Mielőtt e sorok írója az autóba építhető rádiótelefonok ügyében érdeklődött, szűkebb baráti körben gyakran megemlítette ezt a témát. Erre többen mondták: kinek jut eszébe Magyarországon, hogy magáncélra rádiótelefont vásároljon autójába? Később azonban mind többen lelkesedtek a gondolatért, és úgy nyilatkoztak, hogy valóban jónak tartanák, ha kocsijuk ilyen berendezéssel gazdagodna. Ezek után az ügyben legilletékesebbet, dr. Túri Kovács Attilát, a Posta Rádió és Televízió műszaki igazgatóság frekvenciagazdálkodási irodájának vezetőjét kerestük fel és megkérdeztük: hogyan szerelhetünk rádiótelefont autónkba?
– Nos, a rádiótelefonok üzemeltetése engedélyhez van kötve. Irodánk azonban minden állampolgárnak egyszerűen, csupán egy három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány bemutatására megadja az engedélyt a 27 megaherzen működő rádió adó-vevő megvásárlására és üzemeltetésére. Ráadásul magánszemélyektől csatornabérleti díjat sem kérünk, mivel ennek az adminisztrálása többe kerülne.
És a rádiótelefon-készülék hol vásárolható meg?
A probléma itt kezdődik. Magyarországon ugyanis nem gyártanak olyan autóba építhető rádiótelefont, amelyet az emberek többsége elfogadhat áron meg tudna vásárolni. A jelenleg gyártott nagy teljesítményű, valóban működő adó-vevő készülékek egy másik kocsi árával vetekszenek, sőt akad köztük drágább is, mint egy középkategóriájú személyautó. A rádiótelefonok külföldről való beszerzése pedig körülményes.
– Tehát engedély kapható, de rádiótelefon nem.
– Így van, bár ennek ellenére több ezer egyszerű, 27 megaherzen működő, kétoldalú kézi rádiótelefon van a lakosság tulajdonában. Többségét külföldről hozták be. Ezek teljesítménye azonban olyan kicsi, hogy legfeljebb sport, játék, vagy éppen szórakozási célra alkalmasak.
– A nyugati országokban megjelenő prospektusokban több ilyen 27 megaherzen üzemelő nagy teljesítményű, autóba beépíthető rádiótelefont hirdetnek. Ezek állítólag alkalmasak nagyobb távolságok áthidalására is.
– A 27 megaherzen üzemelő készülékek alkalmatlanok komoly, tartós, nagytávú hírközlésre. Bár ha nagyon keressük, akad hazánkban is két olyan magas pont, amely nagyobb távú összeköttetésre is alkalmas, de városon belül még néhány kilométerre sem hallhatók ezeknek a készülékeknek az adásai. Őszintén szólva, erről az a vicc jut eszembe, amiben egy néni feljelentette a szemközti szomszédját, mert meztelenül járkált az ablak előtt. És amikor a panaszkivizsgálók azt mondják: hiszen az az ablak olyan magasan van, hogy nem láthat be… Erre a néni: „Így persze hogy nem, de tegyék csak az ablak elé a széket, és álljanak rá, ahogy én szoktam…” Körülbelül ilyen látási, illetve hallási viszonyok jellemzik ezeket a típusokat.
– Ezek után hogyan lehetne szélesebb körben elterjeszteni a rádiótelefonos hírközlést? Hiszen aligha kell bizonygatnunk, hogy sok autós számára nemcsak praktikus, hanem hasznos is volna. Például egy-egy közlekedési baleset alkalmával mennyivel gyorsabban lehetne értesíteni a mentőket, ha autórádió volna a kocsiban. Sőt, az is elképzelhető, hogy ha több ilyen berendezéssel ellátott autó üzemelne a magánautósok körében is, enyhíthetnék a segélyszolgálat jelenlegi hiányát a hazai utakon.
– Meg kell mondanom: mi nem szorgalmazzuk az autóba építhető rádiótelefon elterjedését.
– Miért nem?
– A legfontosabbat a végére hagytam. Az a hullámhossztartomány, amelyben az úgynevezett profi hírközlési lehetőség megoldható volna, meglehetősen foglalt. Egy-egy területen mindössze néhány száz szabad csatornánk van. Az pedig aligha titok, hogy a frekvenciagazdálkodásban előnyt élveznek a fegyveres testületek, a repülésirányítók, a műsorszóró kommunikációs eszközök, majd pedig a szolgáltató és termelő vállalatok. Magánszemélyek, noha ezt jelenleg nem tiltják a törvények, ezek miatt az okok miatt nem kapnak engedélyt 160 megaherzen működő rádiótelefon vásárlására.
– Tehát a posta ellenzi az autóba építhető rádiótelefon elterjedését a lakosság körében?
