Egy Bonaparte Napóleon nevű úr hadat üzent a világnak és a bal oldali közlekedésnek. Legtöbb csatájához hasonlóan a bal oldali közlekedés ellenit is sikeresen vívta meg. (Praktikus hadászati okai voltan annak, hogy Napóleon a balra hajtsot jobbra hajtsra változtatta. Így a bal oldalról felvonuló, és meglepetést okozó ellenséges lovasság ellen, úti szállítmányai és biztonságban hagyott vonatcsapatai mellett lovassága balról könnyen fejlődhetett.) Napóleon előtt egy XII. századi pápai bulla foglalkozott a közlekedés rendjével (ez volt az első közlekedési szabályzat), és a balra hajtsot írta elő Európában. A szabályzatra azért volt szükség, mert az úton közlekedő nemesek nem egyszer rendeztek parázs verekedést annak eldöntésére, hogy ki előzhet, és kinek hogyan kell kitérnie a másik elől. A jobbra hajts tehát Franciaországból indult el, és ott folytatódott, ahol Napóleon hada sokat járt. A Napóleonnal ellenséges Angliában még ma is bal oldali a közlekedés, talán ha nincs Waterloo, a szigetországban is a jobbra hajts lenne érvényben.

Magyarország elég sokáig kitartott a bal oldali közlekedés mellett, míg végül negyven évvel ezelőtt, 1941-ben áttért a jobb oldalira, ezzel az európai kontinensen egyedül Svédországban maradtak meg a bal oldali hajtási szabályok. Több oka is volt annak, hogy végül Magyarországon is megváltozott a hajtási irány. Amíg a balra hajts volt érvényben, a külföldről hazánkba érkező autósoknak és motorosoknak, s elsősorban Jugoszlávia lerohanására Magyarországra érkezett német katonáknak, sok kellemetlen percet szerzett a bal oldali közlekedés. A Magyar Touring Club pedig szerette volna, ha a London-Isztambul közötti transzkontinentális út Magyarországon vezetne keresztül. Ezt néhány külföldi ország ellenezte, azzal érvelve, hogy a balra hajtási szabály a nemzetközi gépjárműforgalomban baleseteket és bonyodalmakat okoz majd. A kormány hozzájárult a jobb oldali közlekedés bevezetéséhez, és 1941 júniusában megjelent a belügyminiszter erre vonatkozó rendelete.

Magyarország 1941. július 6-én reggel 3 órától lépett életbe az új közlekedési rend, Nagy-Budapest és környéke kivételével. Az új hajtási rend első tapasztalatairól az Úrvezető című újság 1941. augusztusi száma így ír: „A jobb oldali hajtást autósaink lassan megszokják. A beérkezett hírek szerint a lassúbb és óvatosabb hajtás a megszokás legjobb módszere. Néha-néha önfeledten az ember még rátér a már tilos bal oldalra, de hamar visszagurul jobbra. Az országúton főleg a kereszteződéseknél, a jobbról-balról jövő autóknál veszíti el a vezető lélekjelenlétét, és bizony, láttunk egy csúnya összefutást, ahol a betonon maradt féknyom mindent elárult…
…Szóval, vigyázzunk, és ha magunkra akarunk vigyázni, akkor főleg a másik vezetőre vigyázzunk, mert most nemcsak mi követhetünk el hibát, hanem a kollégánk is.”
Négy hónap alatt sikerült Nagy-Budapesten és környékén elvégezni azokat a munkákat, amelyek feltételei voltak a hajtási irány megváltoztatásának. Így például a fővárosban és annak környékén az összes irányító- és jelzőberendezést, a Beszkárt villamossín-hálózatát, az autóbuszok ajtóit (fel- leszállás) és a megállóhelyeket át kellett építeni.

