A világszerte kelendő Golf utódjának tervezésekor nagy volt a tét, mert ez volt a Volkswagen első sikeres modellje a kiöregedett Bogár után, ráadásul kiemelkedő népszerűségével egy új trendet indított el az autóiparban. Mire Wolfsburgban a 2. generáció prototípusa készen állt a tesztelésre, a legtöbb rivális autógyártó már árusította, vagy éppen fejlesztette saját kompakt ferdehátúját. Bár előtte is lehetett hasonló felépítésű autókat kapni, mégis a Golfról nevezték el az új kategóriát! Mindez inkább csak inspirálta a mérnököket, akik már 1979 óta dolgoztak az utódon, melyet a vadonatúj A2-es platformra építettek fel. A bevált koncepcióból mindent megtartottak, ami közel egy évtized távlatából előnyös volt, egyébként lökhárítótól lökhárítóig újratervezték a Golfot.
A karosszéria méretét érezhetően megnövelték, 17 centivel hosszabb és 5,5 centivel szélesebb lett. A tengelytáv 7,5 centivel bővült, ami jó hatással volt az utastér tágasságára és a csomagtartó méretére, utóbbi befogadóképessége 25 literrel nőtt. A forma ennek ellenére látszólag alig változott. Ez tudatos döntés volt a házon belüli dizájnért felelős Herbert Schäfer részéről, aki többek között a Giugiaro-féle vaskos C-oszlopot is átemelte az I-es Golfról, ez azóta a sorozat védjegyévé vált. A modernebb és masszívabb látványt nyújtó formaterv legnagyobb előnye a 0,42 helyett 0,34-es légellenállási együttható elérése volt, így a minimum 95 kg-os súlytöbblet mellett is hatékonyabb lehetett a kompakt Volkswagen.
Első változatát 1,3-as, 55 lóerős, 1,6-os, 75 lóerős vagy 1,8-as, 90 lóerős, karburátoros benzines, illetve 1,6-os, 54 lóerős szívó- vagy 70 lóerős turbódízel motorral lehetett rendelni. Alapáron 4 fokozatú kézi váltó járt, az erősebb változatok és a dízelek azonban 5 fokozatú szerkezetet kaptak, felárért 3 fokozatú automatikus váltót, újdonságként szervókormányt is lehetett kérni.
1984 januárjában bővült a választék az elődből ismert 1,8-as, 112 lóerős, 8 szelepes, Bosch K-Jetronic befecskendezős GTI-vel, és a Golfban újdonságot jelentő katalizátorral. Először a legerősebb polgári változatból, az 1,8-asból dobták piacra az elektronikus befecskendezővel kombinált, tisztább üzemű kivitelt, majd 1985-től a többi benzines és a turbódízel is elérhető lett katalizátorral, utóbbi a keverékképzés változatlan módja miatt csak 60 lóerőt adott le. Az első katalizátoros GTI-nél megtartották a mechanikus K-Jetronicot, ezért a teljesítmény 107 lóerőre csökkent. Ezzel szemben az Opel 1986-tól 1,8-ról 2,0 literesre növelte a Kadett GSi motorját, ezzel a nagy rivális katalizátorral is 115 lóerős maradt. A Volkswagen válasza a 16 szelepes GTI volt, amely 1987-ben a KE-Jetroniccal 129 lóerőt teljesített. Természetesen az Opel sem adta fel, az 1988-as GSi 16V már kereken 150 lóerős volt. Wolfsburgban már nem bízták a szerencsére a vetélkedést, 1989-ben 71 példányt készítettek a kompresszoros G60 Limited modellből 210 lóerős teljesítménnyel, majd miután az Opel nem izmosította tovább a GSi-t, megelégedtek az 1990-től rendelhető 8 szelepes GTI G60 160 lóerejével. A szaklapok szerint a német hot hatch-ek párharcát mégis az Opel nyerte, mert a GSi könnyebb, fürgébb és takarékosabb volt a G60-asnál…
1986-ban a két zárható differenciálművel ellátott Syncro összkerékhajtás is megjelent az extrák között, ehhez a kivitelhez az 1,8 literes, 90, majd az 1987-es frissítés után 98 lóerős benzines alapáron járt. Ez volt a koncepciónak szánt, végül a nagy érdeklődés miatt 1990-től a Steyr-Daimler-Puch grazi üzemében sorozatban gyártott Country motorja is. Ausztriába félkész Syncro Golfok érkeztek, azokat egy csővázas keretre erősítették, ezzel együtt 120 mm-rel megemelték, a motort azonban mélyebben építették be, emiatt praktikusan 63 mm-rel nőtt a hasmagasság. A Country elöl, hátul és alul is terepjárók karosszériájáról ismerős védőelemeket, ködlámpákat, külső pótkereket és matricákat kapott. Az alpesi régióban népszerű típusból 7735 darab talált gazdára.
A Golf a 80-as évek végére Európa egyik legnépszerűbb autójává vált, a frissítést természetesen nem mismásolták el a németek. 1987-ben eltűnt az első háromszög ablak, a tükrök előrébb kerültek, a hűtőrácson ritkább csíkozás, elöl-hátul nagyobb embléma, odabent pedig új kormány, ülések, kapcsolók és kibővített felszereltség igyekeztek még népszerűbbé tenni a kompakt Volkswagent, amely 1988-ban már a 10 milliomodik példányánál járt. 1989 nagy dobása a raliautó homológ utcai változataként 5071 darabos szériában piacra dobott Golf Rallye volt, amelybe csaknem minden tudást belezsúfoltak. A szélesített 3 ajtós karosszériát szögletes fényszórókkal és egyedi, színrefújt lökhárítókkal tették könnyen felismerhetővé, sportfutóművel, blokkolásgátlóval, elektromosan állítható Recaro ülésekkel és minden elérhető extrával felszerelték. A G60-as 1,8-as motorja 1781 helyett 1760 köbcentis változatban került bele, így az 1700-as osztályban indíthatták, a 160 lóerős teljesítmény megtartása érdekében nagyobb intercoolert építettek be, mindezt az összkerékhajtással tették teljessé.
A berlini fal leomlásának évében még egy utolsó frissítést kapott a széria, a leglátványosabb újdonság a bizonyos kivitelek esetében használt, részben színrefújt, nagyméretű lökhárító volt. 9 év alatt több mint 30 különböző speciális szériával és különkiadással jelentkeztek a németek. A II-es Golfból összesen 6,3 millió példány hagyta el a két németországi, a belgiumi, a jugoszláviai, az amerikai, a mexikói és a dél-afrikai gyárat, ami azt jelenti, hogy a világ csaknem minden pontján forgalmazták. Persze a keleti blokkban csak korlátozottan volt elérhető, igaz, Magyarországon a Merkurnál is meg lehetett kapni, és még a Porsche Hungaria kínálatában is szerepelt, sőt, a rendszerváltás után rendőrautóként is az utcakép része volt. Ennek emlékét többek között a Kisváros című krimisorozat őrzi, itt a Hollósi Frigyes által megformált Járai Béla civil rendőrautójaként is látható volt nyomozói BIT rendszámmal. Az itthon futó Golfok többsége használtan érkezett, a javított korrózióvédelem és a korszak német autóira jellemző minőség, illetve tartósság hosszú élettartamot garantált.
