A Daimler-Benz cég Mercedes kocsijainak nincs szükségük reklámra. Maga a név már garancia arra, hogy az autó kitűnő minőségű, megbízható – de nem olcsó! Ám Stuttgartban sem ülnek azért a babérokon, és igyekeznek a sajtó kedvében járni. Nincs például új típus bemutatása a tollforgatók részvétele nélkül, sőt, pár napig még használatra, úgynevezett „kóstolgatásra” is kölcsönadják.
Így történt ez velem is, amikor a sajtóosztály egy nem új, de lényegesen módosított 280 CE próbafutására kért fel. A gyárban a motoron, pontosabban a porlasztón lényeges változtatást hajtottak végre. Az alig pár éve gyártott típus ugyanis, noha hamar népszerű lett a vásárlók körében, rendkívül szereti az üzemanyagot. Olyannyira, hogy az utóbbi időben a nagy fogyasztás erősen visszavetette a vásárlást. Lépni kellett tehát, hogy a kocsi továbbra is az eladási lista előkelő helyén tanyázzon. Nos, a konstruktőrök munkája lényegében sikerült, hiszen majd 30 %-kal csökkent átlagosan a városi fogyasztás.
Magam is abban az épületben vettem át az autót, ahol a világ minden részéből összesereglett vásárlók várnak az előre megrendelt típusokra. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, az évi 500 ezer Mercedesnek több mint 20 %-át a helyszínen veszik át a tulajdonosok. Hogy miért? Mert itt olcsóbban kapják. Roppant furcsa volt látni a „Cassa” feliratot egy autógyárban, ahol japánok és amerikaiak, franciák és olaszok álltak sorba, 30-40 ezer márkával a kezükben.
Jobb éjszaka közlekedni
Ám nemcsak kocsit lehet vásárolni a gyárban, hanem az üzemeket megtekinteni is. A látogatók először filmvetítésen vesznek részt, utána kis autóbuszokra szállnak, amik a futószalagok között mennek végig, sőt, a vásárlók két étteremben éhüket, szomjukat is csillapíthatják. Az egész szinte hihetetlen, és tudomásom szerint egyedülálló a világon. A másik nagy élmény a robotok látványa. Ebben a gyárban is mind többet használnak, de azért ember is akad bőven. Azt pedig, hogy a futószalag mellett, munka közben lehet sört is iszogatni, soha nem hittem volna. Igaz, előírás, hogy fél liter délelőtt, fél liter délután, de maga a tény, hogy ott álltak a sörösüvegek a szalag mellett, nagyon meglepett.
Lehúzott ablaknál az utastér bizony zajos
A 280 CE kupénak, amellyel a Stuttgart-Budapest és vissza utat megtettem, motorja 2764 köbcentis, hathengeres, soros, 9:1 kompresszióval, és bizony 98 oktános benzint követelt. 5800-as fordulatszámon 136 kW (185 LE) teljesítményt ad le, de erre ritkán került sor, mert leginkább 4500-as körül haladtam, és ez is megfelelt 160-180 km sebességnek. Este 8 után indultam Stuttgartból, és minden nagyobb rohanás vagy izgalom nélkül értem hajnali két órára Hegyeshalomra. Az éjjeli utazásnak híve vagyok, ugyanis nyáron, napközben sokat kell állni az NSZK-osztrák határon, és ez délben, 25 fokos melegben nem valami kellemes. De Bécsen átjutni is művészet nappal.
A fogyasztás – már elfogadható
A kocsi fogyasztása, amiért a gyár tesztelni adta, nagyon érdekesen alakult. A cég most 15 literre taksálja városon belül, 9,3-ra 90 km/óránál és 11,7-re a 120-nál. Az én átlagom az 1700 kilométerre 13,9 liter volt. A legjobb visszafelé, Budapest és Sopron között volt, a legrosszabb (!?) pedig München előtt, ahol az üres, háromsávos autópályán megnéztem, mégis mennyit megy a kupé. Az órán a mutató 206-ot jelzett, azt hiszem, többet is mutatott volna, de kár volt a gázpedált nyomnom. A száguldással kapcsolatos észrevételem még az, hogy 160-180 az a tempó, amire ezt az autót építették, aki viszont 200-zal megy, annak bizony nagyon gyakran kell megállni tankolni.
A motor, az automatikus sebességváltó, és az összes berendezés az őt során tökéletesen működött. A Michelin gumikra is csak jót tudok mondani. Az utastér hőmérsékletére viszont annál kevesebbet. Igaz, sikerült a legmelegebb napokat kifogni, de ez nem ad felmentést arra, hogy ne legyen elviselhető a benti klíma. Ugyanúgy izzadtam benne, mint egy Miniben, és sajnos, nyitott ablaknál pedig akkora volt a zaj, hogy majd megsüketültem. Ezzel együtt nem kétséges, hogy a 280 CE egészen elsőrendű autó, stabil, gyors, kényelmes, és hogy milyen biztonságos, azt onnan tudom, hogy még a gyár látogatásakor megmutatták azt laboratóriumot, ahol a kísérleti Mercedeseket nagy sebességgel belelövik egy falba. Szó szerint így van, hiszen az üléseken csak próbabábuk ülnek. Az ütközés után az ajtókat ki lehet nyitni, és az utastér is alig deformálódott. Az utazás végeztével fájó szívvel váltam el a 280 CE-től, hiszen a megtett 1700 kilométer alatt példásan viselkedett. Mind esztétikailag, mind műszakilag kitűnő járműnek ismertem meg, igaz, ezt határozottan állítani és megállapítani csak hosszabb távon lehetne…
Belövés a betonfalba
Andrew Frankl
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
