Keresve sem lehetne jobb helyszínt és jobb alkalmat találni egy új roadster bemutatására, mint a festői Balaton-felvidék és a balatonfüredi Concours d’Elegance. A magyar veterános élet egyik meghatározó eseménye lett a már hatodszor megrendezett autó-szépségverseny, melyre a fantasztikus hazai kocsik mellé a környező országokból is jöttek versenyzők. A főszponzor BMW is alaposan kitett magáért, egész sor érdekes gépet vonultatott fel a cég történetéből. És hogy is érkezhetnénk stílusosabban egy ilyen rendezvényre, mint egy BMW Z1-esben? A meghívottak egész nap csereberélhették az új Z4-eseket, egy szintén vadonatúj 8-as kabriót és egy, a gyártás végéről származó klasszikus Minit.

A társaság egy része a friss – a cég által luxusroadsternek nevezett – autókkal jött a monoszlói Liszkay kúriához, ahol a két régebbi kocsi várt ránk. Egész rövid előadást hallottunk az újdonságokról (50:50%-os tengelyterhelés, akár 50-es tempóig nyitható-csukható ponyvatető, az M40i esetében pedig az M2-esnél is jobb Nordschleife-köridő és hasonlók), majd irány a Balaton-felvidék. Bár az időjárás igen messze volt a tökéletestől, azért a táv jó részét lehúzott tetővel tettük meg, az autóversenyző Walter Csaba irányítása mellett, konvojban. Szó sem volt a határok feszegetéséről, örömautózás volt ez a javából.

A túra talán legizgalmasabb kocsija, a BMW modernkori történetének első roadstere, a Z1-es volt. Bevallom, amíg csak képen láttam, majd a gyári múzeumban fotóztam, nem tett rám különösebb hatást. A küszöbbe süllyedő ajtó inkább jópofa geg, mint komoly autó illúzióját kelti, de pár kilométer megtétele elég volt ahhoz, hogy 180 fokos irányt vegyen a véleményem. Mint roadster, kifogástalan. A fura, egyedi ajtómegoldás nemcsak poén és nemcsak arra jó, hogy közelről lássuk az utat és jobban kavarjon bent a szél, hanem arra is, hogy merevítse a karosszériát.

Egy csaknem 30 éves gépről beszélünk, és nem nyikorog, nem rezeg, alig csavarodik. Az elektromechanikusan mozgatott ajtónak elég pár másodperc, hogy le- vagy felhúzódjon, az üléshelyzet nagyon jó, a műszerek grafikája rendben, a motor 170 lóereje bőséges. Élmény vezetni, na! Érdekes, mindenki ebből a járgányból kászálódott elő a legszélesebb mosollyal az arcán, és kezdte ecsetelni a többieknek, hogy miért és mennyire jó. A 2,5 literes, soros hathengeres gép szép példányai ma a 20 milliós határ környékén tanyáznak. Akárcsak egy jól felszerelt Z4-es…