Első kedves játékaim közé tartozott egy londoni emeletes busz Matchbox-változata. Nagyon szerettem a kis piros kétszintest. A szüleim – látva érdeklődésemet – mesélték, hogy Pécsen van egy igazi emeletes busz. Aztán valamikor a hetvenes évek közepén úgy adódott, hogy Pécs érintésével Harkányba utaztunk, és a baranyai nagyvárosba érve megpillantottam az akkor egyetlenegy Magyarországon üzemelő emeletes buszt, amelynek nem mindennapi a története. A hatvanas években, egészen pontosan 1965-ben kezdtek el a MÁVAUT szakemberei két leselejtezett Ikarus 556-ból építeni egy kétszintes buszt, amit kifejezetten városi üzemre terveztek. A mérnököknek több kompromisszumot is kellett kötniük a magas padlós jármű magasabbra kerülő súlypontjából adódó problémák megoldása miatt, de végül siker koronázta erőfeszítéseiket, és 1968-ban forgalomba állt az emeletes Ikarus, vagy ahogyan korábban emlegették, Bikarusz.

A fővárosi üzemi próbák során kiderült, hogy magassága miatt nem alkalmas a budapesti forgalomra, így Pécsre került, ahol kiselejtezéséig, 1976-ig üzemelt. Az elérhető források szerint főleg a megbízhatatlan motorja miatt vonták ki a forgalomból. A selejtezését követően Balatonvilágos lett a következő otthona, ahol kávézó működött benne, stílszerűen egy Volán-üdülőben. Az idő vasfoga nem kímélte a buszt, és idővel, már magánkézbe kerülve egyre romlott az állapota. A roncs felújítása először 2012-ben vetődött fel komolyan, végül a Volán értékmegőrzési programjának keretében 2020-ban kezdődtek meg a munkák, és az idei évben gördült ki a javítóműhelyből a magyar ipartörténet remeke a rajongók legnagyobb örömére. Az első, nyilvános bemutatkozása 2022. április 30-án, a Volánbusz Retró Napon történt meg.

Az idei Ikarus-randevú első napján kilencven buszt láthatott a parkba kilátogató ötezer ember. Dunaújvárosiként másik két busz is felkeltette az érdeklődésemet. A németországi Chemnitzből (korábban Karl Marx Stadt) érkezett fehér színű, 1971-ben épített, az oldalán vastag piros csíkot viselő Ikarus 180-as „testvéreiből” is évekig rótta öt darab városunk utcáit. Az Ikarus 180-as városi, elővárosi csuklós buszt 1966–1973 között gyártotta a hazai ipar, ebből több ezer darab került exportra a világ számos országába. Magyarországon elsősorban a főváros és néhány vidéki nagyváros közlekedési igényeit elégítette ki a típus, de 1974-ben néhány vidéki Volán-vállalathoz is került belőle összesen negyven darab. Az eredetileg perui exportra szánt buszokat a dél-amerikai ország nem vette át az ottani politikai változások (egészen pontosan katonai puccs) miatt, így tíz darab 180-as Borsodba, 20 darab Pécsre, tíz darab pedig Fejér megyébe került. A megyénkbe került buszok fele Székesfehérváron, a többi pedig Dunaújvárosban üzemelt 1978–1979-ig. Első csuklós buszos emlékeim is ehhez a típushoz kötődnek. Kisgyerekként többször is utaztam ezekkel két forintba kerülő jegyet váltva a 3-as helyi járaton.
Az Ikarus-találkozó egyik Ikarus 280.33O-as csuklós busza 1999-ben Dunaújvárosban állt üzembe GMY-395 forgalmi rendszámmal, és egészen 2021 végiéig, a kiselejtezéséig rótta városunk utcáit. A selejtezését követően magánkézbe került, és az Alba Volán festésmintáit itt-ott magán viselve jelenik meg egy-egy találkozón.