Konstantin Myatnikov mindig is a különleges közlekedési eszközöket kedvelte. A nyolcvanas évek Szovjetuniójában például egy 1972-ben gyártott Opel Rekordot használt sok éven keresztül nagy megelégedésére. Amikor aztán a motor végleg elromlott, kedvet kapott az átépítéshez.
Első körben egy GAZ-24-es Volga motorját szerelte az Opel motorterébe, és ha már úgyis alakított az autó orrán, az első felfüggesztést is a szovjet autóból vette át, arról nem is beszélve, hogy a merev tengelyt is kicserélte. Samara téglalap alakú fényszórókat és megnyújtott orrészt kapott az Opel, a króm lökhárítók helyét pedig a nyolcvanas években nagyon is modern, egybeműanyag lökhárító vette át. Az évek során további műanyag kiegészítők tették egyedibbé az öszvért.
Azonban a folyamatos átépítések ellenére az autó karosszériája megadta magát, új autóra volt tehát szüksége Myatnikov úrnak. Ezúttal a korábban donornak használt Volga váz lett az alap, amire egy teljesen egyedi karosszéria készült. Az ajtók egy ötajtós Lada Samaráról érkeztek, a motorháztetőt és a csomagtérfedelet az Opel Rekordról vette át a lelkes lemezszobrász. A műanyag lökhárítók immár a forma szerves részét képezik.
Azonban ez se volt elég, az évek során sokkal gömbölyűbb orr- és farrész készült – műanyagból – az egyedi limuzinnak, bukólámpák tették sportosabbá a megjelenést. A motorház- és csomagtér fedél még mindig az Opel Rekord átalakított darabjai. Ami jó, azon nem érdemes változtatni.
1995-ben készült a harmadik egyedi autó, ezúttal egy Németországból, kis pénzért megvásárolt Opel Commodore alapján. Ezúttal sokkal laposabb lett a tetővonal, a műanyag lökhárítók kivételével ezúttal is acéllemezből készültek a karosszériaelemek. Ezt az autót négy éven keresztül használta teljes megelégedéssel Myatnikov úr, ekkor azonban egy figyelmetlen autós hátulról belement.
A biztosítótól kapott pénzből egy W126-os Mercedes 500-ast vásárolt főhősünk, és ennek a karosszériájára egy kupé felépítményt készített. Nagyon lapos, nagyon hosszú, és nem túl szép lett az eredmény – utóbbi annak köszönhető, hogy Myatnikov úrnak néhány hét alatt kellett összedobnia a felépítményt, mivel az egyedi járművei hétköznapi használatban vannak, és gyorsan kellett pótolni az Opel Commodore alapokra épített limuzint.
A Mercedes alapú kupé hét éven keresztül szolgált, de 2006-ban megadta magát – mind műszakilag, mint rohadásilag olyan bajai voltak, hogy Myatnikov úr jobbnak látta kidobni az autót. Ezután egy teljesen szokványos, hétköznapi autóba ült át, azonban nem mondott le autó építési szenvedélyéről. A sorhazái garázsban immár négy éve egy középmotoros szuperautón dolgozik. Az ötliteres V8-as Mercedes erőforrás az ülések mögé került beépítésre, a váltó és a hajtáslánc többi része egy Alekóból származik.
Senki nem tudja, működni fog-e a dolog, az biztos, hogy a Volga kuplung csúszik, ezért egy Gazella kisteherautó tengelykapcsolóját fogja hamarosan beépíteni az erőátvitelbe Myatnikov úr. Az autó különlegessége lesz, hogy a hátsó kerekek (amik az Aleko-ban az első kerekek voltak) elektromotor segítségével kormányozhatóak, ami nagyban megkönnyíti majd a parkolást a túlméretes tepsivel.