Beszélgetés Pentelényi Jánossal, a Csepel Autógyár főkonstruktőrével

Nem könnyű dolog – az általános fogalmak szerint – „elbeszélgetni” Pentelényi Jánossal. Szűkszavú, szűkre-szabott idejű ember. Az elmúlt évek során, – bár gyakran találkoztunk -, ha beszélgettünk is, kizárólag szerkezetekről, gépekről, autókról. Így kezdtünk most is. Rotációsmotorokról, sebességváltókról, szervókormányról esett szó, de közben magáról Pentelényi Jánosról is megtudtam, szinte kikémleltem néhány olyan históriát, amely bizonyára másokat is érdekel. Ő most sem igen mesélt, de szinte egész életét tudtam követni néhány, az otthoni pakolgatás közben előkerült iskolásfüzetből, jegyzetlapról, fényképekről.

Régi rajzok, régi álmok az autóról, amely hamar befészkelte magát a Soproni Állami Reáliskola egykori diákjának gondolataiba. A gépek, a technika szeretetét Barta Miksa tanár úr nevelte itt a fiúkba. Növendékei közül nem egy ma professzor a műszaki egyetemeken, mások hatalmas gyárak technikai irányítói, világhírű alkotások fűződnek neveikhez. Az alkotók nevei ugyan nem mindig kerülnek nyilvánosságra, amikor egy új Csepel típus születik. Az autó nem épület, amelyen szerepelnek a tervezői nevek. Igaz, sok név írására lenne szükség, ha mindazokat felsorolnák, akik egy új, bonyolult autómodell megteremtésében segédkeznek, de a lista élén – úgy gondolom – a főkonstruktőr állana.

Pentelényi János beosztása nem csupán beosztás. Nem csak amiatt, mert több mint tíz esztendeje illeti meg ez a cím a Csepel Autógyárban. Ha egyáltalán létezik született főkonstruktőr, akkor Pentelényi János bizonyára az. Tanúskodik erről egy régi kis füzet, amelyet 1925-ben írt tele az akkor 14 éves soproni iskolásfiú. Az irkalapokat is maga fűzte össze, rajzolt arra autót, és írt rá egy címet. A következőt: „A kis, egyszemélyes, benzinmotoros autó készítése.” Apróbb betűkkel utána még ez áll: „Ábrákkal. Főleg 15 éven felülieknek ajánlható”.

Egy gyermekkori vázlat Pentelényi János rajzfüzetéből. Ilyennek képzelte 14 éves fejjel az automobil szerkezetét

Most az otthoni rámolás során került elő ez a néhány lap is, amelynek soraiból a következőket idézzük:

„Minden diák vágyva vágyódik egy kis autóra, melyben ülve, mint sofőr, végigrobogna az utcákon, a közönség bámulatára. Ez a legtöbb diáknak csak igazi vágy marad. Azonban olyan 15 éven felüli tanuló, kiben van akaraterő s tehetség, az nem sokat sóvárog, hanem veszi a fűrészt, veszi a harapófogót és a többi szerszámot, majd azt mondja, hogy ő autót csinál.”

Egyszerű, világos konstrukciós megoldásokat mutatnak a Pentelényi szerkezetek. A léghűtéses motor, a tengelykapcsoló, a kiegyenlítőmű és a sebességváltó közös blokkja ma már múzeumban pihen

