Nézem a taxisort. Hosszú. Legalább tizenöt jármű. Nézem a szélvédőket. Mindegyik mögött ott a pecsétes, arcképes, piros vonallal megjelölt igazolvány. Mert ide, a repülőtéri taxiállomásra csak igazoltan sorolhat be bárki is.
Nocsak! Teljes lenne a siker? Hol vannak a hiénák, a tolakodó, a galerin kívülieket kiszorító vagányok? Majdnem elhittem, hogy nincsenek. De látom őket, kicsit távolabb. A lenti parkolóban. Ott a kocsijuk, maguk éppen vadásznak. Utasra, bent, a főépületben. Ott, ahová az igazolványos taxisok, a becsületesek, nem lépnek be. Azt reméltük, végre rend lesz. Hogy sikerül megszüntetni azt a katasztrofális állapotot, ami a repülőtéren és környékén kialakult. Végre sikerül kiszorítani a gátlástalan gengsztereket és helyet szorítani a becsületes taxisoknak. Hogy ne kelljen az egész országnak szégyenkeznie az érkező külföldi előtt. Hogy ne legyünk kitéve – magyar utasok lévén – a „foglalt vagyok valutáért” helyzetnek. Ezért reméltük, hogy az LRI és a Taxisok Budapesti Kamarája között létrejött megállapodás tisztázza a helyzetet. Tisztázta?
*
Mit vállalat a kamara? Mit vállaltak a City, Buda, Rádió, Gábriel, Volán és Főtaxi pilótái? Azt, hogy fizetnek minden hónapban, s ezért jogot nyernek arra, hogy a reptérnek taxizzanak. Hogy csak azok a taxisok vehetnek fel Ferihegyen (az I-es és II-es terminálon), akiknek van érvényes igazolványuk. Hogy nem szállnak ki kocsijukból utast felhajtani, nem válogatnak a fuvarok között, érkezési sorrendben veszik fel őket, nemzetiségüktől függetlenül. Hogy nem kényszerítik beszállásra az utast, ha annak valamilyen okból nem tetszik a kocsi és másikba szeretne szállni. (A taxis nem válogathat, az utasnak ellenben joga van ezt tenni a pénzéért.)
Mit vállalat az LRI? Hogy csak az igazolvánnyal rendelkező taxisok jelenlétét tűri meg, hogy apparátust alkalmaz az ellenőrzésre. Teheti, hiszen ez a placc magánterület, tulajdonosa megszabhatja, kit enged be rá. Van megállapodás. Van igazolvány. Van ellenőrző apparátus, ha a névre jól emlékszem, a „Nyugalom” őrző-védő kft. emberek, velük kötött szerződést az LRI. És van verekedés. Van belőle büntetőeljárás. Nincs: nyugalom.
*
*
Az igazolványos taxisok egy része állítja, hogy nagyobb a rend, sokkal nagyobb. Mások szerint megint hátrányba kerültek a hiénákkal szemben. Azok ugyan nem állhatnak be a sorba, de a nyilvános parkolóba igen, aztán szépen lezárják az autójukat, és megteszik, amit az igazolványos nem tehet: bemennek a főépületbe utast szerezni. Ráadásul akkor sem lehetne tenni semmit, ha minden erőt megmozgatnának ennek érdekében. Nincs jogalap. A „parkolóból dolgozó” nyeregben érezhetik magukat. Nem bizonyítható, de az a pletyka is járja a taxisok között, hogy bár az ellenőrzésre hivatottak nagy többsége lelkiismeretesen dolgozik, akadnak köztük, akik maszekolnak, az ellenőrzés helyett biztosítási ügynökösködnek. Nagy kérdés, hogyan távolítja el az illegálisan taxizót az ellenőr, miután biztosítási szerződést íratott alá vele. Persze lehet, hogy ezt csak rosszindulat (vagy keserűség?) mondatja egyik-másik taxissal.
*
Az LRI tartja a szavát. A Malév-gépeken már tájékoztatják az utasokat, a repülőtéri váróban újra és újra elmondják – több nyelven –, hogy csak olyan taxiba üljenek, amelynek szélvédője mögött ott az igazolvány. Tarifát ellenben nem tudnak közölni. Pedig szeretnének. Igaz, nem tízfélét, hanem egységeset. Csakhát a taxi szabadáras, s ha a különböző társaságok netán meg akarnának egyezni a taksában, vétenének a versenytörvény ellen, rájuk lenne süthető a kartell-alakítás vádja. Mert versenynek, szabad versenynek kell lennie. Ahány taxivállalkozás, annyi tarifa. Akkor is, ha nem akarják! Pedig ha valahol, a taxinál éppenséggel semmi értelme ennek. Általában igaz, hogy a vevő kapjon különféle ajánlatokat, hogy legyen módja választani, a taxi viszont nem zöldség. A répáról ránézésre megmondható, megéri-e az árát, ha nem tetszik, megyek egy másik zöldségeshez. A taxiról csak az út végére derül ki, megfelelt-e vagy sem. Ez nem önszabályozó piac, amely kiszűri, kiveti magából a kalandorokat, gazembereket. Ide s tova tíz esztendeje működik ugyanígy, és semmi jelen az „öntisztulásnak”. Ha egy üzletben becsapnak, oda nem megyek többet vásárolni. De honnan tudjam előre, melyik taxis ver át? És honnan tudjam, ki a tisztességes taxis? A személyszállítás szabadáras. Van, aki kilométerenként 20-22 forintot számít fel, van, aki ötvenet. De lehet, hogy mire célhoz érek, az olcsóbb lesz a drágább. Mert az 50 forintos taxamétere rendesen számlál, a 20 forintosé meg „felpiszkált”, pörög, mint a ringlispíl.
*
*
Demokratikus piacot! Mert mi nagyon demokraták vagyunk. Nálunk nem lehet elkövetni azt a galádságot, hogy meghatározzuk egy-egy város taxisainak létszámát, hogy kötelező tagságot írjunk elő. A németek bezzeg megtehetik, de látszik is rajtuk! Mert mi az, hogy előírják, milyen állapotú, színű és tarifájú legyen egy taxi? Igaz, nem kívülről jövő szabályokkal, hanem maga a taxis kamara szab feltételeket, mert fontosnak tartja, hogy ügyfelei, az utasok érdekeit is védje. Nálunk ez demokratikus jogokba ütközik. Ezért van Budapesten 25 ezer taxi. És ezért folyik élethalálharc a repülőtéren az utasokért. Ezért tartunk ott, minden jóakarat és igyekezet ellenére, hogy a taxisok képtelenek kizárni maguk közül a kalandorokat. Ma még van némi remény. Ha nagyon-nagyon odafigyelnek, ha az LRI, szerződött partnerük, a Nyugalom Kft. és a rendőrség is szigorúan ellenőriz, talán megszerezhető a kék igazolvány becsülete. Ha nem, egy-kettőre nevetségessé válik a jó szándékú igyekezet, megbukik a kísérlet. És még jobban elszabadul a pokol.
Tóth
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
