Hajdú-Bihar megye legnagyobb adok/veszek csoportjában lettünk figyelmesek Bálint Tamás bejegyzésére, aki szeretett pedálos Moszkvicsaitól kíván megválni. Mint kiderült, 15 évvel ezelőtt vásárolta meg az első járgányát, amit később ő maga újított fel.
– Egyből rákaptam az ízére – fogalmazott a Haon érdeklődésére, amikor a több tízéves szovjet szuvenírekről kérdeztük. Tamás több internetes oldalon hirdeti féltve őrzött kincset, és mi tagadás, az emberek imádják a mini autókat, sokan saját élményeiket osztják meg a többi érdeklődővel.
– A gyűjteményem darabjai 30 évesek, eredeti állapotúak, a hajtásuk jól működik. Több évig a padláson álltak, leporoltam őket, és most már csak arra várnak, hogy új gazdára találjanak – fogalmazott. A kisfia, Bálint Máté barátainak is nagyon tetszenek a mini verdák, így a szülők elengedhetetlennek tartották, hogy készüljön róluk és a harmincéves szuvenírekről egy közös fotó.

Komoly iparággá nőtte ki magát
A Moszkvicsok szerelmesével folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a lábbal hajtott kis járművek már az 1900-as évek elején megjelentek. Kezdetben a fából készült felépítményt kézzel festették. Néhány évtizeddel később a játék örömét már fémkarosszériás automobilokkal élvezhették a kiváltságos gyerekek, és a század közepére komoly iparággá nőtte ki magát a pedálos autók gyártása.
A vasfüggönyön túl Mercedes, BMW, Citroën és Ford kisautókat is készítettek. Ezeknek a nyugati kocsiknak a működési elve nem tért el a kelet-európai piacra jutó Zsiguli, Volga vagy Pobjeda járművekétől. A legelterjedtebb errefelé a Moszkvics lett. Ezen a néven három széria került ki a gyártósorokról az 1960-as évek közepétől egészen a ’90-es évek végéig.

Az első generációs „gömbik” vonalai nem tudni, honnan erednek, de feltűnően hasonlítanak az ötvenes években gyártott amerikai Studebaker Championra. 1973-ig kismértékű eltérésekkel, de kétféle változatban kerültek a boltokba. Különleges formájukon kívüli érdekességük, hogy az eredetileg Pobjeda és Warszawa autók belső terét megvilágító egységek szolgáltak első lámpaként.
Mindezeken túl 1973-ban már az Ezermester újságból megtudhattuk, hogy miként alakítsuk át elektromos hajtásúra az autót. 1974-ben kezdődött a 408/412-es sorozatra leginkább hasonlító két körlámpás gyártása. Ezek a szögletesebb formájú lemezautók már alumínium díszcsíkkal és lökhárítóval készültek.
A barna műszerfal kárpitozott műbőr üléssel párosult. Az első lámpák valódi foncsort kaptak, az ablakot imitáló keret helyére pedig plexi került. 1981-ben, ahogyan a normál autógyártást, a kisautókat is elkezdte utolérni a plasztikforradalom. A műszerfal színe feketére változott, és az alumínium díszlécek alá is sötét színű csík került. Az 1985-től készült Moszkvicsokon az alumínium lökhárítót és a színes műbőr üléseket teljes mértékben leváltotta a műanyag – olvasható az Origó cikkében.