Piaci ütközet: mutasd a forgalmid, megmondom, hol vagy

A bevezetőben idézett mondatok a budapesti használtautópiacon, a bebocsátást engedélyező három jegypénztár mindegyikénél elhangzottak azon a húsvéti hétvégén, amelyen kibővített formában mutatkozott be a régi piac. A szó szerinti idézetek azoktól a haragvó autósoktól származnak, akik vagy rossz néven veszik, ha lezárnak egy főútvonalat, vagy nem szeretik, ha autójukat eltanácsolják a piacról, vagy nehezményezik korábbi, rendezetlenséget engedő rend elmúltát. (Az idézett mondatokban pontokkal pótoltuk a nem szalonképes szavakat.)

Megnövekedett piac, így is szinte minden hely elkelt

A Dobi István út hétköznap nagy forgalmú, fontos főútvonal a vásárváros mentén, hétvégente már hosszú évek óta az autópiac ad neki jelentőséget. A jelentőségen kívül mást nem is kapott az út, főleg nyugodt közlekedési lehetőséget nem, a rendszerint már a reggeli órákban betelt piac körül a helyért harcolók tolakodása, az úton parkolók helyfoglalása, az út másik oldalán kialakult pótpiac gyalogos forgalma megbénította a Dobi István út forgalmát. Az autópiac gazdája, a Fővárosi Tanács V.B. Csarnok és Piac Igazgatóság (CSAPI) így végül is csak legalizálta a helyzetet, amikor megerősített kapuőrséggel, Kresz-táblákkal felfegyverkezve és némi rendőri közreműködéssel ezen a hétvégén hivatalosan lecsípett egy darabot a főútvonalból, és azt, mert a körülötte sorakozó parkolóhelyeket autópiacnak deklarálta.

Térnyerés

A huszárvágás a CSAPI szempontjából remekül sikerült, más az első szombati délelőttön rekord autószámot, 1200 piaci portékát számoltak össze. A korábbihoz képest megnövelt területen nem is fért el ennyi autó, igaz, helyet adott nekik az is, hogy a terület gyarapodása nem járt helyigényes szolgáltatásbővüléssel. Sőt, szolgáltatásnak maradt, ami volt, egy-két büfé, néhány adásvétellel foglalkozó gmk, kulcsmásoló meg egy vécé. Igaz, a CSAPI most ismét engedélyezi újabb mozgóbüfék megjelenését, ezt eddig éppen a helyhiány miatt nem tehette.
– Tudjuk, hogy a piacnak egyszer majd valahol máshol kell helyet találnunk, és ott az alkatrész-árusítástól a járműdiagnosztikáig sokféle szolgáltatást nyújthatunk, de a jelen a Dobi István úti piacé – mondja Horváth László, a CSAPI igazgatóhelyese. – A mind nyomasztóbb zsúfoltság enyhítésére a X. kerületi tanács hozzájárulásával megnöveltük az eladóteret, hogy ezzel megszüntessük a tumultusokat a bejáratoknál, megakadályozzuk, hogy a piac és a Dobi István út forgalma összekeveredjék. Az intézkedés ára, hogy szombat-vasárnaponként reggel 6 és 13 óra között lezárjuk az átmenő forgalom elől a Dobi István utat. Így a Fehér köz, Albertirsai köz, illetve a BNV III. sz. kapuja között a korábbinál körülbelül ötszázzal több autó fér el. Nemcsak a helyet, hanem a piaci időt is bővítettük: csütörtökön és pénteken is kinyitunk délután 15 és 19 óra között, de ekkor az út lezárása nélkül, és a korábbi piacterületen. A piaci díj egyelőre változatlan, és kevesebb sok vidéki árusítóhelynél, személyautónak, motorkerékpárnak, teherautónak egységesen 30 forint.

A küzdelemért való lét

A piacon személyautók, buszok, lakókocsik, teherautók sorakoznak, a szép időben rengetegen sétálgatnak, nézelődnek, olykor alkudoznak, félrehajolnak a szálló szotyolahéjak elől, vagy türelmesen várnak a vevőre. Minden a szokásos, talán csak az „Itt a piros, hol a piros?” stáb hiánya feltűnő, úgy látszik, két dudás nem fér meg egy csárdában; vagy ők, vagy a motoros rendőrök.

