Az alkalomhoz illően öltözve, apró kockás ingben érkezik Dénes bácsi a Nemesbőd határában található búzatáblához, amelynek szélén egy kék Trabant és egy zöld Lada parkol. Utóbbival jött a tsz-elnök, előbbivel a terület tulajdonosa. A német gyártmányú kombájnok és pótkocsis teherautók már aratásra készen állnak, a vizet hordó fiú kancsójába pedig betöltve a hideg szomjoltó.

A látvány sokunk számára meghökkentő lehet, de az ő szeme egy pillanatra sem rebben. Mondhatni, számára ez a természetes, hiszen harminchat éven át a mezőn dolgozott. Kísérői szavaival élve, a DNS-be kódolódott ezeknek a gépeknek a használata. Mesélik azt is, Dénes bácsi két nappal ezelőtt éppen csak baktatott a faluban, most úgy ugrik fel az IFA-ra a volán mögé, hogy bármelyik negyvenéves megirigyelné. Az arcára kiül a boldogság, a keze és a lába önálló életre kell: a motor felbőg, az olajszag száll.

– Beröffentette a rettenetet – jegyzi meg valaki. Aztán Simon Tihamérrel, az esemény ötletgazdájával tesznek egy, meg még egy, és egy sokadik utolsó tiszteletkört a búzatáblán. – Húsz éve mentem nyugdíjba, utána még egy darabig besegítettem itt-ott. Ezt nem lehet elfelejteni – mondja Szerdahelyi Dénes, aki a jövő hónapban tölti a nyolcvanat.

– Ezeknek a gépeknek lelke van. Mindenkinek van valami hobbija, nekem az, hogy olyan NDK-s korabeli járműveket gyűjtök, amilyeneken felnőttem. Ha egyszer valakit megérint a gázolaj illata, nehezen szabadul tőle – teszi hozzá Simon Tihamér. Elárulja: IFA-ja éppen 35 van, és mostanra összegyűlt az aratáshoz szükséges eszközpark is. Ennek apropóján gondolta, közelgő születésnapja alkalmából meglepi azt az embert – nevezetesen Dénes bácsit – aki mellett gyermekkorát töltötte a mezőn, az IFA-n zötykölődve. Éppen úgy, mint most.

A betakarítógépeken a felirat itt-ott már lekopott, de a dolgukat szemmel láthatóan tudják még. – Akkor ezek csúcskategóriásnak számítottak, de most is helytállnak. Nyilván a technika sokat fejlődött, de kisebb gazdaságokban a mai napig megtalálhatók – mondja a gyűjtő, majd hozzáteszi: az sem elképzelhetetlen, hogy egy következő alkalommal a határon repít vissza bennünket az időben. Dénes bácsi elköszönéskor még megjegyzi, a századikon is itt találkozunk.