Az AM egyik barátja az NSZK-beli Anke-Eve Goldmann, aki a motorsportnak nemcsak lelkes híve, hanem tevőleges művelője is. Egy remek 600-as szóló BMW tulajdonosa, amellyel sorra látogatja a számottevő versenyeket, és a világ különböző lapjait látja el fényképes beszámolóival. Most az AM részére írt a szovjet versenyzőnkről egy nagyobb cikket, amelyet az alábbiakban ismertetünk.
Aki az utóbbi időben Párizsban járt és elvetődött a de la Motte-Picquet utcában a mozi elé, és me is tekinti az ott vetített „Veszélyes kanyar” című szovjet filmet, azt talán nem is a forgatókönyv, mint inkább a vidám Estin Terje Luik bilincseli le, aki lány létére győz egy izgalmas motorkerékpárversenyen. Nem sokkal a háború befejezése után, 1947-ben a Tallin melletti Pirita-Klostrimetsa körön bonyolították le első ízben a szovjet női motor-bajnokságot. Ezeken az első versenyeken, természetesen, még csak a teljesen széria kivitelű és öreg motorok jelentek meg a rajtnál. Az egyszerű eszközökkel „tuningolt” kétüteműek teljesítménye még igen szerény volt, általában a 125-ösök 7,5, a 350-esek 14,5 lóerővel rendelkeztek.
Abban az évben három versenyt rendeztek: a bajnokságot a kiskategóriában E. Pritkova nyerte 68 km-es átlaggal, a 250-ben a moszkvai Irina Ozolina jeleskedett 81-es átlaggal és a nagyok között H. Kilkejeva lett bajnok 71-es átlaggal. A következő évben nem írták ki a bajnokságot, ámde nem pihentek ezek az amazonok és a szerelők, mert 1949-ben a verhetetlen Pritkova 80-as átlaggal győzött, maga mögé utasítva a háború előtti idők nagy motoros-csillagát, Lidija Jefremovát. Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben a legeredményesebb férfiversenyző átlaga 86 km volt. A 250-es géposztály helyett a 350-esek futamát bonylították le, amelyet 89-es átlaggal Ozolina nyert meg. Ezen a versenyen hetedikként ért célba egy feltűnően szép szőke leány, Nyina Mihejeva, aki 1950-ben elnyerte a bajnokságot. (Még csak annyit, hogy ideje jobb volt, mint előző évben a férfiaké!)
És az új évben „eltűnt” ez a nagyszerű fizikumú Mihejeva, hogy átadja a helyét önmagának, azaz Szusszova asszonynak. Új néven, ha lehet még híresebb lett, mert nemcsak az országúti versenyeken aratta sorra győzelmeit, hanem a többi versenyágban is. Még salakversenyeken is jeleskedett. A későbbiek folyamán részt vett a Hatnapos versenyen Ozolinával együtt, aki bronzérmet hozott haza. Mind mondám, a Nyina, azaz Szusszova verhetetlen volt, sőt az 1952-es tallini versenyen összes ellenfeleit lekörözve új, 95 km-es rekorddal lett első, mögötte végzett több rekord birtokosa V. Moroszova. Nyinához hasonló biztonsággal győzött a nagykategóriában Irina, családi nevén Ozolina.
Az észt Gustel nővérekre rákacsintott a Fortuna, amikor 953-ban a csinos Vivre, Szusszova kiállása után győztesként robogott át a célon. Ezt a sikert megduplázta nővére, Yime, miután a bajnokok bajnoka, Ozolina motorsérülés miatt kiesett a további közdelemből. Átlaga 97 km/ó. volt, és ez a rekord még ma is fennáll, mert 1954 óta csak a kiskategóriában versenyeznek a lányok. De ez az intézkedés újabb izgalmakat ígért. A két gigász, Szusszova és Ozolina között ki lesz a győztes? Kettőjük között 16/100 km volt a célban a különbség Irina javára, aki 90,90-es átlaggal győzött, míg a 2. helyre érkező Nyina átlaga 90,74 km volt. Ámde nem is ez volt a verseny érdekessége, hanem egy csillogóan szőke szépség feltűnése, akinek tehetsége rakétaként jelentkezett a szovjet motorsport egén: Evi Nugis volt a neve ennek a tallini lánykának. Íme a tények. Az 1956. évi versenyen Nyina biztos győzelemmel vett elégtételt Ozolinától elszenvedett előző évi vereségéért, és a 3. helyet a kis Evi Nugis foglalta el.
