Hát igen, kedves jövendőbeli motoros társam, közhelynek számít, de valóban itt a tavasz, a motorosidény. Tudom, vadonatúj, krómtól csillogó acélparipáját már hetekkel ezelőtt megvette, s féltve őrzött kincsként a szobába állványra állította. Hajnali derengések pizsamás rituáléjaként állít oda s vissza csavarokat, vagy megszállottként végkimerülésig polirozza a „kedves” tartányát és sárvédőjét. És ha az asszonytárs egy óvatlanul elejtett villáskulcs agresszív csörömpölésére felébred, mit sem tudó arccal bújik vissza ágyába – az este Stanci néniéknél vendégségben elfogyasztott túrógombóc rovására írva a hajnali álmatlanságot. Mert Önt ugyebár a motor teljességgel nyugton hagyja, egyébként is ezt a tényt feleségével már több ízben közölte.
És most itt a szombat délután, új motorjával első önálló útjára indul, miután elbúcsúzott azoktól, akiket ez meg is illet. Arcán Nuvolarira emlékeztető mosollyal, de egy első iskolai napjának küszöbén álló 6 éves kisgyerek torkában dobogó szívvel indít, kapcsol – és a következő pillanatban máris önálló tagja a gépjárművön közlekedők hatalmas és egyre növekvő táborának.
Nos, Ön nyilván jól megtanulta a közlekedési szabályokat, tájékozódni tud a KRESZ paragrafusaiban, hiszen hivatalos vizsga alapján nyert jogosítványt. De, amint látom, annál inkább hadilábon áll a széltől is óvott új motorkerékpárjával. Természetesen tudom, hogy Ön mennyire vigyáz rá, ennek ellenére ezzel a vezetési móddal rövid időn belül tönkre fogja tenni. Miért? Ön túlságosan gyorsan hajt, hogy ne is mondjam, durván cibálja a gázmarkolatot, hirtelen erőszakos fordulatszám-változásokra kényszeríti bejáratlan motorját. Ilyenkor új motorjában még nem engedhető tömegerők és feszültségek lépnek fel, melyek idő előtti kopásokhoz, sőt nem ritkán azonnali törésekhez vezethetnek. Motorjával minden körülmények között finoman bánjon, hiszen az első 3000 km megtételének mikéntje a legdöntőbb tényező gépének egész életére.
Ezért ilyenkor még a rendesnél is nagyobb figyelmet kell szentelnie valamennyi mozgó, súrlódó alkatrész kenésének problémájára. Ha motorja kétütemű, akkor a rendesnél olajban dúsabb keveréket kell használnia. Mindenképpen óvakodjék azonban a motorozás őskorában ilyen esetekre ajánlott 1:15-ös keveréktől, amelyek csak arra jók, hogy elkormozzák a hengerfejet és a kipufogórendszert. Négyütemű motornál nem árt némi felső kenőolajat is használni, a szelepszárak és vezetők jó összekopásának érdekében. Ellenőrizze gyakrabban a szelephézagokat is, hiszen az új motornál a beállított értékek könnyen megváltozhatnak, a szeleptányérok bekopásának és a szelepülések beverődésének függvényében.
Most veszem észre, hogy korábbi tanácsomat Ön túlzottan is megfogadta. Ne utazzék ilyen lassan direkt-fokozatba kapcsolt váltóval. Motorjának főtengelye így egyenetlenül forog, szaknyelven szólva rángat, s ez végzetesen hat ki a főtengelyen fekvő, de különösen mozgó csapágyaira, tehát a hajtókar-csapágyra, a dugattyúcsapszegre és annak perselyére, valamint a dugattyúra, annak gyűrűire, ezáltal a hengerre is. Valamennyi sebességfokozatban igyekezzék eltalálni azt a legkedvezőbb fojtószelepállást, tehát fordulatszámot, amellyel a motor könnyedén, erőlködéstől mentesen, vidáman pörög anélkül, hogy ez a pörgés túlzott lenne. Ez egyáltalán nem boszorkányosság, mindössze fül kérdése. Gyakorlott motorosoknál egyáltalán nem ritka, hogy a motor hangjából pontosan meg tudják határozni annak fordulatszámát.
Miután hazatért, ne csak a port törülje le a gépről, hanem szerszámmal a kézben, győződjék meg az egyes csavarok rögzítésének állapotáról. A legtöbb helyen utána kell húzni. Ez így van rendjén, tehát ilyenkor ne szidja a motorkerékpárját előállító gyár konstruktőreit, vagy szerelőmunkásainak rokonságát. A melegedéstől, üzemeltetéstől gépének valamennyi része szabad szemmel nem látható apró alak- és méretváltozást szenved, a tömítések összepréselődnek, a bilincsek, csavarok nyúlnak meg valamelyest. Ezek utánállítására, felügyeletére mindig jusson pár perce. Mindig jobb fél órát otthon szerelni, mint másfél órát az országút szélén, mialatt a szomszéd sokkal gyengébb, lassúbb, de jól karbantartott gépével vidáman hagy minket faképnél.
Valaha egy új jármű bejáratása afféle misztikus eljárásnak, titokzatos műveletnek számított. Nem is csoda, hiszen abban az időben a gyári megmunkálások összehasonlíthatatlanul durvábbak voltak a mainál, így a gépek használatba vételére csak a legnagyobb óvatosság mellett kerülhetett sor. A mai nagypontosságú gépek és műszerek gyökeresen megváltoztatták a motorkerékpárok előállításának technológiáját is, így megszabadultunk a bejáratás valamennyi rettegett hókuszpókuszától. Ez azonban mit sem von le annak a tételnek az igazságából, hogy új gépünkkel óvatosan és finoman bánjunk, megadva jövőbeli kellemes utazásainak mindazt, amit további tartóssága és jó üzeme érdekében joggal megkíván.
Martinecz György
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