Visszafordulásra kényszerítve: DY-os rendszámmal – az autó fiatal korára való tekintettel – a piac területére hajtani tilos

A rendőrmotor nem eladó, még csak kölcsön sem vehető, pedig jó lenne gépesítve megtenni a kapuk közötti tetemes távolságot. A két rendőr gyakran meg is teszi, szükség is van rá, hogy megmutassák magukat, a bejáratoknál olykor olyan a hangulat, mint a vásárnap délutáni M7-esen. Igaz, az autósok itt nem egymást szidják, hanem a piac területét védő idősebb hölgyeket és urakat, bár itt más megszólítás jár e karszalagosoknak. A legingerültebbek azok a taxisok, akik zokon veszik, hogy a fuvart a piac bejáratánál kell befejezniük, hogy kereshetnek más útvonalat. Némelyikükre az ezt közlő tábla sem hat, de még a karszalagosok kitartó magyarázkodása sem, mindent és mindenkit megkerülve a piaccá lett útra hajtanak. Egy-kettőt a piacon viszont is látunk, ablakukon az eladási árról tájékoztató cédulával. A piaci rend az első hétvégén aligha rugalmas a taxik közlekedésével kapcsolatban: A háromévesnél öregebb taxik a 30 forintos helyjegy birtokában be- vagy áthajthatnak, a fiatalabbak választása a visszafordulás, mint azé a Ladáé, amelynek vezetője a piacon beszélt meg randevút Miskolcról ideszállított utasaival.

Hol a vevő?

Az egyik karszalagos nő szívét fogja, nagyon erősen dobog, úgy látszik, nehezen viseli a megpróbáltatásokat az asszony. Pedig a reflexei rendben vannak, az imént ugrott félre az elől a legfeljebb másfél éves Trabant elől, amelynek vezetője akár a piacfelügyelő testén át is be akart jutni az ígéret földjére. Kiabálás, fenyegetőzés, visszafordulásnak álcázott behajtások, és a papírokon feljelentéssé változó, szaporodó rendszámok és túlságosan is gyakori útszéli modor jellemzi a piacoló volántársaink nem elhanyagolható részének magatartását. Persze van, aki megérti a helyzetet, olyan is van, aki a piacra igyekszik és még jegyet is vesz, de azért akad, aki ezt is úgy teszi, hogy jegyvásárlás közben nem állítja meg autóját, a szűkre nyitott ablakon löki ki a harminc forintot, ott kell némi futás árán beadni a jegyet is. Már-már úgy hinném, jobb lenne nekem is eladni az autót, mert ilyen volántársak között életveszélyes lehet az autózás is, amikor megtudom, hogy a mostani piaci rend a korábbinál jóval nyugodtabb munkafeltételeket jelent az őröknek.

Ellenőrzött kórlapok

„Szabálysértést követ el az, aki a piaci forgalomból kizárt árut értékesít, vagy ilyen árut a piac területére bevisz” – olvasható a szabálysértési feljelentések formanyomtatványán. A piac bejáratánál erre, illetve a három évnél fiatalabb autók bevitelének tilalmára tábla figyelmeztet. A piacfelügyelők olykor egy-egy tökmagárust utasítanak a bejáraton kívülre, olykor az autókra kipakolt eladásra kínált cikkeket rakatják vissza nagy türelemmel az autóba (a piacon csak használt járműveket szabad árusítani – így az indoklás), máskor a jegy nélkül bent álló kocsikra tűznek cédulát, de legfőbb gondjuk mindenképpen a forgalmi engedélyek tanulmányozásával, az autók korával kapcsolatos.
– Nekünk az lenne a legjobb, ha megszűnne a három évnél fiatalabb autók adásvételét korlátozó rendelet – mondja dr. Hadházy Lajosné, vezető felügyelő. – Akkor nem kellene állandóan hadakozni a fiatal autók gazdáival és azokkal sem, akik a piacon látható új rendszámokra mutogatva egyenlő elbírálást követelnek. Nem minden frissen kiadott rendszámra érvényes a tilalom, sok itt a vállalattól leadott, használtan megvett kocsi. Az újak egy része nem a Merkurtól vásárolt autó, így értékesíthető, más része pedig illegálisan, fizetés és engedély nélkül hajtott be. Legnagyobb részül pedig eddig sem a piac területén állt, hanem a kijelölt piac tőszomszédságában, öntevékenyen létrehozott zugpiacon kínálta magát – ez pedig kívül esik a felügyelők hatókörén.
Az autópiac térhódítása az első hétvégén zavart okozhatott, mert ekkor még nem alakult ki a nem árusítható autók árudája. Minden bizonnyal ez csak idő kérdése, feltételezzük, hogy e cikk nyomdába adása és megjelenése közötti néhány hétvége elegendő időt ad az átrendeződésre. Azt a felügyelőkkel együtt csak remélhetjük, hogy arra is elegendő lesz ez az idő, hogy a rendelet alkotói meggondolják: a hiány okozta felfokozott kereslet piacszabályzó hatását ellensúlyozhatja-e a korlátozás piacot szabályozó előírása?