– Erről szó sincs! Jómagam is – nem akarok ellentmondásba keveredni – azon a véleményen vagyok, hogy az életszínvonal fejlődésével párhuzamosan szélesebb körben kell majd alkalmazni ezt a hírközlési módot. Jó példa erre a Békés megyei körzeti orvosok kezdeményezése. Ők például a helyi tanács segítségével megvásárolták a mentőszolgálat kiselejtezett készülékeit és ennek használatával gyorsabban megszervezhetik gyógyító munkájukat. Bár más megyék is követnék a példát. Ugyanakkor itt említem meg, ha minden korlátozás nélkül terjedne a rádiótelefon használata, ez végül beláthatatlan következménnyel járna. A sok készülék csak arra lenne jó, hogy egymás adás-vételét zavarja. Többek között ezért korlátozzuk ezeknek a berendezéseknek a teljesítményét. Műszakilag lehetne olyan nagy teljesítményű 27 megaherzen is üzemelő készüléket forgalomba hozni, amellyel kapcsolatot teremthetnénk az ország egyik végéből a másikba. Ilyen készüléket azonban a szomszéd országokban is tudnak gyártani, s az eredmény káosz lenne.
- Ezzel kapcsolatban megkérdezzük: a gépjármű gyújtási rendszere mennyire zavarja ezeket a készülékeket?
– Sajnos, a hazánkban forgalomba kerülő személyautókban nincsen olyan zavarszűrő, amilyenre az adó-vevő készülékek üzemeltetéséhez szükség volna. Régóta szorgalmazzuk, hogy központilag ellenőrizzék ennek a felszerelését. Az ezzel szembeni ellenállás érthető, hiszen olyan ellenőrző készülék csupán a mi tulajdonunkban van az egész országban.
– Végül is mi a jövő útja nálunk az autóba építhető rádiótelefonok sorsában?
– Mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy jelenleg tízezer rádiótelefon-kapcsolatból mindössze háromezer van – szaknyelven szólva – mozgó célpontra telepítve. A többiek két stabil pont között szolgálják a hírközlést, vezetékes telefonok helyett, mert a rádióstelefon kapcsolat nagyobb távolságra olcsóbb volt, mint a vezetékes, ami terepviszonyoktól függően kilométerenként 10-60 ezer forintba kerül. Ennek tulajdonítható, hogy a vállalatok többsége ezt a számukra kevésbé költséges közlési módot választja telephelyei között. Egyszerűen szólva, a mostani csatornabérleti díjak lényegében a vezetékes telefon beruházását pótolják. Erélyes központi intézkedésre lenne szükség, amellyel ezeket a vonalakat felszabadíthatnánk az autóba építhető rádiótelefonok számára.
– S akkor még nem lenne teljes a megoldás…
– Sajnos valóban nem, viszont érdemes lenne egységesíteni a rádiótelefon-hálózatot, más fejlettebb országok példájára úgy, hogy postai szolgáltatásként adnák a készüléket. Ezek tulajdonosait körzetenként kapcsolhatnák be az országos távhívó hálózatba. Ez a beruházás körülbelül egy milliárd forintba kerülne, úgy hogy lazán fednénk be az ország nagy részét körzeti állomásokkal. A közeljövőben ez a szép terv aligha valósul meg. Itt jegyzem meg, hogy az egyik hazai táncművésznő, aki a Magyar Televízióban bemutatott portréfilmjében büszkélkedett a kocsijába épített rádiótelefonnal, ugyancsak ilyen készülékkel rendelkezik, amely viszont az osztrák autórádiós telefonhálózathoz csatlakozik, és Magyarországon nem használható.
– Az Autó-Motorban nemrégiben mutattuk be két miskolci szakember ötletes találmányát, amit rá lehet építeni a nagy teljesítményű, szabvány rádiótelefonokra, és ezzel bekapcsolódhatnak a távhívó hálózatba. Ez a berendezés rendkívül olcsón előállítható.
– Az ötletet ismerem, jónak tartom. Sajnos ez azonban csupán szükségmegoldás. Ilyen berendezéssel legfeljebb néhány száz ember igényét lehetne kielégíteni, ugyanis ez a hírközlési rendszer autónként egy városi telefonvonalat és két szabad frekvenciát köt le.
***
Úgy gondoljuk, hogy ez a beszélgetés igyekezetünk ellenére sem árult el annyit erről a témáról, amennyi bennünket érdekelt volna. Összegezve a lényeget: Magyarországon csupán 27 megaherzen működő autórádió-telefonok működését engedélyezik. Ez a típus viszont nem kapható, legfeljebb külföldről hozható be az országba. Bár azt sem érdemes megvásárolni, hiszen megtudtuk, hogy a külföldi prospektusokban hirdetett készülékek sem minden esetben működnek jól. Kipróbálni viszont nem volt módunk, mivel még kölcsönbe sem sikerült ilyen készüléket szerezni e sorok írójának. Sőt, egy kereskedelmi szakember határozottan kijelentette, hogy Magyarországon ezeket a készülékeket senki nem igényli. Persze, az is igaz, hogy nem is sokat tudnak róla! – tette hozzá. Ennyit a hazai autórádió-telefonokról, „vigasztalásul” annak a sok százezer embernek, akiknek még a lakásukba sem sikerült egyszerű, postai telefont beszereltetni.
Szántó István
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
