Az első meglepetés akkor ért, amikor lehetőséget kaptam: mondjak róla véleményt, hisz tipikus női autó. A feladat nem állt távol tőlem, hosszabb ideje egy Polski FIAT 126-ossal járok. A Cinquecento azonnal belopta magát a szívembe. Aztán elindult a meglepetések sorozata. Az autó méreteihez képest (a maga 322,5 centiméterével csupán 17 centiméterrel hosszabb a P. 126-nál) meglepően tágas a belső tér. Az ülések előre-hátra mozgathatók, az üléstámla dőlésszögének állíthatósága a vezető kényelmén túlmenően a biztonságot is szolgálja (a kis Polski merev üléstámlája merénylet a biztonság ellen). Az ülések viszonylag magasan vannak, s óriási első szélvédő gondoskodik arról, hogy a vezető még kényelmesen hátradöntött ülésből is jól láthassa az utat. Én legalábbis jól láttam, de örültem, hogy nem nőttem 180 centire. Nem irigyeltem ugyanis kollégámat, aki szálfatermete miatt törökülésben volt kénytelen a volán mögé préselődni. Mulatságos volt, ahogy hosszú lábait próbálta elhelyezni, miközben kétségbeesetten igyekezett két pedál közül egyszerre csak az egyiket taposni. Némi vita után igazat kellett adnom neki: nem az ő talpa extraszéles, hanem a pedálokat méretezték kecses, 37-es lábakra. Megfogadtam a tanácsát, sohasem vezettem 43-as cipőben.
Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, tudom-e, miért nincs a női autókban tükör a vezető napellenzőjének hátoldalán. Arcán kaján férfivigyorral közölte, azért, mert a nők képesek lennének azt használni visszapillantó tükörként. Miután tükröt valóban nem találtam, megnyugodtam: testre szabott feladatot kaptam, a Cinquecento tényleg női autó. Ezzel együtt nem bántam volna azt a másik tükröt, mert a belső elég kicsinek tűnt. Szerencsére azonban az autó mindkét oldalán, belülről két irányba mozgatható, viszonylag nagy tükör könnyíti meg a hátralátást. A műszerfal logikusan elrendezett, jól áttekinthető. Mindent FIAT-osan nagyméretű és egyszerű. A helyzetjelző és a városi világítás ugyanannak a gombnak két fokozatban történő megnyomásával kapcsolható, ami zavart, mert néha szórakozottan csak a parkolófényt kapcsoltam be. A műszerfal közepén, jól látható helyen digitális kijelzésű óra segített, hogy mindenhová időben érjek, bár digitális órát nem volna szabad autóba tenni, mert elvonja a vezető figyelmét. Szintén minden nehézség nélkül elérhető a fűtésszabályzókar, rögtön mellette a háromfokozatú ventilátor kapcsolója, amely 2-es és 3-as fokozatban pillanatok alatt kellemes hőmérsékletet teremt az utastérben.
A Cinquecento nem kapott zárható kesztyűtartót, és mintha egy kategóriával nagyobb autó műszerfalát látnánk
Régi szokásom, hogy miután beülök az autóba, nyomban bekapcsolom a rádiót. A Cinquecento vezetőjének jó közérzetéről a Philips cég programozható, gyárilag beépített rádiósmagnója gondoskodik. Azonkívül, hogy minden gombja könnyen, egyszerűen kapcsolható, rendkívüli előnye, hogy hangja elnyomja a kalaptartó nem túl zavaró, de kitartó zörgését. Az elérhető közelség sajnos nem mondható el a hátsó ablaktörlő, valamint a hátsóablak fűtéskapcsolójáról, ezekhez némileg előre kell hajolni. A műszerfalon az „anyósülés” előtt kiképzett óriási tér láttán felcsillant a szemem: végre egy autógyár, mely gondolt arra, hogy a nők táskát hordanak. Kiderült azonban: nem aktatáskára számítottak. Sebaj, gondoltam, legfeljebb a többnyire nálam lévő könyveket teszem oda. Már majdnem büszke voltam a megoldásra, amikor egy lendületes kanyarodás után mind szanaszét repült. Úgy döntöttem, praktikusabb s esztétikusabb is, ha a holmimat inkább a hátsó ülésen helyezem el. S ha már két helyes kis kampót is odakészítettek nekem, ráakasztottam frissen tisztított kosztümjeimet. Nem is gyűrődtek össze. S ha valaki jó francia szokás szerint egész hónapra egyszer vásárol, jól teszi, ha a hátsó üléseket lehajtva megnöveli a csomagteret, ami a tágas belső tér miatt egyébként igen kicsire sikerült.
