10. Porsche 944 Cargo (1988)
Orrmotoros konstrukcióként a praktikusabb Porschék közé tartozik az 1981 és 1991 között gyártott 944-es, a német DP Motorsport munkatársai azonban tovább javítottak a sportkupé használhatóságán, amikor kombit faragtak belőle. Először egy bontásra ítélt Passat Variant levágott tetejét illesztették rá egy 924-esre, és mivel jól nézett ki, 1986-ban meg is építették az autót. 1988-ban a vadabb megjelenésű 944-essel is eljátszották ugyanezt, végül nyolcat készítettek belőle. Maga a Porsche is látott benne fantáziát, hiszen 2017-ben bemutatták a Panamera Sport Turismo kivitelét.
9. Lancia Beta HPE (1975-1984)
Miután a Fiat 1969-ben átvette az irányítást a Lancia felett, az innovatív márka még sokáig megőrizte egyediségét, és olyan különlegességeket dobott piacra, mint a Beta HPE, vagyis High Performance Estate/Executive. A Coupé orrát a Berlina tengelytávjával egyesítő kivitel tágas és komfortos volt, 1,6, 1,8 és 2,0 literes motorokat kapott, 1978-tól akár automatikus váltóval és szervokormánnyal is lehetett rendelni. Az 1979-től Lancia HPE néven árult típus az utolsó modellévben 2,0 literes, kompresszoros motorral is készült, a 71 257 példányból csak 2369 volt Volumex-motoros.
8. Honda Accord Aerodeck (1985-1989)
A harmadik generáció tagjaként lépett piacra az Accord shooting brake stílusú változata, az Aerodeck, amely a Prelude mellett az európai piac egyetlen bukólámpás Hondája volt! Nem csoda, hogy Nagy-Britanniában kedvelték a legjobban, hiszen az alapötlet tőlük származott. A pakolást kétrészes hátsó ablakkal könnyítették meg, melynek felső része a tető folytatása volt, szögletes kialakításának köszönhetően csomagtartója nagyobb volt, mint a négyajtósé. A Lancia Beta HPE-hez hasonlóan hátul is tágas Aerodeck alaktényezője az akkoriban még kedvezőnek számító 0,34 volt.
7. Fiat 130 Maremma (1974)
A Pininfarina stúdió neve összeforrt az olasz autógyártással, pedig többek között a Peugeot számára is igazi klasszikus formaterveket alkottak. A franciáknak már 1971-ben készítettek egy shooting brake karosszériás koncepcióautót, az 504 Rivierát, de bármilyen stílusos volt, nem került gyártásba. 1974-ben a Genfi Autószalonon már a Fiat színeiben állítottak ki egy hasonló prototípust. Bár a 130-as Coupéra épülő Maremma közel járt a sorozatgyártáshoz, a vagány, V6-os Fiatból végül összesen három példány készült. Az egyiket az elnök, Gianni Agnelli használta három éven át.
6. BMW Z3 Coupé (1998-2002)
Lehet, hogy az 1995-ben Bond-autóként debütált roadster kecsesebb volt nála, de a Z3-as semmi mással össze nem téveszthető kupé kivitele is az ikonikus shooting brake modellek táborát erősítette. Az 1997-es Frankfurti Autószalonon kiállított, tornacipőnek csúfolt BMW zárt karosszériája 2,7-szer merevebb volt a vászontetősénél. Bár csak egy éven át árulták, az M3-as motorjával felszerelt M Coupé a legizgalmasabb változat, pedig 343 helyett csak 325 lóerőt teljesített, ugyanis nem volt hely az eredeti kipufogórendszernek. Ritkasága egy gyűjteménybe illő klasszikussá teszi.
5. Lynx Eventer (1986-2002)
Sok kritika érte az 1975-ben bemutatott Jaguar XJ-S-t a formatervét meghatározó támívek miatt. Akit ez a karakteres részlet tántorított volna el a vásárlástól, választhatta a Lynx cég átalakítását, az Eventert. A praktikum jegyében a nagyobb csomagtartó jobb kihasználását dönthető hátsó üléstámlákkal könnyítették meg. A harmonikus dizájnnak köszönhető, hogy sokakat vonzott a kétheti munkába kerülő, tehát költséges átépítés. 16 év alatt 52 frissítés előtti XJ-S-ből és 15, már XJS néven forgalmazott, megújult példányból lett shooting brake, ebből 49 volt jobb-, és 18 balkormányos.
4. Volvo 1800 ES (1972-1973)
Az olaszos stílusban megrajzolt kupét Roger Moore tette világszerte népszerűvé Az Angyal című sorozatban, melynek sztárautóját személyesen választotta ki. Az 1961-ben bemutatott újdonságot kezdetben Nagy-Britanniában, a Jensen üzemében gyártották, majd két év után Svédországba költöztették. Bár sikeres volt, mire betöltötte a tizedik évét a piacon, szükség volt egy jó ötletre, ami fenntartja az érdeklődést az 1800-as iránt. A keret nélküli üveglapból készült csomagtérajtó miatt “Hófehérke koporsójának” csúfolt ES egész jól teljesített, két év alatt 8077 darab talált gazdára.
3. Ferrari FF (2011-2016)
Ha látványos formatervre van szükség, az olaszokra mindig lehet számítani, nem meglepő, hogy a Ferrari első szériagyártású shooting brake modellje dobogós helyre került. Bár több lenyűgöző átalakítás is született, például a 330 GT 2+2, a Daytona vagy a 456-os alapjaira, az FF ebben a formában hagyta el a maranellói gyárat! Izgalmas külseje négyüléses belsőt rejtett 450 literes csomagtérrel, orrában 6,3 literes, 659 lóerős V12-es duruzsolt, Ferrariban elsőként jelent meg az összkerékhajtás. 2291 darabra volt igény, így érthető, hogy utódja, a GTC4 Lusso is ezt a fazont örökölte.
2. Ford Mustang Wagon
Válogatásunk második helyezettje az a Mustang, amely nem egy autóipari cég csarnokában, hanem egy autórajongó garázsában készült. Bár a Ford maga is készített kombi prototípust, sőt, át is alakíttatott egy autót a torinói Construzione Automobili Intermeccanica vállalattal, a pozitív visszajelzések ellenére egyik sem került gyártásba. A Car and Driver újság címlapján viszont ott volt az olasz Mustang, Bob Hoshiko ihletett kapott, és hét év alatt épített egyet. A plusz segédkeretnek hála felnyíló csomagtérajtóval feldobott, Shelby konfigurációjú változat minden korábbi próbálkozást felülmúlt!
1. Aston Martin DB5 Vantage Shooting Brake
Az első helyet annak a klasszikusnak tartottuk fenn, amelyik a shooting brake irányzat egyik úttörője volt. A tulajdonos, David Brown szenvedélyes vadász volt, az ő kérésére alakították át az első DB5-öst az Aston Martin műhelyében, majd miután az ügyfelek meglátták, többen is akartak egyet. A márka megbízta a Harold Radford karosszériaépítő céget, ahol összesen 12 példány készült, mert az alapár másfélszeresét kérték érte. A DB5-ösök csillagászati árát figyelembe véve jó befektetés volt, ugyanis ezek a ritkaságok sokat érnek a klasszikus angol sportautók és a műfaj rajongóinak.
