A tavalyi 21-es lapszámunkban szenteltünk mellékletet a 160 évvel korábban alapított Opel-nek, amelyben szándékosan nem az egyes típusokra, hanem inkább a manapság az autógyártásról ismert cég történetének érdekesebb fejezeteire koncentráltunk. Nem sokkal ezután talált meg minket egy régi olvasónk unokavejének elektronikus levele, amelyből arról értesültünk, hogy a Nagypapa a friss Autó-Motorral a kezében látogatta meg őket, és kicsit bánatosan, kicsit csalódottan arra panaszkodott, hogy kimaradt az újságból az A Kadett, az ő szeretett autója. Néhány e-mail és telefonváltás után már robogtunk is Kaposvár felé – meghallgattuk a zenélő aszfaltot is –, hogy pótoljuk a hiányosságot.
Azt érdemes tudni az 1965-ben gyártott Opel Kadett első és eddigi egyetlen tulajdonosáról, a 80 év felett járó Gál Ádámról, hogy azon nyugdíjasok közé tartozik, akiknek nincs nyugta – és nem csak arra gondolunk, hogy 7 dédunokát kell dédelgetnie. Látogatásunk miatt például a nyaraló padlójának a cseréjét hagyta félbe… A kis Kadett manapság már nem használati tárgy, száraz garázsban, letakarva várja az újabb bevetést, ott, ami az otthonon belül második otthon az ezermesternek. Egy élet munkája van a garázsban, szó szoros értelmében, hiszen a szerkezeti lakatos az évek során egész komoly fémmegmunkáló műhelyt rendezett be a pár négyzetméteren, csak az esztergagépet kell állandóan kerülgetni.
Anno a Nyugat-Németországban élő nagyszülők segítségével sikerült megvásárolni az autót, amely egy 403-as Moszkvics örökébe lépett, és az első években a németországi munkahelyére ingázott vele a tulajdonosa, aki a mai Müncheni repülőtér építkezésén kamatoztatta tudását. A gyakori külföldi utak miatt az alkatrészellátás sem okozott gondot, és még a rendszerváltás után is kitartott a megszokott osztrák márkaszervize mellett Gál Ádám – a mifelénk épp megalakult kereskedőhálózatban az új típusokra koncentráltak, a már akkor is veteránkorú A Kadett-tel nem foglalkoztak.
Baj pedig volt, hiszen nagyjából 170 000 km után a gyári 1,0 literes 4 hengeres elkopott, szerencsére Ausztriában még sikerült gyári fűzött blokkot vásárolni, amely aztán otthon került beépítésre. Azóta további 130 000 km szaladt bele az autóba, és nem mutatja gyengélkedés jeleit a blokk, természetesen gépműhelyben fel lett újítva a gyári első motor is, amely pléddel letakarva várja, ha netán megint szolgálatba kell lépnie. Egyszer már a karosszéria is nagyjavításra szorult, természetesen saját maga tette rendbe a lemezeket a tulajdonos, aki még doblemez-betétet is készített az első kerekekhez, hogy megakadályozza a korabeli autókra és így a Kadett-re is jellemző fényszóró körüli korróziót, amelyet az első gumi által oda felcsapott kosz okoz. Az évek során még néhány műanyag utastéri elem – ajtókönyöklők, kapcsolók – lett szó szerint az enyészeté, ezek helyére rózsafából faragott pótlásokat az ezermester.
Az OT-vizsgán sem kötöttek bele ebbe a szakemberek, akik csodálták az autó általános állapotát, és hogy ahhoz hiánytalan dokumentációt is tudott mutatni az első és eddigi egyetlen tulajdonos. Miután a gyári szervizkönyv betelt, Gál Ádám saját maga vezeti a szervizkönyvet, azaz milyen alkatrészeket vásárolt hozzá és épített be. Ezek után nem csoda, hogy további 58 kellemesen eltöltött évet kívántunk Gál Ádámnak és Kadettjének, amikor elbúcsúztunk, de gyorsan kijavított minket: megfelelő ajánlat esetén lehet, hogy megfontolja annak eladását. Hiába a népes pereputty, azon belül senki nem érdeklődik annyira az autózás iránt, mint ő. Mi türelemre intettük, hiszen a dédunokáknak még van néhány éve a jogosítvány megszerzéséig…
