Budapest forgalmas belső területén három olyan, hosszú – többnyire egyirányú -, táblával védett útvonal található, amely a baleseti statisztikákban eléggé „szépen szerepel”. Nevezetesen: a Dohány utca, a Wesselényi utca és a Dob utca. Ha ezekben az utcákban gépjármű gépjárművel „találkozva” okoz balesetet, szinte mindig az elsőbbség meg nem adása kerül a helyszínelők jegyzőkönyvébe baleseti okként. Tavaly, novemberig is jócskán fordultak elő ilyen balesetek. A Dohány utcában történt 21 eseményből 11 volt ilyen jellegű, ebből a Klauzál utcai kereszteződésnél négy, az Akácfa utcaira szintén négy, egy-egy pedig a Hársfa, a Szövetség illetve a Nagydiófa utca keresztezéseire esik. Hasonlóan veszélyes a Wesselényi utca-Hársfa utca sarok is, kettő, és a Csengery utca-Wesselényi utca keresztezés egy, balesettel, ugyanígy történt egy-egy a Dob utca-Kertész utca és a Dob utca-Vörösmarty utca sarkon is. Persze, alad még néhány ilyen, például a Wesselényi utca-Nyár utca, vagy a Dohány utca-Kazinczy utca, ahol, szerencsére az idén még nem történt „esemény”, de…
…És ez az a „de”, ahol érdemes kicsit megállni. Biztos-e, hogy ennyi esetben nem adnak elsőbbséget a szűk mellékutcákból kihajtó autósok, saját kocsijukat és életüket is kockáztatva? Érdemes néha kimenni ezekre a sarkokra, gyalogosan vagy járművel, és egy kicsit nézelődni. Feltéve, ha látunk is valamit…
A helyzet ugyanis általában a következő: a mellékutca torkolatához érő autós látja az elsőbbségtáblát. Ráadásul ezeken a „veszélyes sarkokon” az egyirányú utca forgalma is jobbról érkezik. Védve tehát kétszeresen is van. Adna is a mellékutcából érkező elsőbbséget, ha látná, hogy kinek. Mert az esetek felében a kilátást jobbra elzárja egy szabályosan, tíz, tizenöt vagy húsz méterre parkoló furgon, rakodó teherautó, turistabusz, vagy hasonló behemót jármű. Sokszor még éjszaka is. És a kihajtani kívánó azután – pestiesen szólva – „csak sejti, mint macska az esőt”, hogy jön-e éppen valaki. Tehát ki kell óvatosan gurulnia, addig, amíg lát is valamit. Igen ám, de kétoldalt parkolnak, középen csak egy forgalmi sáv van. És a kinézni kívánó vezetőnek járműve orrát bizony ebbe a sávba kell betolnia, ha annyira ki akar érni, hogy már ő is lásson valamit a kilátást elzáró nagyobb jármű mögött…
…És a védett úton, (esetleg jobbról) jön valaki. Sietős taxis, vagy nehezebben fékező nagyobb jármű. Nyugodtan, 40-60 kilométerrel, mert az út száraz, a látási viszonyok jók, és védett úton halad. És előtte, féktávolságon belül „kibújik” a mit sem sejtő, és főleg mit sem látó áldozat. Csörömpölés, csődület, helyszínelés. Az eredmény: vagy nekiment a „kibújónak”, és az a vétkes, hiszen nem adott elsőbbséget, vagy fékezés közben a kétoldalt parkoló járművekben tett kárt, kicsúszva, és akkor is az a vétkes, aki erre a fékezésre késztette. De semmiképpen sem az, aki úgy állt a sarok közelébe, hogy miatta nem lát senki. Igaz, biztosításilag ez a helyzet már rendezett, mert ilyenkor a kilátást elálló jármű szavatossági biztosítása terhére is rendezhető a kár (feltéve, hogy el is ismeri felelősségét, ami viszont kétes, hiszen ő „szabályosan parkolt”) – de nem lenne mégis jobb, ha sem a biztosítónak, sem a rendőrnek, sem az orvosnak egyáltalán nem kellene munkát adni?
A kocsi ablakán kitekintve csak morzsányit látni a keresztutca forgalmából, míg a járda széléről nézve ijesztő látvány az út közepééig kilógó kocsi és az elsőbbséget élvező autó közelsége
Mert megoldás van. Csak jóakarat kérdése. Ha nagyobb, vagy átlátszatlan felépítésű járműnek akad rakodni- vagy várakoznivalója ilyen helyen – miután leállt -, vezetője szálljon ki, tegye meg azt a néhány métert gyalog, és győződjön meg: nem állta-e el a mellékutcákból kihajtók útját? Ha nem, maradjon a helyén, ha igen, keressen inkább más helyet, még ha ezért ötven méterrel többet kell is gyalogolnia vagy az árut cipelnie. És nem a „maszekok kedvéért” – hanem azért, mert lehet, hogy egy-két óra múlva, munkáját befejezve saját járművére ül, és egy hasonlóan „szabályosan”, de kényelmesen várakozó kolléga miatt a másik kereszteződésben őt törik össze… És ezt, saját magának, senki nem kívánja.
Szatmári J. István
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
