Kevés híján hetven éve használnak motorkerékpárt a magyar rendőrök szolgálati feladataik ellátáshoz. Ennyi év során sok típus megfordult a hivatalos ülepek alatt, és a régi újságokból, feljegyzésekből az is kiderül, hogy nem csak a mai fejvadászok elégedetlenek a „technikával”.
A történet 1926. július 29-én kezdődött. Budapesten, a Mosonyi utcai rendőrlaktanyából oldalkocsis motorkerékpár kanyarodott ki, a két rendőrből álló „legénysége” megkezdte „a székesfőváros gépjárműforgalmi rendjének és fegyelmének biztosítását”. Két hónappal később közlekedési osztály alakult, és a hivatalos adatok szerint a rendőrség szervezetén belül 1928-ban már 5 motorkerékpárból álló külön osztag működött. Mindegyik járműhöz 1-1 vezető és 1-1 intézkedő rendőr tartozott. Motorkerékpárjaik amerikai gyártmányú Indian Scout és Prince modellek, előbbi 600-as, V-kéthengeres, utóbbi 350-es egyhengeres motorral. A harmincas évek elején a csendőrség és a rendőrség egyaránt használt Méray, tehát magyar gyártmányú motorkerékpárokat, V-kéthengeres, 1000 cm3-es, illetve 350 cm3-es egyhengeres motorral. Ezek mellé (felváltására?), illetve állítólag Horthy Miklós kormányzó mozgásának biztosításához 1938-ban oldalkocsis Harley-Davidson gépeket szereztek be.
Ötvenes évek, BMW R 51
A második világháború után, 1950-ben hozták létre a rendőrség közlekedésrendészeti alosztályát, 14 darab oldalkocsis BMW R51-es, három gépkocsi és két úgynevezett hangoskocsi (hangszórós autó) rendszerbe állításával. 1954-ben 15 oldalkocsis és 29 szóló motorkerékpár került leltárba, a felmérés megállapítása szerint nagyon „lefutott” állapotban. Tíz évvel később, 1964-ben viszont már új az állomány, 15 oldalkocsis R60-as képezi a gerincet, mellettük négy M72-es és három Pannónia sorakozott még a garázsban. Hamarosan az R60-as oldalkocsisok helyét szóló R69/S-ek veszik át, akkoriban azt rebesgették, hogy a kifutóban levő modellt egy lemondott svéd rendőrségi rendelést „megörökölve” sikerült beszerezni. Tény, hogy ezeknek a motoroknak az azonosító táblájáról hiányzott az évjárat beütése.
Az R69/S-ek még a nyolcvanas évek elején is rendszerben voltak, néhányat átfestettek fehérre, másokat vidéki szolgálatra adtak át, így Veszprém, Vas és Komárom megyében is volt belőlük, igaz, akkor már a delegációkat BMW R60/7-esekkel kísérték. Ezen a ponton érdemes egy kissé elidőzni, hiszen itt található a magyar rendőrség berkein belül kétségkívül erős BMW-mánia gyökere.
A hatvanas évek végén jött az R 69/S – és a bukósisak
Mint tudjuk, a magas rangú állami vezetők Keleten és Nyugaton egyaránt szeretnek nyitott autóban, motoros rendőrök kíséretében elvonulni a nép sorfala előtt (J.F.K. dallasi útjáig legalábbis). Ehhez a produkcióhoz elegáns és üzembiztos motorkerékpárok kellettek, amelyek kiválasztásában politikai és pénzügyi szempontok egyaránt közrejátszanak. Az Egyesült Államok elnökét a második világháború óta csak Harley-Davidsonok gyűrűjében lehet látni, a német kancellárt pedig BMW-k kísérik. Angliában sokáig tartotta magát a Triumph, de a franciák még De Gaulle idejében is jobbnak látták BMW-re bízni a protokollmotorozást. A Szovjetunióban a különböző BMW-másolatok és „fejlesztések” voltak divatban, de mert ezek messze nem voltak megbízhatók, és mert a magyar biztosításparancsnokok szerettek nyugodtan aludni, ezért jellemzően mindig 15 BMW-je a magyar rendőrségnek. A delegációkíséréshez ugyanis 9-11-13 motorkerékpár szükséges, kettő még a legnagyobb felhajtásnál is marad tartaléknak. Ezek a BMW-k ritkán voltak „befogva” hétköznapi használatra, arra megfelelt a régi vagy olcsóbb motor is, ily módon mindig a BMW volt az etalon, és minden egyebet ahhoz hasonlítottak.
A hetvenes évek közepén például MZ TS Escortokat szereztek be az NDK-ból, az R 69/S leváltásaképpen. A szóbeszéd szerint összesen egy alkalommal kísérte fel valamely magas külföldi vendéget a Béla király úti kormányvendégházba a kétütemű különítmény, és amikor az Istenhegyi út (meg a Mercedesek) füstbe burkolása után felértek, Kádár János, ismerői szerint tőle szokatlan módon, ingerülten azonnal közölte: – Ezeket a motorokat nem akarom többet látni.
