A Bertone formatervező műhely és a Lamborghini autógyár között nagyon jó együtműködés alakult ki rövid idő alatt, nem utolsó sorban azért, mert Nuccio Bertone és Ferruccio Lamborghini nagyon jól megértették egymást. Amikor Bertone fiatal formatervezőjének legújabb alkotásának rajzait elvitte Sant”Agata Bolognába, senkinek nem tetszett az ötlet – kivéve magát Ferrucciót. Mivel ő volt a tejhatalmú főnök, egy pillanat alatt megszületett a döntés: megcsinálják az autót.
A vázlatok egy nagyon lapos, kevés domborulattal rendelkező autót mutattak, amelyet ugyanaz a Marcello Gandini készített, aki korábban a Miurát is felvázolta. A Lamborghini mérnökei, gyártástervezői, szerelői mind esélytelennek látták az autó a piacon, hiszen az olasz szuperautókhoz szokott szemnek egész egyszerűen ronda volt.
A Lamborghini dolgozói szépen lassan hozzászoktak a különleges autóhoz, a nagyközönséget azonban sokkolta az 1971-es Genfi Autószalonon bemutatott, sárga színű prototípus, amelyet akkor még a Bertone standján állítottak ki. Ötliteres V12-es, sallangmentes forma – sokat csiszoltak még az autó megjelenésén a sorozatgyártású változat 1974-es bemutatásáig. Arról nem is beszélve, hogy az ötliteres V12-esről is le kellett mondani, helyette a Miura erőforrását fordították hosszába.
Ráadásul hátrafelé nézően. Az 1-es henger hátul van, a kihajtás előre történik; a váltó a két ülés között helyezkedik el, a hajtás a motor alatt egy rövidke kardántengely közbeiktatásával jut vissza a hátsó kerekekhez. Ennek a felépítésnek köszönhetően hátul sikerült egy kis méretű csomagteret is kialakítani a motor mögött; az első csomagteret szinte teljesen elfoglalja a pótkerék és néhány tartozék. Persze hátra csak olyan dolgokat érdemes pakolni, amik túlélik a motor hulladékhőjét.
A 3,9 literes V12-es kezdetben 375 lóerőt tudott nyolcezres percenkénti fordulaton, a tömeg az alumínium karosszériás első autónál 1275 kg volt; az eredmény a formához hasonlóan lélegzetelállító, 5,4 másodperces 100-ra gyorsulás és 290 km/órás végsebesség. Persze a fogyasztás is sokakat megdöbbentett, 25 liter körül alakult, alaphangon. De hát mit is vár az ember egy olasz dívától?
A Countach név egyébként a leghivatalosabb forrás, azaz Valentino Balboni – egykori tesztpilóta, jelenleg a veteránrészleg vezetője – szerint a portásnak köszönhető. Paolo Stanzani, a műszaki főnök elkésett egy, Nuccio Bertonéval tartandó megbeszélésről, de mindenképpen látni akarta az autót még másnap előtt. Rábeszélte a Bertone stúdió ékszakai portását, hogy engedje be a modellező szobába, ahol letakarva állt az autó. Amint Stanzani lerántotta a leplet a végleges formáról, a portásból kiszaladt a „countach” kifejezés. Ezt Piemontban dicséretként használják az olasz férfiak, leginkább csodaszép hölgyek láttán. A név annyira megtetszett a főmérnöknek, hogy a portással egy papírra leíratta azt –még a prototípus elején is olvasható.
Hiába volt azonban lélegzetelállító az autó, és hiába tették végül egészen használhatóvá az autót a konstruktőrök az évek során, a cég viharos helyzete miatt csak alig kétezer autó készült – 1975-1990 között! Több tulajdonosváltás, csődvédelem – igen viharos időket élt meg a Lamborghini sportkocsi-márka, mielőtt az Audi kezében kötött ki.
Nagy felbontású fotókat az Autó-Motor Facebook oldalán, a Fényképek között találnak.
