– Új kocsit vett az idén?
– Nem, csak átfestettem a régit.
– Miért?
– Hogy a tulajdonosa ne ismerje meg.

Sok mód van arra, hogy az ember autóhoz jusson, és a szakértők szerint e sok mód egyharmada becsületes. Ha eldöntöttük már, hogy autót veszünk, marad a nagy kérdés: régit vagy újat? Kis autó kell, vagy nagy, egyáltalán, melyik típus a megfelelő, és melyik szín a legszebb? A legfontosabb azonban annak az eldöntése, hogy egyáltalán van-e értelme autót venni. Senkit sem akarok lebeszélni róla, mivel tudom, az én életem is szegényebb lenne az autózás élménye nélkül, de néhány dolgot érdemes jól megfontolni.
Aki csak alkalmilag autózik, és nem is akar később sem többet kocsiba ülni, számolja ki, nem jár-e olcsóbban, ha kölcsönöz. Drága a bérleti díj, de nem kell költeni garázsra, karbantartásra, olajcserére, apróbb javításokra, nem kell törődni a karosszéria karbantartásával, a biztosítási költségekkel. A számolgatás végeredménye többnyire a vásárláshoz vezet. A kocsira semmiképp sem áll a mondás: „Miért ne engedhetnénk meg magunknak legfeljebb nem közlekedünk sokat. Kenyeret nem kér az autó.” Idővel felismerjük, hogy az egészből a kenyér jelenti a legkisebb kiadást.

Régit vagy újat?

A kocsi pénzbe kerül, még ha nem is használjuk. És az autó abban egyforma az emberrel, hogy hiába igyekszünk megakadályozni, mégis eljön az öregség. Vásárlás előtt tehát elsősorban azt gondoljunk meg, ki tudjuk-e használni az autót. A másik, amiről nem szabad megfeledkezni, hogy a kocsi sosem annyiba kerül, amennyi az ára. Ebben hasonlít a retikülre. Az új retikülhöz még egy pár cipő is kell, meg kesztyű is, egyébként semmi öröm sincs benne.
A régi autó vásárlója nagy gondot vesz a vállára, amit akkor érez majd igazán, ha egy hiányzó, rég nem gyártott alkatrész után jár. Ennek ellenére, ha valaki megkérdezi tőlem, mi a jobb kezdő vezetőnek, a régi autót javaslom neki. Az új egy kicsit zsarnok bálvány, akit félteni kell, aki megijeszt bennünket tökéletességével, titokzatosságával, bonyolultságával. A régi kocsik viszont jó tanítók. Megismerhetjük velük az autózás alapjait. Elviselik a gorombább bánásmódot, és az sem okoz nagy zavart, ha a kezdők szétszednek egy-egy alkatrészt. A régi autók tulajdonosai megismerhetik volántársaik szolidaritását is, különösen az országúton, ha például a porlasztót kell megjavítani.

Nézzük meg a kocsi belsejét

Aki autót vesz, és válogathat, jól gondolja meg, milyen kocsi legyen, kicsi vagy nagy, sporttípus vagy kombi. A nők inkább a kis autót kedvelik, a férfiak a sportautóról álmodnak. A végső döntés nemcsak az ártól függ, hanem olyan apró részletektől is, mint a csomagtartó nagysága vagy a garázs szélessége. Befolyásol bennünket korábbi tapasztalatunk is, és az is, amit a szomszédtól hallottunk. Más autó kell, ha többnyire egyedül járunk vele, vagy a négytagú családdal, más, ha anyagot kívánunk szállítani az épülő nyaralóhoz, és megint más, ha hosszú túrákon a kocsiban akarunk lakni. A városi közlekedésben a kis kocsik elvben takarékosabbak, a nagyok viszont – különösen az országutakon – biztonságosabbak. Fordítsuk most figyelmünket azokra, akik kivárják a gyorsan röppenő éveket, hogy átvehessék fényes, új autójukat.

Átadják az új autót

Végre elérkezik a nagy nap, amikor tapasztaltabb ismerőse kíséretében elindul az új autós, hogy átvegye a család büszkeségét. Ez nem olyan, mint amikor az ember megvesz egy kiló burgonyát, igaz, nincs is olyan nagy tapasztalatunk. De talán nincs rá olyan szükség, hiszen itt kisebb a választék, és néha türelmetlenebbek az eladók. Ha többedmagunkkal megyünk, már előre feloszthatjuk a feladatokat. Először is ellenőrizzük, hogy a motor- és alvázszám, esetleg a rendszám megegyezik-e a forgalmi könyvbe írttal. A nagy tömegben előfordul, hogy rá próbálnak beszélni, ne várjuk meg, míg rendesen előkészítik az autót, amíg lemossák, menjünk inkább gyorsan ki az útra. Ne fogadjuk meg a tanácsot! Várjuk csak ki a tiszta kocsit, hogy alaposan szemügyre vehessük. Figyeljük a festék árnyalatait, kutassunk a kezdődő rozsdafolt után, fürkésszük a krómozás hibáit.

