Az itthon jobbára quadként vagy ATV-ként emlegetett négykerekűek a 80-as évek második felében jelentek meg a piacon. Kezdetben kisebb hengerűrtartalmú, 400 cm3 alatti, két- és négykerékhajtású változatok láttak napvilágot, majd egyre növekvő népszerűségük nyomán a gyárak sorra rukkoltak elő a drágább és erősebb, utasszállításra is alkalmas típusokkal. A szegmens egyik legfontosabb szereplője, a 70-es években alapított Can-Am napjainkban már 66 (!) különböző típust forgalmaz a világ minden táján, beleértve Magyarországot is. A cég hazai képviselőinek invitálására látogattunk el a festői Brassópojánába, hogy vadregényes tájakon fogjuk vallatóra a kanadai vállalat legérdekesebb járműveit.
Amint megérkeztünk, máris a gyár – jórészt skandináv – instruktorai üdvözöltek minket, közöttük olyan hírességek, mint a naganói ezüstérmes olimpikon, Janne, aki hamar bebizonyította, hogy nemcsak a sípályán, hanem az erdei ösvényeken is igencsak otthonosan mozog. Laza bemelegítésként egy kb. 2 kilométer hosszú, 25-30%-os emelkedésű, kanyargós ösvényen hajtottunk végig az autós üléspozíciójú UTV-kkel, míg quadokra voksoló társaink egy épített pályán, farönkök, traktorgumik és sóderkupacok társaságában tesztelhették tudásukat, valamint elszántságukat. Az elsőre nehéznek, sőt néha ijesztőnek tűnő feladatokat végül a kezdők is sikeresen teljesítették, még ha ehhez gyakran szükségük is volt a tapasztalt instruktorok támogatására. Miután a résztvevők elsajátították a legfontosabb trükköket, következhetett a nap fénypontja, a környező hegyek vadregényes ormait érintő, közel 40 kilométer hosszú túra.
Csaknem 10 éve már annak, hogy utoljára hasonló gépekkel túráztam, illetve versenyeztem, s mi tagadás, azóta egy teljes generációváltás zajlott le a négykerekűek között. Napjaink legjobbjai messze erősebbek és nyomatékosabbak, mint elődeik voltak, 100 lóerő feletti teljesítményük és elképesztően kifinomult négykerékhajtásuk eredményeként vizes, csúszós mezon is 5-6 másodperc alatt elérik a 100 km/órás sebességet. Bár a fenti adatok letaglózók, a Can-Am-ek nyergében mégsem a puszta teljesítmény, hanem az egyes alkotóelemek harmóniája nyűgözi le az embert. A fokozatmentes CVT-erőátvitel, a kormányról menet közben kapcsolható összkerékhajtás, valamint a 40-60 centis (!) rugóút az endurókat és a legkeményebb terepjárókat is messze túlszárnyaló képességekkel ruházza fel a villámgyors masinákat. Az első ránézésre ijesztően meredek kaptatók, az utunkat álló, mély patakok és a hatalmas gödrök legyűrése egyszerű feladat, a különféle terepakadályok leküzdésének tulajdonképpen csak a vezető bátorsága, illetve tudása szab határt.
A gyors egymásutánban megkaparintott Renegade, Maverick és Maverick X3-as mindegyikéről fülig érő vigyorral szálltam le, s ma is elmosolyodom, ahogy eszembe jutnak a meghódított siratófalak, a „kilinccsel előre” vett kanyarok és a gázadásra megfeszülő izmok. Ezt a különleges élményt sem autóban, sem motoron nem élheti át az ember – ehhez tényleg muszáj egy vérbeli quadot vagy UTV-t kipróbálnia.
Renegade X XC
A kanadai vállalat legizmosabb sportcélú ATV-je több szempontból is méltó a nevére. Kategóriájában ritkaság a független hátsó felfüggesztés, az összkerékhajtásról nem is beszélve, ezáltal sokoldalú, mint egy túraquad, mégis játékos és könnyed, akárcsak kétkerékhajtású, merevtengelyes riválisai. A 12 colos felniken feszülő, 63,5 cm (!) átmérőjű ITP Holeshot abroncsok és a kifinomult FOX rugóstagok révén szinte bármilyen akadály legyűrhető, 989 cm3-es, V2-es, 89 lovas erőforrása pedig földöntúli gyorsulást kölcsönöz a csupán 314 kilós járgánynak.
Can-Am Maverick X XC
Személyautós üléspozíciója és a quadokat idéző hajtáslánca okán a Maverick X XC valódi átmenet a hagyományos terepjárók, valamint a könnyű ATV-k között. Fokozatmentes automatikus váltójához kapcsolt, 101 lóerős Rotax erőforrása minden gázadásra késlekedés nélkül és határozottan reagál, teljes terhelés mellett is vehemensen gyorsítja a több mint másfél méter széles Mavericket. Háromfokozatú szervokormány segít a kanyarodásban, s akkor sem jön zavarba, ha nem sikerül kikerülni egy-egy nagyobb követ vagy buckát – 30 centit meghaladó szabad hasmagasságával simán „átlép” az útjába kerülő akadályokon.
Maverick X3
A jelenlegi csúcsmodellben soros, háromhengeres, 900 cm3-es, turbófeltöltővel 154 lóerőre izmosított hajtómű kapott helyet. Gyorsulása (0-100 km/h: 4,9 s) és 130 km/óra feletti végsebessége egyaránt etalonnak számít, ráadásul úttartására ilyen tempónál sem lehet panasz, mivel a 60,9 centis rugóúttal büszkélkedő FOX 3.0 futóműelemek a szó szoros értelmében eltüntetik az előtte felbukkanó gödröket és úthibákat. Egy igazi fenevad, amely murván, homokban és sárban egyaránt brillírozik, sőt, alacsony felépítéséből fakadóan tükörsima aszfalton is kimondottan ügyesen mozog.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
