A Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítója írt az alábbi cikket, amely a Magyar Hírlapban jelent meg.
A szovjet sajtóban azelőtt ritkaságszámba mentek a közlekedési balesetekről, a Kresz megszegőiről szóló hírek, tudósítások, a közlekedésrendészet munkáját bemutató riportok. A nyár vége óta viszont jóformán egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy a két nagy példányszámú moszkvai helyi újságban, a reggeli Moszkovszkaja Pravdában és az esti Vecsernaja Moszkvában ne kapna helyet az új rovat: „Stop! Piros a lámpa!”, illetve „Az utca megköveteli a fegyelmet”. Már összefoglaló baleset-statisztikai adatokat is publikál a szovjet sajtó, amire ugyancsak régen nem volt példa. Néhány hónappal ezelőtt felsőbb szervek vizsgálták a közlekedés biztonságának helyzetét, és ennek nyomán született meg a moszkvai pártbizottság és a moszkvai tanács végrehajtó bizottságának idevágó határozata.
Elöljáróban meg kell jegyeznem: a moszkvai baleseti statisztika egyáltalán nem szörnyű, pontosabban: jóval kevesebb a halálos áldozatok és sérültek száma, mint hasonló nagyságú városokban. (Moszkvában több mint 7 millió ember él, ezenkívül állandóan mintegy félmillió vidéki tartózkodik a fővárosban.) A jó összkép természetesen nem vigasztalja a balesetek áldozatait, és nem nyugtatja meg a közvéleményt, amely tudja: még ez a „kedvező” arány sem törvényszerű, a balesetek számát kellő energiával és eréllyel a minimumra lehet csökkenteni. A párt határozat meghozatalában szerepet játszott az is, hogy a következő öt év alatt a szovjet személygépkocsi-gyártás a jelenleginek mintegy négyszeresére növekszik, Moszkvában pedig várhatólag még ennél is gyorsabban nő majd a személyi tulajdonban levő autók száma.
A Krasznaja Zvezda adatai szerint naponta átlagosan 18 áldozata van Moszkvában a közlekedési baleseteknek: 16 sérült és 1-2 halálos Ezt alátámasztja Solkovnak, a városi tanács vb-elnökhelyettesének a Lityernaturnaja Gazetában megjelent cikke, amely szerint 1970 első hat hónapjában a város területén 3066 közlekedési baleset történt. Ezek sorában 238 ember vesztette életét, több mint 3000 sérült meg. Egy hétvégi statisztika: a szeptember 12-13-i víkend alatt Moszkva környéki utakon előfordult 76 balesetnek több mint 90 áldozata volt, közülük 6 halálos. Aránytalanul magas a gépkocsivezetők, illetve gyalogosok i t t a s s á g a következtében előadódó balesetek aránya, és sajnos, nagyon gyakran éri baj a közutakon a 7-12 éves gyermekeket. És végül egy első pillantásra meglepőnek tűnő arány: a moszkvai közlekedési baleseteknek jóval több mint a fele (egyes források szerint a háromnegyede) a g y a l o g o s o k h i b á j á b ó l következik be.
Ezt a tényt, valamint azt, hogy a lakosság és a gépjárművek számához képest viszonylag kevés a baleset, megítélésem szerint két fő körülmény magyarázza. Az első: a moszkvai hatóságok nem várták meg, míg az utak telítődnek, és a forgalom gyakorlatilag megbénul, hanem már másfél évtizeddel ezelőtt nagyon tervszerűen nekiláttak a kétszintű kereszteződések és a gyalogos aluljárók létesítésének. Az utóbbi időben évente mintegy 15 föld alatti átkelőhelyet adnak át rendeltetésének a szovjet fővárosban. Ez nagyon magas szám! Sok a széles utca, számos főútvonalat szélesítenek. Ezzel együtt fokozatosan kiépítik a komputerek által irányított automatikus forgalomszabályozás rendszerét. A második ok: a legtöbb moszkvai gépkocsivezető – noha kisebb szabálytalanságokért ő sem megy a szomszédba – végső soron kitűnő érzékkel és reflexekkel rendelkezik. Mindez együttesen magyarázza, hogy bár a gépkocsik kisebb összekoccanása a moszkvai utcákon nagyon is gyakori jelenség, a súlyos baleset – legalábbis a gépkocsik számához képest – viszonylag ritka.