A Kerék című újság 1941. novemberi száma már büszkén hirdette: „November 9-én hajnali 3 órakor a magyar közlekedés történelmi jelentőségű pillanatot élt meg. Nagy-Budapest és környékén életbelépett a jobb oldali közlekedési rend.”
Arra a kérdésre, vajon hogy sikerült a jobbra hajts fővárosi premierje, választ kaphatunk a Kerék 1941. novemberi számában: „A nagyarányú gépjárműkorlátozás folytán a rendelet életbelépésének napján, vasárnap néptelenek voltak a budapesti utcák. Autóbuszok és teherkocsik nem közlekedtek. A villamosok lassan, szinte tapogatózva haladtak. A kevésszámú gyalogos az utcákon szokatlan óvatossággal, balra-jobbra tekingetve lépkedett. Hétfőn reggel már élénkebb volt az utcák képe. A villamosok elején, az autóbuszok és a taxik hűtőin hatalmas piros-fekete táblák figyelmeztették a szembejövő járművezetőket a >>Jobbra hajtás<<ra. Közel 1600 rendőr irányította a forgalmat. A gépjárművek fokozott figyelemmel haladtak. Egy-egy megváltozott egyirányú utca torkolatánál a lelassított autósoknak a rendőrőrszem magyarázta az új közlekedési rendet. A nagy forgalmú tereken a gyakran túlságosan bonyolult új hajtási rend a gyakorlott vezetőket is megzavarta.”
A Kerék következő, 1941. decemberi számában már az új közlekedési rend hibáiról is olvashatunk. A cikk javaslatokat is tesz, hogyan lehetne a bajokat orvosolni.
„Már hatodik hete, hogy a jobb oldali szabályok egységesen az egész országban életbeléptek. Az átmenet kisebb-nagyobb zökkenőkel ugyan, de sikerül. Nem is remélhettük, hogy a több évtizedes megszokás után a bevált balra hajtási rendszer megváltoztatása egyik napról a másikra hibamentes legyen. Az első hetek nehézségeit megkönnyítette a gépjárműforgalom nagyarányú csökkentése.”
(A különböző háborús hatósági intézkedések folytán az 1939. évi magánautópark közel 70 százaléka leállt, az autóbuszok és az autótaxik száma is szinte minimálisra csökkent.)
„Mindenekelőtt kötelezni kell a Beszkárt-ot, hogy a villamoskocsikat irányjelzőkkel szerelje fel. Régi óhaja ez az autós társadalomnak!… Megoldatlan a Berlini- és a Kálvin-tér forgalma. A forgalom ezeken a helyeken súlyos helyzetbe került. A terekbe betorkolló utcák mindegyikének – úgyszólván – külön-külön hajtási iránya van. Egyedül helyes megoldás a körforgalom bevezetése… A mellékutcák úttesteinek szélességét legalább 12-18 méterre, a főútvonalakat viszont 24-30 méter szélességre kell bővíteni… Ha megfelelő szélességű útvonalaik lesznek, nemcsak a balesetek csökkennek, hanem egyúttal lehetővé válik a közlekedési szabályok szigorának enyhítése is. Végül gondoljunk megfelelő számú és nagyságú parkolóhelyekre is, mert ezen nélkül egy nagyváros gépjárműforgalma elképzelhetetlen.”

Voltak természetesen olyanok is, akik féltek, idegenkedtek a jobb oldali közlekedés bevezetéséről. Az Úrvezető (a Magyar Touring Club hivatalos lapja) 1941. júniusi számában ezt írja:
„Nemsokára jobbra előre fogunk haladni és balra előzni. Na, uraim, most azután tessék elővenni kicsit a spirituszt.
Mit fogunk csinálni azzal a sok villamosjárdaszigettel, hogyan is lesz az ott a Váci-utca és Eskü-út sarkán, meg az Andrássy-út és Vilmos császár-út keresztezésében, merre fogok ott bekanyarodni, hogy a Mussolini-téren hogyan fogok keringeni, már tudom, de mi lesz az Apponyi-téren, és mi lesz a Kígyó-utcában, hiszen akkor a Petófi Sándor- és Váci-utcákban meg kell fordítani a forgalmat, meg a Duna-utcában is, jaj kérem, nem folytatom.
És mi lesz az országúti jelzőtáblákkal, ezeket mind át kell szerelni a bal oldalról a jobb oldalra – csekélység.
Egyelőre be fogok szerezni egy tucat friss betétlapot, mert biztosan ki fog fogyni.”
Ma már nem tudhatjuk, elég volt-e a 12 betétlap, vagy a lapok helyett esetleg SAS-behívót kapott-e az egykori krónikás.

Földvári György

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!