fejlesztőjeként ismét a Daimler alkalmazottja lett, s 1961-es haláláig az is maradt.
Albert Friedrich és csapata 1946-ban, az első próbaúton
Az új, tőkeerős tulajdonos komoly lendületet adott a fejlesztéseknek, s számos külsős céget is bevont a munkába. Így került képbe például a Westfalia is – 1953-tól az általuk tervezett zárt, időjárásálló fülkékkel kerültek forgalomba az Unimogok. A következő nagy változást az 1955-ös esztendő hozta el a márka életében, ebben az évben debütált a 25 évig gyártott Unimog-S, azaz a 404-es, amit szélesebb nyomtávval és hosszabb tengelytávval kínáltak. Tekintve, hogy a 2,2-es, 82 lóerős és 2,8-as, 110 lóerős benzinmotorokkal felszerelt 404-es már katonai célokra is megfelelt, világszerte felfigyeltek az Unimogra. A korábban ellenséges országok sorra vásárolták a kisebb-nagyobb flottákat, s nem maradt el a Bundeswehr sem: az első körben 36 ezer darabot rendeltek!
Univerzális melós
Az Unimog titkának nyitja a négykörös munkahidraulika-rendszer és a kardános segédhajtás, ezek révén a motorerőt különféle berendezések működtetésére is használhatjuk. A német mindenes képes havat marni és kotorni, útjelző oszlopokat telepíteni, szegélyt, sövényt és füvet nyírni, szántani, aratni, fát aprítani, gallyazni, utat mosni, seperni, csatornát tisztítani, szivattyúzni, csörlőzni, vehetünk hozzá emelőkosarat, darugémet, különféle kapcsolófejeket, csiszolhatunk vele sínt, takaríthatunk alagútfalat, olthatunk tüzet, oszlathatunk tömeget, szállíthatunk, illetve elláthatunk sérülteket, és természetesen ezernyi katonai változat is létezik. Mindezt megkoronázandó az Unimoghoz rendelhetünk nyomkarimás kerekeket is, így kötött pályán is mozoghatunk vele, méghozzá nem is akárhogy: 800 tonnát húzhatunk 20 km/órás sebességgel! Az már tényleg az őrület határát súrolja, hogy a szerelvényt akár a fotelből is irányíthatjuk, hiszen rádió-távvezérlés is elérhető a csodamasinához.
Folytatásként 1963-ban megjelent a közepes méretosztályú, 5,7 literes, hathengeres dízelmotorral (OM312) hajtott 406-os sorozat, ami – a 65 lóerős teljesítményére utalva – az U65-ös típusjelzést kapta. Ezt később többek között az U70-es, az U90-es és az U110-es típusok követték, valamint időközben, 1966-ban színre lépett a „könnyűsúlyú” 421-es széria. A fejlesztések azóta is gőzerővel zajlanak, de a koncepció maga nem változott, csupán egyre korszerűbb motorok, váltók, fékek kerültek a különféle modellekbe az elmúlt évtizedekben, amellett persze, hogy a betölthető feladatkörök skálája is alaposan kiszélesedett (lásd keretes írásunkat).
Teteje ugyan nem volt, de harmincméteres rönköket is elhúzott az ős-Unimog
Az aktuális paletta belépőmodellje a 2700 mm tengelytávú, 7,5 tonna össztömegű U20-as, melyet 4249 cm3-es, 150 lóerős dízelmotorral (OM 904 LA) kínálnak. A 610 Nm-es forgatónyomatékkal büszkélkedő „kis” Unimogot a – szintén OM 904-es erőforrással felszerelt – középkategóriás U300/U400 széria követi, 150 és 177 lóerős változatban, 3080 vagy 3600 mm-es tengelytávval. A csúcsot a 390 centis tengelytávval is elérhető U500-as jelenti. Ez 238 és 286 lóerős változatban kérhető, 6,4 literes aggregátja akár 1120 Nm-nyi forgatónyomatékot is termelhet.
Az első és hátsó portálhíd akár 60 fokos szögben is elfordulhat egymáshoz képest
Ezek mellett az U4000/U5000-es típuskóddal forgalmazott terepes Unimogok közül választhatunk még, teljesítményük 177-től 218 lóerőig terjed. A 13 800 kilogramm össztömegű U5000-est gigászi, 810 Nm-es nyomaték mozgathatja, ezzel az erdő legnagyobb fáit is simán elhúzhatjuk. Az offroad típusok közös jellemzője, hogy gázlómélységük elérheti a 120 centimétert, s éppúgy 14 fokozatú, elektropneumatikus vezérlésű váltóval kerülnek forgalomba, mint a többi alapmodell.
2007-ben Dubaiban mutatták be a 286 lóerős Brabus Unimog U400 Black Editiont