12 V-os rendszer, festett lámpaüveg, nagy fékdobos első kerék a P 21R modelleken
Lett is nyomban új BMW-készlet, de a bajor márka magas ára csak nem hagyta nyugodni az olajválság nyomán egyre szűkülő kasszából gazdálkodó pénzügyeseket, akiknek további gondot okozott, hogy 1981 márciusában a BRFK Forgalombiztonsági Osztályán 56 fős motorosalosztályt hoztak létre. Az új egység kezdetben a meglévő BMW és MZ gépekkel járőrözött, de közben folytak a tárgyalások a keletnémet kétüteműek felváltására. 1982-ben az olasz Cagiva gyárral lépett kapcsolatba a rendőrség a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével, és egy évvel később meg is érkezett 10 tesztmotor, valamint négy krosszgép, mert szóba került a magyar krosszválogatott „cagivásítása” is. A nagy lendületvétel közben felvetődött egy magyarországi Cagiva-összeszerelő üzem létrehozása, végül azonban – ahogy az mifelénk gyakran előfordul – se krosszmotor, se rendőrségi, se üzem. Az ügy pikantériája, hogy a Cagivák kifizetése körüli vita támadt, évekig porosodtak egy raktárban, majd 1989-ben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra kerültek járőrmotorként, némelyikük még ma is fut – magánkézben.
Szintén a nyolcvanas évek elején kért először ajánlatot a rendőrség a Yamaha gyártól, ám az üzletkötés csak 1987-ben történt, amikor 86 (más források szerint 80) XJ 650-est vásároltak. Ez a beszerzés sem volt problémamentes, a tengeri szállítás során a sós levegő megtámadta az öntvényeket, hazai légtérben pedig az alkatrészellátás okozott bonyodalmakat.
Véget érnek a raktárévek. A Cagiva is megpróbálta
1987 végén a motorosalosztály motorkerékpár-állománya már igen tekintélyes volt: 16 díszkísérő BMW R65ITC jelentette a csúcsot, mellettük ott volt még 27 BMW, köztük 15 darab R60/7-es (meg néhány veterán R69/S), 40 Yamaha XJ 650P, 30 darab MZ mint járőrözési tartalék (MZ TS és Escort), valamint egy BMW K100 és két Jawa 350.
A Jawákat is a takarékossági hullám vitte a Mosonyi utcába, ahol persze hamarosan kiderült alkalmatlanságuk. Arra a kérdésre, hogy akkor miért tudják ezt a modellt használni a csehszlovák motoros rendőrök, a válasz az volt: ők a gyártól speciális típust kapnak, amit viszont nekünk nem szállítanak.
1978. Az első Yamaha
Nehéz is lett volna a 350-es kéthengeres, kétüteműnek a maga 24 lóerejével felvenni a versenyt a BMW-típusokkal. Azt ugyanis aligha lehet elvárni egy motoros rendőrtől, aki heteken át, mondjuk, egy hatszázas BMW-vel jár és utána átültetik egy Jawára, hogy elfogulatlanul alkosson véleményt. Ez mindig a „mihez képest?” problémakört veti fel. A hetvenes évek elején P20 R, majd 1975-ben P21 R modellekkel szerelték fel az autópálya-rendőrséget. Sok volt a panasz, műszaki kifogás a magyar kéthengeresre, de amikor ezek helyett beállították az MZ Escortokat, mindenki visszasírta a Pannóniát. „Lassúak az MZ-k, nehezen gyorsulnak, a hátsó kerék mellé felszerelt pótakkuk csak tovább rontották a motor stabilitását” – így a panasz 1977-ben, míg 1989-ben például az MZ TS-ek kaptak kritikát, mert hiányzott róluk az oldaldoboz, és kiderült az is, hogy „a Yamahákkal párosával kell járőrözni, mert nincs hozzájuk rádió”.
Rádió az ma sincs a rendőrségi motorok többségén, viszont az állomány hatalmas bővülésen esett át, összesen 639 motorkerékpár áll szolgálati használatban. Még mindig sok az MZ, 377 darab, a Yamaha különböző típusaiból 146, BMW-ből 73 fut, valamint 43 egyéb típust, jobbára ajándékba kapott Kawasakit, Suzukit, Hondát meg 134 segédmotort használnak a motoros rendőrök, akik idén eddig 1,3 millió kilométert tettek meg szolgálati jármű nyergében ülve.
Gajdán-Ocskay-Papp
Fotó: Bartal Ferenc, Csattos Pál, Kristóf László, Vásárhelyi László
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért
