Lehet, hogy a Mercedes név hallatán először mindenkinek egy elegáns limuzin ugrik be, már egy bő fél évszázaddal ezelőtt is megfért egymás mellett a sirályszárnyas 300 SL és a platós L 319-es. A stuttgarti cég renoméját egyformán erősítették a rekorder versenyautók és a sok funkciót ellátó haszonjárművek, például a legendás Unimog.
A márka részvényeinek 18%-át birtokló Mohammad Reza Pahlavi, az utolsó iráni sah a 70-es évek elején jelezte igényét egy katonai terepjáróra, melynek ötletét a vezetőség is támogatta, hiszen a német hadseregtől is számíthattak megrendelésekre. A Geländewagen, vagyis terepjáró fejlesztését nem egyedül kezdte meg a Mercedes, a projektbe bevonták az összkerékhajtási rendszerek specialistáját, az osztrák Steyrt is. A németek 1972-ben kezdték meg a fejlesztést, 1973-ban már kész volt a formaterv, 1974-ben pedig elindult a prototípusok tesztelése Németországban, valamint a Szaharában és az Északi sarkkörön. 1975-re Grazban elkészült a gyártósor, ahol a G-Wagen döntően kézi munkával készül. A sors iróniája, hogy mire 1979. február 1-jén hivatalosan is elindult az újdonság gyártása, a sah nyugati mintájú iparfejlesztési programja megbukott, és családjával együtt el kellett hagynia az országát.
Nem a várakozások szerint indult a típus hazai karrierje sem, a Bundeswehr elégedett volt vele, mégis az olcsóbb Volkswagen Iltist rendszeresítette. Hamarosan azonban a világ hadseregei felfigyeltek a Geländewagen kivételes képességeire és egymás után vetették be a W461-es típuskódot viselő katonai kivitelt, a Wolfot. Több mint 40 ország, köztük hazánk hadseregében is rendszeresítették. Ausztriában és Svájcban a Puch G-t, Franciaországban a Peugeot P4-est, Görögországban az ELBO cégnél, helyben összeszerelt változatot használták.
Mellette a civil W460-as is hamar megtalálta a vásárlóközönségét, hiszen alvázas felépítésű, szögletes karosszériájából kétféle tengelytávú, négyféle felépítésű kivitelt kínáltak, három differenciálzárja és hosszú rugóútjai terepen is bizonyítottak. A 2,0 literes, 109 lóerős, 200 GE alapváltozatot elsősorban az olasz piacra szánták. A 230 G-t 2,3 literes, 102 lóerős négyhengeres hajtotta, amely befecskendezővel (230 GE) 125 lóerőt teljesített, a csúcskivitel a soros hathengeres, 2,8 literes, 156 lóerős 280 GE volt. Természetesen nemcsak benzines, hanem dízelmotorral is készült, a 2,4 literes, 72 lóerős 240 GD, a 2,5 literes, 84 lóerős, öthengeres 250 GD, illetve a szintén öthengeres, 3,0 literes, 88 lóerős 300 GD közül utóbbi volt a legnépszerűbb. A 120 lóerős turbódízel (290 GD TD) csak a hivatalos szerveknek szállított W461-es esetében volt elérhető.
Egy bő évtizeden át pusztán kisebb változtatásokkal és a felszereltség bővítésével maradt a kínálatban, majd 1990-ben feljebb pozicionálták, funkcionális célszerszámból egy csapásra luxusterepjáró lett. A Porsche közreműködésével módosították a felfüggesztést, állandó összkerékhajtást, ABS-t és elektronikus differenciálzárakat kapott, ami elég volt ahhoz, hogy W463-asnak nevezzék. Utasterében fabetét és bőrhuzat, orrában V8-as benzinmotor (500 GE) jelentett új korszakot.
1994-től megváltoztatták a névadási struktúrát, a G-osztály elnevezésen kívül a motorokat is fordítva (pl. G 320) jelölték. 1999-ben debütált a CDI dízeltechnológia és az első gyári AMG modell, a 354 lóerős G 55-ös. Miközben egyre inkább luxusautóvá vált, nem feledkeztek meg az eredeti szerepéről sem, 2007-ben lépett piacra a puritán EditionPur modell, majd 2010-től Professional néven gyártották az akár teherautóként is használható G-osztályokat. 2012-ben szakítottak a rövid tengelytávú, 2013-ban a nyitható tetejű kivitellel. Addigra már kultuszautó lett az egykori katonai terepjáróból. Jó hírének és a frissítéseknek köszönhetően megőrizte tekintélyét, így az új műszaki alapokra épített utódmodell büszkén viselheti tovább a klasszikussá vált formát.
AMG 280 GE 5.6
1979-ben az AMG még független tuningcégként építette át a frissen bemutatott terepjárót. A GWagen orrát a W116-os első lámpájával és a W123-as, aranyozott hűtőrácsával alakította át a műhely, szintén aranyszínű BBS felniket szereltek rá, az utasteret piros bőrrel borították, motorházteteje alá a Mercedes 5,6 literes, V8-as motorját építették be. Ezt az összeállítást a közel-keleti vásárlók kedvéért, limitált példányszámban készítették.