Kevés itt a hely arra, hogy idézzünk tovább, bár igen érdekes olvasni, hogyan írta le ebben a kis füzetben a 14 éves Pentelényi János az egyszemélyes autó készítését, milyen „műhelyrajzokat” szerkesztett a cél érdekében. Pontos méretek a karosszériáról, a motor szerkezetéről és mindenről, ami az autót jelentette. Természetesen olyan autót, amelyet akkoriban képzelt el. Ma megmosolyogja ezeket az elképzeléseket, a vázlatokat. Valóban nehezen indult volna meg a tanácsok alapján készített autó, de ismétlem, 14 esztendős volt akkor, alig látott gépkocsit, amikor első járműveit tervezte. Azóta sok idő telt el, és csak jóval később vette kezébe a fűrészt, a harapófogót. Sokan tudják, hogy végül is megépítette gyermekkori álmát, a kisautót. Előbb ugyan a budapesti Műegyetemre, majd 1930 őszén Németországba került, ahol kijárta a weimari autó- és repülőmérnöki speciális főiskolát. Ezzel egyidejűleg elismerésben részesítették már tervét, amelyet a német kisautóépítési pályázaton értékeltek.

A kis „Pente 500” kocsi 1947. februárjában – Próba 010 – táblával indult útnak az akkoriban merészen modern vonalú, de még ma is elfogadható formájú kisautó. Mint prototípus 100 000 km-t járt be

Igen, a kisautó, amelynek gondolata sohasem hagyta nyugton, ha késve is, de megszületett. A felszabadulás után készített „Pente” típusok, illetve csak prototípusok, több mint százötvenezer kilométert maguk mögött hagyva most a Közlekedési Múzeumban pihennek. De talán olvasóink emlékeznek még a „Pente 500” kisautóra, amelyet éppen 15 évvel ezelőtt mutatott be az akkori „Autó-Motor Sport” című lap. A riporter lelkesedve számolt be a próbaútról. A kocsit Pentelényi János vezette. Ő is tervezte. Szó volt arról, hogy a WM gyártani fogja. A csepeli gyárban dolgozott ugyanis 1934-től, a külföldi tanulmányok befejezése után Pentelényi János. Különleges autókonstrukciókkal foglalkozott. Tulajdonképpen mindig is a speciális járművek érdekelték. Különlegesség volt a maga nemében a „Pente 500”, , majd „600” típus, és különleges feladatokat old meg ma is a Csepel Autógyár főkonstruktőre. Ma már tudja, nem elég venni a fűrészt, a harapófogót…

A „Pente 600” szintén futott már 1947-ben. Ez a modell is csak próbakocsi táblát kapott, – de kitűnően megállta a próbát

Az egykori Steyr licenciából eredeti Csepel autók alakultak ki, ötletes, szellemes megoldásokkal. Sok országban ismerik, becsülik ezeket a járműveket. Főkonstruktőr: Pentelényi János, aki közben az emlékezetes tibeti utat is bejárta a Csepel autókkal. Legyőzték a ritka levegőjű hegyek járhatatlannak vélt ösvényeit is a magyar kocsik. – Nagyszerű út volt, életem legnagyobb élménye – mondja szinte sóhajtva, halk hangján. Valóban izgalmas, érdekes út lehetett. Nem kevésbé érdekes és izgalmas utat járt be Pentelényi János a soproni iskolától a régi WM szerkesztési osztályán keresztül a Csepel Autógyárig. A papírautókból igaziakat alkotott. Elkészültek a kisautók is, bár gyártásra nagykocsik kerültek. Hatalmas teherautók, nyergesvontatók, speciális Csepelek.

A főkonstruktőr mostani programjába tartozik többek között a Csepel D-455 típusú billenőkocsi végleges kialakítása

A kiskocsi múzeumban pihen. A nagy Csepel kocsik tízezrei fáradhatatlanul szállítanak. Sok jár közülük Sopronba is, másol távoli földrészekre jutnak el. És a főkonstruktőr asztalán újabb tervek születnek, várnak döntésre. Padló alatti motorokról, új fékberendezésről, sebességváltókról, tökéletesebb rugózásról, légrugós kísérletekről és ezernyi más műszaki problémáról gondolkodik, tárgyal. Kevés idő jut a családra, a gyerekekre, az unokákra. Bizony, nem könnyű „autót csinálni” akkor sem, ha már 15 éven felüli diák valaki…

Liener György

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!