Tavasz idején már nyitva lehet hagyni az autók ablakait, és így az üvegből készült válaszfal időnként eltűnik. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a közvetlenséget elősegítő nyitott ablak nem csupán arra ösztönöz, hogy egymás iránti előzékenységünkről élőszóval is tájékoztassuk egymást. Azt öröm hallani a nyitott ablakon át, amikor a volán mellől kiszólnak, és nemcsak néma játékkal jelzik, hogy előnyt adnak. Ugyanez fordított kezdeményezésként – amikor a járda szélén állók közül mondja valaki az autósnak, hogy: „Menjen csak!” – szintén jó jel. Természetesen olyan esetekre gondolunk, amikor érezni, hogy természetesnek tartva, szívesen adják meg ezt az előnyt. De akadnak sajnos, akik az ablaknyitást arra tekintik jó alkalomnak, hogy gorombaságaikat, bárgyú megjegyzéseiket kiáltsák a szabadba. Amíg hidegebb volt az idő, ugyanezeket a szónyilakat nem lehetett akadálytalanul célba juttatni.
Valamennyien tudjuk, hogy különböző természetű, különböző tulajdonságokkal rendelkező emberek járnak az utcákon, az utakon. Gyalog, motoron, kocsikkal, buszon vagy villamoson. Nap mint nap számos fizikai inger, benyomás is ér bennünket, amelyekre akarva, akaratlanul, így vagy úgy reagálunk. És bizony nagyon jó lenne, ha a nem mindig zavartalan közlekedési helyzetekben oly módon reagálnánk az adódó eseményekre, hogy ezzel nem tennénk még idegesítőbbé a légkört. Vagyis, az ablaknyitást se arra használjuk, hogy a bosszantó, néha nagyon is sértő, meggondolatlan, otromba megjegyzéseket könnyedén juttassuk át egyik vagy másik irányba…
(L)
A gépkocsivezetőkről is olvashatunk érdekes gondolatokat dr. Hárdi István, nálunk már hetedik kiadását megért könyvében, amelyben „Lelki élet, lelki bajok” címen foglalta össze az ember körüli megfigyeléseit. Bizony, újból belelapozgattunk kötetébe, amikor erre az oldalra válogattuk a szavakat és a rajzokat. A karikatúrákra ugyan az Ausztriában megjelenő „Aktuell” c. lapban, a Steyr cég folyóiratában figyeltünk fel, és reméljük, a szerkesztők nem haragszanak meg, hogy kölcsönkérjük ezeket a nemzetközi autós típusokat. Találkozunk velük az utakon is. Nem ismeretlen az ilyen RÁTARTI figura sem…
SÉRTŐDÖTT, MELANKÓLIKUS partnerek is hajtanak közöttünk, bizony néha bosszantó módon. Mindent másként csinálnak, mint ahogyan a mellettük, mögöttük, de még előttük haladó számára is előnyös lehetne.
A LOBBANÉKONY, A HEVESKEDŐ sem alkalmazkodik a kocsioszlopban uralkodó logikus szokásokhoz, sőt, éppenséggel bosszantja, veszélyezteti társait. Dühös, ha megelőzik, de őrjöng akkor is, ha ő nem tud valakit maga mögött hagyni. Hajlamos arra, hogy még a zárt ablak mögül is kiabálja szitkait. Ha pedig a leeresztett üveg mögül harsoghat, miközben dühöngve szabálytalankodik, rendkívül kellemetlen partner a közlekedésben. Persze, akkor sem kellemes, ha kiszáll a kocsiból…
Egy ilyen CSENDES, FLEGMATIKUS volánforgató is okozhat zavart? Egy ilyen békés, virágot szerető jó emberrel is lehet valami bajunk? Lehet bizony, ha mindenről megfeledkezve ballag vagy ténfereg kocsijával azon az úton, amelyet nem csupán az ő számára nyitottak meg. Nem akarja tudomásul venni, hogy ugyanott mások szabályosan szeretnének – és tudnának is – haladni, ha a flegmatikus persze nem éppen ott lődörögne. Persze, nehéz megállni, hogy ne üzenjünk át neki a nyitott ablakon, de ha üzenünk is, ne legyen csípős a szöveg…
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