A jócskán előredönthető ülések és a 72 fokos szögben nyitható ajtók megkönnyítik a beszállást a hátsó ülésre
Amit a legjobban szerettem benne, az a fogyasztása – városi forgalomban sem érte el a 7 litert –, ez rendkívül jónak számít, hiszen automatikus szivatós, s a teszt a hideg téli hónapokban készült. A benzintartály 35 literes, s 95-ös oktánszámú, ólmozatlan benzinnel kell megtölteni. Sárga lámpa figyelmeztet, keressünk egy kutat, de ekkor még 8 liter tartalékunk van. A motor 903 cm3-éhez s 41 lóerejéhez mérten igen jól gyorsul. Hogy a lámpa zöldre váltásakor több alkalommal sikerült elsőként startolnom, talán nem csupán annak köszönhető, hogy „ellenfeleim” megbűvölten nézték a hazai utakon még soha nem látott csodabogarat.
Valószínűleg a hideg számlájára írható, hogy néha hosszabb ideig kellett a hátsó ajtó zárjával bíbelődni
Hozzá fűződő gyengéd érzelmeimet csupán egy alkalommal ingatta meg. Egy napsütéses, ám hideg reggelen „három lábon állva” fogadott. Első gondolataimat nyomdafesték bizonyára nem tűrné, de – saját autóm jóvoltából – gyakorlott kerékcserélő lévén nagy vehemenciával előkotortam a pótkereket, majd egy legószerű decens kis csomag akadt a kezembe, félrelöktem, s kerestem tovább az emelőt. Mivel a csomagtartó már üres volt, felötlött bennem a gyanú, a kis csomagban lehet a hőn áhított szerszám. Kiszabadítottam a szerintem egyenesen ráöntött műanyag házból, s megpróbáltam nem gondolni arra, hogy vissza is kell csomagolnom. Tévedtem, amikor azt gondoltam, az én autómnál egyetlen járgánynak sem lehet bonyolultabb emelőszerkezete. Találékonyságom végül rávezetett a helyes megoldásra. Néhány segítőkész autós lelkes szurkolása közepette a kerék – s kicsivel később az emelő is – a helyére került. A babérokat azonban már csak a munkahelyemre – könyékig olajosan – megérkezve volt időm learatni.
Komolyabb bevásárlásoknál csak a hátsó ülés lehajtásával megnövelt csomagtartóban férnek el a csomagok
Összefoglalva: az együtt töltött néhány hét alatt igen megszoktuk s megszerettük egymást. Igazi társa lehet minden nőnek. Üzemzavar egyetlenegyszer sem fordult elő. Megbízhatóan teljesített a hosszabb vidéki utakon is. Senkinek sem ajánlom azonban, hogy családi autónak tekintse. Én megpróbáltam. A mögöttem ülők igen ferdén néztek rám. Az, hogy az utakon érdeklődve figyelték, megszólítottak, információkat kértek róla, remélem, azt jelenti, szeretni fogják. Elsősorban persze a nők, de a kisautópárti férfiaknak sem fog csalódást okozni. A magam részéről, osztozom Agnelli úr lelkesedésében.
Kecskeméti Andrea
Fotó: Balog Róbert
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