Egyes hibákon könnyen lehet segíteni, másokra kérhetünk árengedményt, de minden hibát fel kell írnunk, hogy később ne legyen vita belőle. Nézzük meg a kocsi belsejét, a kárpitozás minőségét. A nem szakember csak nehezen fedi fel a motor betegségeit, de ki tudja próbálni az ajtók zárását, a csomagtér és a gépháztető működését, az ablakleeresztőt és a benzintartály sapkáját is. Azt is könnyen ellenőrizhetjük, vajon elegendő-e a fékfolyadék és az olaj. A kerekek gumiabroncsai az előírás szerint legyenek felpumpálva. Ha mérővel nézzük, már meg is állapítottuk, hogy ez a tartozék nem hiányzik. Az új kocsik gumijait túlzottan felpumpálják, mert állítólag így jobb szállítani a vonatok platóján, a szállítókocsikon. Ne feledkezzünk meg a pótkerékről sem, és ha már arra járunk, nézzük meg a pótkerék tárolóját is. Ha a mélyedésben nedvesség vagy pocsolya van, a vízelvezetés hibájára találtunk rá.

A lista szerint ellenőrizzük, megvannak-e a felszerelési tárgyak, az előírt tartalékalkatrészek. Ezek többnyire apróságok, azonban néha nehéz pótlólag hozzájutni némelyikükhöz. A nagyvonalú bizalom nem kifizetődő. Próbáljuk ki a világítást, ne tartsuk gyerekes dolognak megnyomni a dudát. A gyerekek nagyon szeretik, ha jár az ablaktörlő. Engedjük meg nekik ezt az örömöt, de előtte nedvesítsük be az üveget – legalább azt is megtudjuk, jó-e az ablakmosó. Az autó nem filléres mulatság, kár kapkodni. Jó, ha már előre így számolunk, és a nagy alkalomra kiveszünk egy nap szabadságot. Sokat megtudunk a szakember vezette próbaúton is, nem szégyen, ha kérdez az új tulajdonos. A járó motor hangja is sokat elárul, láthatjuk, könnyű-e a sebességváltás, működnek-e a műszerfal fedélzeti műszerei. Ne feledkezzünk meg a fékekről, a kéziféknek már kis meghúzásra működnie kell, a lábfék már akkor hatásos kell hogy legyen, ha csak három centire nyomtuk be. Figyeljük, elhúzza-e a kocsit valamilyen irányban a fékezés. Gondoljunk a kormánykerékre is, a kanyarban betekert kormánykeréknek az egyenesben magától vissza kell állnia, egyenes úton tartania kell az irányt.

A kocsi okmányait és a tartalékkulcsot ne a kocsiban rejtsük el, mert ezzel nagy szívességet teszünk az autótolvajoknak. Ha hosszabb útra vállalkozunk, tegyük a tartalékkulcsot az útitárs zsebébe, hacsak nem válunk el tőle az úton, vagy haragunkban nem dobjuk ki a kocsiból. Ha még így tennénk, előbb kérjük vissza a kulcsot.

Irány a forgalom!

Az új autó új gazdája immár önállóan indul útra. Ne bánjon autójával túlzott félelemmel, a modern kocsikat úgy készítik, hogy bírják a megterhelést. Persze, nem akármilyet! Az új motornak szüksége van arra az időre, míg az érintkező felületek összecsiszolódnak. Ne közlekedjünk teljes gázzal, de félénken sem, a lassú menet nem használ. Ezért a bejáratást ne városban végezzük, hanem síkvidéki országúton, ami nem veszi túlzottan igénybe az autót. Két időpontot be kell tartanunk.  Garanciális szemlék és az olajcsere idő- (illetve kilométer-) pontját, nem véletlenül adja meg ezeket a gyár. Ha bizonyos időre előírják a legnagyobb sebességet, ügyeljünk a betartására, megéri. A világon készült statisztikák igazolják, hogy a legtöbb baleset az új kocsikkal történik. Vigyázzunk hát nagyon, amíg mi is megszokjuk az új kocsit, és sok esetben a közlekedés új technikáját is. És ha mégis használt autó mellett döntöttünk? Mindenesetre jól válasszuk ki a kedvencet, nehogy úgy járjunk, mint az angol könyvben szereplő család.
– Anyu – kérdezte a kislány, amikor a kocsihoz értek, amely alól az apa lába lógott ki -, mit csinálnak az emberek az olyan autókkal, amelyikek nagyon öregek és sehova se tudnak menni?
A mama kis fintorral válaszolta:
– Eladják édesapádnak.
Ugyanis ilyesmi is előfordul.

Sylva Groszová: Nő a volán mögött 5.
Favics Péter felvételei

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!