Ugyanakkor viszont a gyalogosok számottevő része fegyelmezetlen. Tilos helyen összevissza vágnak át az úttesten (gyakran 20-30 méterre a zebrától vagy az aluljárótól), nyugodtan nekiindulnak az átkelésnek piros lámpánál. Az előbbi szabálysértés a rendőrség azelőtt alig, az utóbbit egyáltalán nem üldözte. (Egy felmérés tanúsága szerint a moszkvai gyalogosok többsége nem is tudta, hogy a piros fény rá is vonatkozik, azt hitte: csak a járművezetőkre.) A moszkvai közlekedés biztonságáért indított harcba most a rendőrségen kívül bekapcsolódtak a társadalmi szervek, az újságok is, mondhatnám: a széles közvélemény.
A közlekedésrendészet munkatársai a karszalagos segédrendőrökkel (civilben: munkások, tisztviselők, egyetemisták) együtt délutánonként valósággal megszállják az utcákat, és most már nem elégednek meg azzal, hogy sípszóval visszaküldik a kiindulópontra (vagy futni hagyják) a fegyelmezetlen gyalogosokat. A városi pártbizottság és a tanács végrehajtó bizottságának a határozata megköveteli a rendőri szervektől, hogy egyetlen szabálysértést se hagyjanak büntetlenül, a fegyelmezetlen gyalogosokat bírságolják meg a helyszínen, s a különösen súlyos esetekben (például ha az ő hibájukból következik be a baleset) indítsanak ellenül eljárást. Ezzel tulajdonképpen nem hoztak elvileg új döntést, csupán arról van szó, hogy a hatóságok szerezzenek érvényt a már régen hatályos törvényeknek és rendeleteknek. A 10 rubeles (mintegy 130 forintos) helyszíni pénzbírság ma már nagyon gyakori a moszkvai utcákon. Ezzel együtt megszigorították a gépkocsivezetők ellenőrzését, és az ő szabálysértéseiket is szigorúbban büntetik. (A leggyakoribb gépkocsivezetői szabálysértés talán az, hogy nem adják meg a gyalogosoknak az elsőbbséget a zebrákon.)
A rendőrség és a társadalmi szervek felfigyeltek arra, hogy a szabálysértők még a tízrubeles bírságot is viszonylag könnyű szívvel fizetik ki, csak ismerőseik, kollégáik ne szerezzenek tudomást „szégyenükről”. Így jutottak a hatóságok arra a következtetésre, hogy a leghatásosabb elriasztó eszköz: a szabálysértések nyilvánosságra hozása. A moszkvai újságok a név és a munkahely feltüntetésével (gyakran fényképpel kísérve) pécézik ki azokat, akik tudatosan és különösen durván vétettek a Kresz ellen; egyidejűleg a rendőrség értesíti a delikvensek munkahelyét is. Korábban is szokásban volt, hogy a durvább szabálysértést elkövető gépkocsivezetőket vasárnap közlekedésrendészeti előadás meghallgatására kötelezték. Most elhangzott a javaslat, hogy ezt a nevelőeszközt terjesszék ki azokra a gyalogosokra is, akik a maguk vagy a más életét kockáztatják.
A propaganda, a nevelés és a büntetés együttes alkalmazása máris kezdi éreztetni hatását a moszkvai közlekedésben. Az utóbbi hónapokban az előző év hasonló időszakához képest jóformán semmit sem emelkedett a közlekedési balesetek száma a szovjet fővárosban. Várható, hogy ha a szabályos közlekedésért indított széles körű mozgalom nem lankad, jövőre már sokkal kevesebb halálos és sérült áldozatról ad majd hírt a moszkvai közúti baleseti statisztika.
Kulcsár István
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