A következő év lényeges változásokat hozott a szovjet motorsportban. Ezek között első helyre kívánkozik a géppark kicserélése igazi versenymotorokra. Így kaptak a nők is, a csehszlovák gépek mintájára egyhengeres, kétbütykös ohc motorokat, majd a FIM-szabályoknak megfelelő áramvonal-idomokat. Az S-157 jelzésű versenymotoron Ozolina győzött, de Evi Nugis 99,03 km-es körrekordja ma is áll. Abban az évben találkoztak a szovjet versenyzők a szocialista országok versenyzőnőivel. Még ma is szóbeszéd tárgya a szovjet sportberkekben a magyar Gondos Aranka feltűnése, aki egy hihetetlenül gyors Csepellel maga mögé utasította Szusszovát és Nugist. Gondoson kívül megjelentek még a szovjet pályákon a magyar Csala Csilla, Vágó Beáta és Orosz Emília, a bolgár Paza Mencseva, valamint lengyel és román versenyzőnők. Azzal, hogy újabb versenypályát nyitottak meg Leningrádban, kétfordulós lett a bajnokság. Az elsőt 1958-ban az örökifjú Ozolina nyerte meg Nugis és Szusszova előtt. És hogy mennyire tesz jót a nőknek a motorozás, arra legyen példa a kecses Ozolina, akiről senki sem tudja, hány éves. Csuipán annyi bizonyos, hogy már a háború kitörése előtt is versenyzett. A szovjet motorsport egén három álló csillag ragyog: Irina, Nyina és Evi.
A következő év már három futamot kíván a bajnokjelöltektől, ám Irina ezt is győzi. A híres Kalev klub fekete-bukósisakosa, a csitri Ivi Freiwald még nem tudta megszorítani Rigában, de Tartuban és Tallinban is árnyékként követte. Ismét két fordulóra változtatták 1960-ban a bajnokságot. A tartui verseny valóságos drámává alakult. Az S-157-esek között feltűnt egy különös kétütemű. Ez egy MZ volt, amelyet Visma Lapinja tolt a rajthoz. Az indítás pillanatában két motor nem indult: Ozolináé és Lapinjáé. Először Irina vetette magát a szökevények után és csak sokkal később Lapinja. És Ozolina hamarosan át is vette a vezetést a tallini Tea Tahk-ról. De aztán megváltozott a helyzet, meret az MZ és vezetője észvesztő tempót hajtva már-már elérte a vezető Irinát, amikor vége lett a versenynek. Tahk a 3. helyen végzett.
Ez volt az utolsó év, amikor a lányok ezekre a pompás versenymotorokra ülhettek, mert a szövetségi határozat szerint 1961-től csak a szériából átalakított sportmotorokon versenyezhetnek. Így tehát előkerültek a jó öreg K-125-ösök, amelyeket az eddig szerzett tapasztalatok alapján módosítottak. De történt még valami ebben az évben, amire senki sem számított. Megtört Ozolina győzelmi sorozata. Ami nem sikerült Ivi Freiwaldnak, Visma Lapinjának, Evi Nugisnak és Tea Tahknak, azt elérte a rigai Vilma Osinja. Legyőzte a legyőzhetetlennek tartott Irinát. Sőt, még egy 6 esztendős kislánykának az anyja, a 30 éves Erika Kiope is elébe került. De túl mindezen, azt is a fejlődés javára kell írni, hogy a „megfésült” szériamotorokkal nagyjából megközelítették a speciálmotorok gyorsaságát. A tavalyi év megerősítette ezeket az eredményeket. Tartuban ismét Osinja jeleskedett Ivi és Erika előtt 102 km-es átlaggal. És hasonlított ehhez a tallini erőpróba befutási sorrendje is.
Mit hoz 1963?
Sajnos, a FIM úgy határozott, hogy nők nem vehetnek részt nemzetközi versenyeken. Pedig ez nagy kár, mert ezek a szovjet lányok és asszonyok képesek lennének a 125-ös Hondákkal, vagy az új 50 kcm-es kategóriában komoly szerepet játszani a VB versenyeken. Kétségtelen, hogy némi nemzetközi tapasztalatot kellene szerezniök a szovjet versenyzőnknek, de bátorságban, edzettségben és lelkesedésben nincsen náluk hiány. Nem írhatna ki a FIM egy-egy 125-ös vagy kcm-es VB futamot nőknek? Ön mit gondol erről?
Anke-Eve Goldmann
TASSZ és Za Ruljom felvételek
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
