…Megállapítható…a gyújtás…a benzin-levegő keverékének…aránya…
Valahogy így hangzottak azok a szófoszlányok, amelyek a rádió reggeli hirdetéséből a vízcsobogáson áttörve megütötték a fülem a fürdőszobában. – Ez kell nekem! Effajta készülékkel bizonyára felderíthetem Trabantom csörgedezésének okát? Megszégyenítem a szervizt, ahol már három garanciális vizsgálaton jeleztem, hogy szarkák csintalankodnak a motorban. De hasztalan: a szarkák maradtak, sőt, mostanáig – hatezer kilométerig – szépen fejlődtek, és rontják a motort, meg a kedvemet.

Délelőtt, amint időm engedte, feltárcsáztam hát a közeli Start kiskereskedést, hátha ott is kapható a szerkezet, amelynek még nem tudom a nevét.
– Nem, nem hallottam a hirdetést – válaszol a tulajdonos. – Nálam kapható ilyesfajta műszer néhány éve, ötven forintért, de a hirdetés valószínűleg újdonságot jelez. Tessék felhívni az Autókert, azonnal mondom a számát…
Mondaná, de megköszönöm és elindulok a legközelebbi Autóker boltba, a Jókai térre.
– A reggeli hirdetések közt hallottam a rádióban egy okos kis szerkezetről, amellyel ellenőrizhető a gyújtás, a benzin-levegő keverék helyes aránya.
– Talán erre gondol? – tesz elém az elárusító egy dobozt.
– Ezt reklámozták reggel? – bizonytalankodom. – És jó ez az új Trabanthoz is?
– Nem tudom. Hallotta valaki a hirdetést a rádióban? – teszi fel az árusító a körkérdést munkatársainak. Nem tud róla senki. De nyúlnak a telefonért, azonnal megkérdezik a Vevőszolgálatot. Tárcsázás. Mással beszél. Várakozás. Újra tárcsázás.
– Nem jelentkezik a Liszt Ferenc tér – közli az elárusító.
– A Liszt Ferenc tér? Hiszen az itt van néhány lépésnyire!
Udvariasan eligazítanak, s a két Autóker bolt egyikében megtalálom a Vevőszolgálatot. Az ügyintéző épp tárgyal valakivel, majd az ügyfél távozása után hozzám fordul.
– A reggeli hirdetések közt hallottam… – mondom szövegemet.
– Én nem hallottam. A hirdetések különben is… – egy kézmozdulattal fejti ki véleményét, mert cseng a telefon. Válaszolgat, közben int, hogy üljek le. Fejbólintással köszönöm meg, de állva maradok: jelzem, hogy csak egy címet kérek. A Vevőszolgálatos visszateszi a kagylót. Töprengve néz rám, aztán az asztalra, majd a fejem fölé, valahova a sarokba. Követem a tekintetét: talán oda van felírva a cím, ahol a kis szerkezet kapható?
– Igen, igen, – élénkül fel – azonnal megkérdezem a Trabant szaküzletet, hogy van-e ilyen műszerük. – Füléhez emeli a kagylót, tárcsázásba kezd, de közben új ügyfél lép be. – Mi tetszik? – kérdi, és a tárcsázást megszakítja…
– Nem tetszik várni?
– Köszönöm, majd magam járok utána…
A fémkeretes nehéz ajtó szokatlan függőleges fogója kicsúszik a kezemből, akaratlanul is jelzi lelkiállapotomat. Hazaérve, többszöri tárcsázásomra jelentkezik a Trabant bolt.
– A reggeli hirdetések között.. – mondom szövegemet.
– Nálunk nincs.
– Hol kapható?
– A Jókai tér 1-ben.
– Nem tudja véletlenül a telefonszámot?
– Nem vagyok telefonkönyv!
– Ez igaz – röstellem el magam és előveszem a telefonkönyvet. Három számot is találok a Jókai tér 1 alatt, de melyik lehet a jó? Talán éppen az a bolt, ahol először jártam? Nem, hiszen az valahol a hatodik-hetedik házban lehetett, és ott nem tudták, az új Trabanthoz megfelel-e a készülék. Mit tegyek? Kihez forduljak? Talán a Központban valakihez? Szántja az ujjam a sok számot, osztályt. Keresem a reklámfőnököt, propagandaosztályt, vagy valami hasonlót. Megvan! A Titkárság! Ott minden titkot tudnak! Első hívásra kellemes női hang jelentkezik.
– A reggeli hirdetésben… – fújom a szövegem, majd röviden vázolom kudarcaim történetét. Hallgatja ügyemet, de nem utasít máshoz, hanem türelmet kér, utánanéz, hol kapható a „titkos” műszer. Érződik a hangján a segítési szándék és a röstelkedés – mások miatt. S valóban, néhány pillanat múltán mondja a címet: Hobby-bolt, Népköztársaság útja 12. A telefonszámot is közli. Megköszönöm. Tárcsázom a számot. Igen, kapható nálunk Colortest az új Trabanthoz. Ötig vannak nyitva. Máris indulok, sietnem kell. Fél öt után érdek a megadott címre. A bolt zárva. Nézem a cégtáblát: ez nem a Hobby-bolt! Hova tűnhetett? Tanácstalanul nézek körbe, megakad a szemem a túloldalon, ahol valami AUTÓÁPOLÁS feliratot látok. Talán ez a Hobby-bolt? Átvergődöm az autóáradaton. Nem, Colortest itt nem kapható;a Hobby-bolt a 28-ban van, a túloldalon. Ismét nyargalok, törölgetem a homlokom, mielőtt belépek.
– Colortest kellene az újtípusú Trabanthoz.
– Csak a régihez van…
– Telefonon azt a felvilágosítást kaptam mintegy fél órája, hogy van – húzom fel a szemöldököm.
– Sajnos nincs, de…
Fulladozva érek a megadott címre. A boltot zárva találom. Mit tegyek hát? Gyerünk vissza a Jókai-téri boltba, most már tudom, hogy 14-es kell, hátha azt mutatták délelőtt. Futok a Nagymező utcáig. Itt erős a forgalom, várnom kell – szerencsémre. Szemem közben a túloldali kirakaton áll meg, autós cikkeken. Bevágódom az üzletbe és végre, kezemben a vágyott műszer!
– Már a kilencedik helyen járok, az Autóker hirdetésére – mondom örömmel az elárusítónak.
– De ez nem az Autóker, hanem a Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Vállalat autóápolási cikkek boltja – világosít fel az elárusító.
Otthon sietve áttanulmányozom a doboz tartalmát és a használati utasítást. A jegyzéken szerepel valami hosszabbító kulcs, de ilyen nincs. A hosszabbító kábel műanyagfejét is keresem, csak fémes végek vannak. A Colortest egyébként kitűnően bevált, érdemes volt felfigyelnem a hirdetésre. Most a márkaszervizen múlik, hogy végre kiszedje a motoromból a közben szépen kifejlett szarkákat.

Venczi Gyula

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!