Az idén januárban 86. alkalommal megrendezett Monte-Carlo Rali apropóján egy különleges utazásra hívjuk Önöket a modellek világába. Egy olvasónk most bemutatásra kerülő magángyűjteménye közel 1000 darab 1:43-as méretarányú „montés” apróságot számlál, amelyek közül mi most a futamgyőztes típusokra fókuszálunk. A II. világháború előtti időszakot 4 masina képviseli a kollekcióban, a többi már mind a világégés utáni korszak leggyorsabbjait mintázza meg.
Mi a legfontosabb szempont egy kisautó kiválasztásánál? A pontos méretarány, a szép festés és matricázás, az eredetivel megegyező méretű és kialakítású kerék. Minden kiegészítő elem – lámpa, antenna, pótkerék, sárvédő gumilap – nagyban emeli a modell szépségét, értékét. Gyakori, hogy több gyártó is elkészíti ugyanazt a versenyautót, ilyenkor a gyűjtő ízlésére, pénztárcájára van bízva, melyikkel bővíti az aranyérmesek sorát.
Azért is érdekes Monte-Carlo ralis modelleket gyűjteni, mert – főleg a múlt század 20-as, 30-as éveiben – szinte mindennel rajthoz álltak, aminek négy vagy több kereke volt, ezért az autók fejlődése is jól követhető. Előfordul, hogy a modellgyártók a beharangozott újdonságokat csak több hónapos késéssel dobják piacra, várakozással teli napokat és sok ősz hajszálat szerezve ezzel a megszállott gyűjtőknek. Például a tavalyi győztes Sebastien Ogier-féle Ford Fiesta WRC csak alig pár hete került az üzletekbe. Remélhetőleg nem kell majd ennyit várni az idei versenyautók kicsinyített másaira…
Mint a sportágak mindegyikének, úgy ennek a híres versenynek is megvannak a mindenki által csodált ikonjai. Kezdjük az elsők között is elsővel, a Minivel! A Monte-Carlo Rali és a Minik története örökre és elválaszthatatlanul egybefonódott, a BMW ezt nagyon ötletesen ki is használja népszerű almárkáját reklámozva. Vélhetően sokan nem tudják, de a Minié volt az első, igazán profi módon működő gyári csapat. A „három muskétás”, Paddy Hopkirk, Timo Makinen és Rauno Aaltonen, testvériesen „elosztották” egymás között az 1964-es, 65-ös és 67-es győzelmeket. A következő években a raliautók új generációja lépett színre, mindegyikük egy-egy igazi nagyágyú: Porsche 911-es, Alpine-Renault A110-es, Lancia Fulvia.
Ha már megemlítettük a Lanciát, toronymagasan ők vezetik a gyártók rangsorát: 13 alkalommal haladt át elsőként a célvonalon Vincenzo Lancia nevét viselő jármű. Nekik köszönhetjük az első, raliversenyekre fejlesztett autót, a Stratost, mely a szakág egyik legismertebb gépévé vált. Az olasz autómárkát a Citroën követi 9 győzelemmel, melyből a ralisport eddigi legsikeresebb pilótája, Sebastien Loeb egymaga hetet jegyez. Ezzel ő áll a vezetők listájának élén, a jelenleg is versenyző Ogier (6) előtt.
Az eredménylistán négy győzelemmel rendelkezők közül egyvalakit mindenképpen a példaképek között kell megemlíteni: a „hórihorgas bajort”, Walter Röhrlt. Sokak szerint a német versenyző volt a ralizás legnagyobb alakja. Ő volt az egyetlen, aki négy eltérő karakterű autóval is csúcsra jutott a Montén: Fiat 131 Abarth, Opel Ascona 400-as, Lancia Rally 037-es, Audi Quattro. 1973-ban indult első Montéján, és még 1986-ban, a hírhedt B-csoportos autók utolsó évében is negyedikként ért célba „hókotrónak” becézett Quattróját terelgetve.
