Nem volt hely a garázsban, a házba került a motorkerékpár – asztalként

Horváth János nem tanulta a szerelést. „Egyszer kaptam egy 1959-es Panni magyar törperobogót. Egy barátommal bütykölgettük. Aztán a ballagási pénzemből vettem meg az első Pannónia blokkomat. Emlékszem, egyszer egy tálca sörért szereztünk egy Pannóniát. Most, ha egyet kicibálnak a szemétdombról, olyan árat kérnek érte, ami egy kopasznak is hajmeresztő” – fogalmazott a jánossomorjai férfi.
A hobbi a magyar motorgyártás előtti tiszteletadássá alakult. Egyre szűkebb lett a garázs: Riga, Komet, Simson, Romet, Komar, Berva, Dongó, Csepel, Danuvia, Pannónia került a falak közé.
„Sokat kosárból kellett összerakni, de a kárpitozást kivéve minden a kezem munkája. Volt, hogy a MÉH-telepről szedtem össze az alkatrészeket, 1998-ban, karácsony napján egy haverral beültünk a Trabantba, és elmentünk Pannónia-alkatrészért Ajkára. Más a fenyőfát tömte a csomagtartóba, mi az alkatrészeket. Az oldalkocsis Pannóniám alkatrészei pedig szó szerint az ország összes szegletéből származnak.”
Az egyedülálló gyűjtemény már a következő szerelem volt. „Egy barátom megkérdezte, kipróbálom-e a motorját. Na, akkor ragadott magával a 2000 előtti, klasszikus Honda RR-sorozat.” Ma már Jánosnál sorakozik az összes RR típusmegjelöléses Honda egy-egy példánya 1990–1999-ből. Sőt, van, amiből több is: a CBR 900RR összes modellváltozata. Egy ausztrál és egy angol magángyűjtőnek van meg ez a hatos így együtt, illetve a Honda gyári múzeumának.

„Kaptam egy 250-est, aztán valahogy lett egy 900-as, meg egy 400-as. Ahhoz vettem később egy másik modellt alkatrésznek, de kiderült, hogy az egy fejlettebb változat. Tehát azt is fel kellett támasztani. Szóval így kezdődött.”
János a feleségét is úgy ismerte meg, hogy motort szerelni ment át a szomszédba.
Jánosékhoz aztán nemrég egy, a motoroknál is sokkal nagyobb szerelem kopogtatott be, hasonlóan erős hanggal: Megszületett a kisfiuk. „Édesapám negyvenkilencedik születésnapjára újítottam fel az oldalkocsis P10-est. Elmesélte, hogy a születésem után eladta P20-as Pannóniáját, mert fontos volt a család. Amikor megtudtam, hogy a feleségem gyermeket vár, mindegyik járgányt kijelentettem, de nem adok el egyet sem. Motorozni nem akarok, szerelni sem sokat szerelek, de aki jó szívvel érdeklődik a motorok iránt, annak megmutatom.”
„Volt egy motor, ami darabokban állt. Vakartam a fejem. Marad is darabokban, mert nem fér már sehova. A feleségem ekkor azt mondta, ha nincs hol tárolni, akkor bevihetem a lakásba. Azóta ott a motorból készült asztal, vannak órák, székek, a falon egy pedig veterán járgány lóg” – tudtuk meg Jánostól.