Ne haragudjanak, hogy megint a lap nyilvánossága elé tárom panaszaimat, de az utolsó hetekben annyit bosszankodtam egyik autós ismerősöm viselt dolgai miatt. No persze, őelőtte sem rejtettem véka alá véleményem, de ez nem elég. Hallják meg mások is, milyen igazságtalanul szidják néha a derék autókat. Most Berci barátomról van szó, aki mindig azzal dicsekszik, mennyire szereti kocsiját. Elismerem, tényleg ráaggat mindent, van már üvegre tapadó hamutartója, mágneses cigarettadóznija a műszerfalon, három mackó és egy szerencsebaba a hátsó ablaknál, egy olcsó ruházatú hintázó hölgy parádézik a szélvédőnél és még több, hasonló kellék kapott helyet.
Legutóbb épp ezeket mutogatta nekem a garázsudvaron. Közben járt a motor és a szemem lecsúszott az egyik sztriptízgyakorlatot mutató matricáról a szomszédos olajnyomás-mérőre. Annak mutatója pont olyan helyzetben pihent, mintha állna a motor és semmi dolga nem akadna. Meg is kérdeztem, hogy talán baj van a műszerrel?
Berci rossz néven vehette, hogy ilyen jelentéktelen dolog miatt szakítom félbe. Éppen új szerzeményéről, a kesztyűtartó fedélbe beépíthető púdertartó újdonságról tartott ismertetőt. Csak úgy foghegyről vetette oda, hogy igen, azt hiszi, az a vacak ott tényleg elromlott. Ismerve Bercit, most már az is kezdett érdekelni, van.-e egyáltalán olaj a tartályban? Kelletlenül nyitotta fel a motorház fedelét, és láthatóan nem tetszett neki, amikor leállítottam a motort, majd a nívópálcát kezdtem huzigálni, amelyen csak nyomai mutatkoztak az olajnak. Mindjárt kiderült, hogy barátomat a kocsinak csak az a része érdekli, amely a motortól távolabb áll. Gondosan ügyel arra, hogy az üléseken ne legyen morzsa, vigyáz, hogy az útitársak ne hamuzzanak a Caracasból ajándékba kapott szivárványszínű gumiszőnyegre, de hogy a motorral meg a többi szerkezettel mi van, az úgy látszik, a véletlenre van bízva.
Azért van a nívópálca, hogy időnként ellenőrizzük a négyütemű motorok olajállását. És sohase hagyjuk, hogy a minimum jelzési érjen csak a kenőanyag
Mint megtudtam, ő maga még sohasem töltött olajat sehová. Ez még persze nem elítélendő, hiszen azért van a szervíz. Bercike azonban legutóbb akkor vezette kocsiját a szervízakna fölé, amikor annak kilométerszámlálója a mostani állásnál éppen 13 000 kilométerrel idébb állott. Ezzel kapcsolatos, nem éppen hízelgő szavaimat lenyelte, és jámbor arccal kérdezte, hogy ez tényleg olyan nagy baj-e, és lehet-e, hogy emiatt hall egy idő óta olyan kalapálás-félét onnan elölről? Tekintettel arra, hogy tovább tartott volna magyarázni, mint a cselekvés, nyomban leengedtem a maradék fekete olajat, átöblítettem a motor belsejét, majd friss kenőanyaggal kezdtem próbálgatni: milyen kondícióban is lehet az elhanyagolt négyhengeres?
Nem szükséges és nem is kívánhat meg, hogy minden autótulajdonos maga ellenőrizze és állítsa be a szelepek előírásos hézagolását, de tanácsos gondot fordítani erre is
Amit Berci kalapálásnak mondott, az szerencsére még nem a hajtókar és nem is a dugattyú hangja volt, – bizonyítékul, hogy milyen sokat kibírnak a mai motorok. Annál lármásabban voltak az össze-vissza hézagolt szelepek. Egy villáskulcs, egy csavarhúzó segítségével ezeket mindjárt el lehetett csendesíteni. Túlzás lenne azt mondani, hogy most már minden rendben volt. A kocsi például olyan lustán mozgott, mintha a behúzott kézifék tartaná vissza. A fék kivételesen rendben volt, de annál szokatlanabb állásban találtam az előgyújtás-szabályzót, vagy ha úgy tetszik, az oktánszám-korrektort. Ennek létezéséről Berci barátom persze most szerzett először tudomást, bár valami mégis rémlett neki. Úgy emlékezett, hogy diák fia, – aki a család szerint bolondul az autókért – az ősszel, amikor a Mátrában jártak, csavargatott ott valamit, ami olyan percegő hangot adott.
Számos motor gyújtásmegszakítója mellett találunk úgynevezett finom beállító csavart, amelynek segítségével be lehet hangolni az előgyújtást a mindenkor használt benzinhez
Bizonyára jó játék lehetett a kisfiú számára az állítócsavar babrálgatása. Szerencsére ezen is lehetett változtatni: ha jó helyre állítjuk a csavart, akkor nem „csörög fel” ijedten a motor és nem is lesz lomha járású a kocsi. Azt nem is kezdtem mesélni Bercinek, melyik irányban és mennyit csavartam, mert tudtam, ő úgy sem fog hozzányúlni. Csupán arra kértem, hogy amíg kedves fiacskája sem ismeri, melyik alkatrész mire való, ő se játszadozzék épp a motor tájékán. Annál inkább próbáltam rábeszélni, hogy már a húsvéti ünnepek utáni napon azonnal célozza meg a szerviz bejáratát. Sokkal okosabb rendszeresen gondozni, mintsem kizárólag díszítgetni, no meg szidni a kocsikat.
– kurbli –
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
